Amit a kézilabda-vébéről tudni kell

Január huszadikán tizennyolcadik alkalommal rendezik meg a férfikézilabda-világbajnokságot, amelynek első ízben ad otthont Portugália. Mivel 1999 után a magyar együttes is érdekelt a világversenyen, érdemes külön foglalkozni az eseménnyel s felidézni a legfontosabb tudnivalókat vele kapcsolatban.

A kabalafigura készen áll a vébére

A kézilabdasport hosszú történelemre tekinthet vissza, a történészek állítják, hogy napjaink sportágához részben hasonló labdajátékot már az ókori Egyiptomban, Görögországban, Rómában, sőt még Kínában is játszottak. Versenysporttá való fejlődése a XIX. századra tehető, ekkor alakult ki két irányzata: Németországban tizenegy, Dániában hét játékos alkotott egy csapatot.

A modern kézilabdázás alapjait Dánia egyik kisvárosához, Nyborghoz kötik, ahol 1897-ben már biztosan játszották. Ennek megfelelően Európa északi régiói - gondolunk itt Dániára, Svédországra és Németországra - gyorsabb fejlődésnek indultak. A kézilabda (handball) szót először 1910-ben a svéd Wallström használta, két évvel később Hirschmann, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség akkori főtitkára kezdett a sportág népszerűsítésébe, 1917-ben Max Heiser leírta az első szabályokat, s 1928-ban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF) is, melynek egyik alapító tagja a későbbi NOB-elnök, Avery Brundage volt. A szövetség 1936-ben már huszonhárom tagországot tömörített, Berlinben bemutatkozott az olimpián, s még ugyanabban az esztendőben, ugyancsak Németországban megrendezték az első világbajnokságot is.

Vb-cikkgyűjtemény

Menetrend

A magyar keret

Út a vébére

Csoportanalízis

Kis vb-történelem

A vébén az olimpia a cél

Mezei balesetet szenvedett

A világbajnokság lebonyolítási módja érdekesen alakul a már megszokott eseményekhez képest: a négy hatos csoport első négy helyezettje bejut a középdöntőbe, ahol újabb négy (ezúttal négyfős) csoport vár rá. Ott újabb két találkozót vív az azonos ágon szereplő csoport másik két együttesével. A középdöntőben így kialakuló négy csoportállásból adódóan a kvartettek győztesei az elődöntőben, a második helyezettek pedig az 5-8. helyért folytatják.

A világbajnokságon harminckét játékvezető, azaz tizenhat pár dolgozik majd, magyar páros nem található a jelöltek között. A válogatott mellett Magyarországot egyedül a technikai delegátusként dolgozó Kovács Péter képviseli majd.

A játékvezetők:
Ivan Dolejs, Vaclav Kohour (cseh)
Jan Boye, Bjarne-Munk Jensen (dán)
Hassan Aly Hassan, Jasser Selim (egyiptomi)
Vicente Breto Leon, Jose A. Huelin Trillo (spanyol)
Gilles Bord, Olivier Buy (francia)
Frank Lemme, Bernd Ulrich (német)
Stefan Arnaldsson, Gunnar Vidarsson (izlandi)
Te Ko Kang, Kju Ha Lim (koreai)
Ali A.Abdul Hussain, Fadel Abdullah Haider (kuvaiti)
Marjan Nacsevszki, Dragan Nacsevszki (macedón)
Miroslaw Baum, Marek Goralczyk (lengyel)
Antonio Goulao, Jose Macau (portugálok)
Darko Repensek, Janko Pozeznik (szlovén)
Peter Hansson, Peter Olsson (svéd)
Valentin Vakula, Alexandr Ludovik (ukrán)
Tugomir Anusic, Thomas Bojsen (amerikai)

Tartalékok:
Rosskamp, Rotkranz (belga)
Rancik, Beno (szlovén)
Gil, Marreiros (portugál)
Hamada, Ogasawara (japán)
Malik de Tchara, Alonso (argentin)
El Ghazi, El Kandile (marokkói)

A világbajnokság számokban

Portugáliában huszonnégy válogatott mintegy négyszáz élsportolója teszi tiszteletét január 20-a és február 2-a között. A vébé tizenhárom napja alatt összesen nyolcvannégy mérkőzést rendeznek, a lebonyolításban mintegy kilencszáz önkéntes segédkezik. A kilenc helyszínen összesen harminckét játékvezető, harminckét delegátus, harmincöt IHF-képviselő és huszonnégy fős technikai személyzet dolgozik. A vb idején hatvanhat busz, tizennyolc minibusz és tizenöt autó áll a játékosok rendelkezésére. Összesen tízezer promóciós poszter, ötvenezer matrica és ötezer újság készült, emellett mintegy húszezer pólót, háromezer sapkát és ötvenezer zászlócskát vehetnek meg a szurkolók.

Pincési László