Közönségsikert aratott a Fotex Székelyudvarhelyen

Kézilabdában sokszor megvalósulhat az is, ami a fociban mondjuk nem: arra ugyanis kevés esély mutatkozik, hogy a Real Madrid Székelyudvarhelyen, az FC Budvár vendége legyen, míg a város férfikézilabda-csapatának megadatott a lehetőség, hogy a "műfaj" egyik legjobbjával mérje össze erejét. Nem csoda, hogy a Fotex KC Veszprém vendégjátéka óriási sikert aratott.

Barátságos férfikézilabda-mérkőzés:
Székelyudvarhelyi Tehnoutilaj - Fotex KC Veszprém 22-50
gól: Mag 4, Pál Ferenc 4, Pál András 3, Simó 2, Ágoston 2, Sárdi 2, Demeter 2, Gál László 2, Scwartzenberger 1, illetve Iváncsik 11, Lazarov 10, Dzomba 9, Gál 5, Jovic 5, Perez 5, Bartók 1, Tóth 1, Zsigmond 1, Goluza 1, Éles 1.

Valószínű ennyi világbajnok egyszerre még nem játszott a székelyudvarhelyi sportcsarnokban: szerda este a Fotex Veszprém vendégjátékán a helyi Tehnoutilaj ellen három horvát vb-győztes (Dzomba, Goluza, Jovic) is megmutatta, mit tud a kézilabdázás művészetéből. Bár az ünneplésből és a magyar zászló lebegtetéséből nekik is bőven jutott a gálamérkőzést megelőző bemutatón, a legnagyobb ováció és a leghangosabb visítás mégis Carlos Perezt és a város szülöttét, Bartók Csabát fogadta.

A Veszprém világsztárjain nem látszott meg az előző napi "éjszakázás" és az azt követő kirándulás. Rögtön egy négyes sorozattal kezdtek, majd a helyiek első góljára egy dupla kínaival válaszoltak: Dzomba a röptében kapott labdát továbbadta a szintén a levegőben úszó Pereznek, aki nem kegyelmezett Kral Róbertnek. A helyi cserekapusnak ráadásul végig kellett "szenvednie" az egész találkozót, mivel társa, Zsombori László - aki a szervezésből is kivette a részét - sajnos munkája miatt nem érkezett meg, csak a mérkőzés kezdetére.

A hazaiak azonban nem illetődtek meg, s lelkesedésüknek köszönhetően jól érezhette magát a teltházas közönség. "Elmondhatatlan érzés volt a világ egyik legjobb csapata ellen játszani, és nem éreztük, hogy lekezeltek volna minket." - mondta a meccs után Pál Ferenc, a hazaiak balszélsője, a találkozó szervezője.

A szurkolók pedig minden alkalmat kihasználtak arra, hogy a sztárok közelébe férkőzzenek, kézimeccseken ritkán látni, hogy a szünetben autogramkérő gyermekek lepjék el pályát, és szlalomozzanak a melegíteni próbáló játékosok között. A remek hangulatot fokozta az önkéntes mókamester szerepét vállaló Jovic: a hajrában egy hazai támadásnál a horvát olimpiai bajnok kézjelére egyszerre csak előre indult az egész veszprémi védőfal, nem csoda, hogy a meglepett udvarhelyiek a kapusba dobták a labdát, Fazekas pedig már passzolt is előre a "hatos ziccerben" lévő csapattársainak.

A lefújást követő vastaps után folytatódott az autogramkérés és a közös fényképezkedés, Carlos Perezt és Bartók Csabát a rajongók a hangosbeszélő könyörgése után is csak nehezen engedték el a két csapat közös fotójához. Nem csoda, hogy a veszprémiek csak elragadtatva tudtak beszélni az udvarhelyi vendégszeretetről. "A játékosok nevében is mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jól esett és meg is lepett minket az a szeretet, amivel fogadtak minket. Felemelő érzés volt ebben a környezetben hallgatni a Himnuszt, a külföldi játékosainkat is megérintette a hangulat" - mondta Hajnal Csaba, a klub ügyvezető igazgatója, akinek szavaival a horvát mester, Zdravko Zovko is egyetértett: "A helyi csapat minden dicséretet megérdemel, és ezt nekik is megmondtam. A nemzetközi kézilabda a sportág iránti ilyen fokú rajongásból él, hiszen e nélkül egy ilyen kis város nem adhatott volna egy olyan nagy játékost, mint Bartók Csaba."

A jó hangulat a mérkőzés utáni közös vacsorán is folytatódott, így nem véletlen, hogy a kézilabda-ünnepnek lesz folytatása is. "Remélem, szoros együttműködés bontakozik majd ki a két csapat között. Mindenesetre már meghívtak minket a 'visszavágóra', szeretnénk még az idén elmenni Veszprémbe. Jövőre pedig visszavárjuk őket" - tervezgetett Pál Ferenc.

Bánki József