- Hogyan történt? - kérdeztük a veszprémi kórházban fekvő kézilabdázót a baleset másnapján.
- A második támadásunkat vezettük, amikor felmentem lőni, s a talajra érkezéskor magam alá bicsaklott a jobb bokám. Azonnal tudtam, hogy nagy a baj, rettenetesen fáj, s pillanatok alatt háromszorosára dagadt a bokám. Csapatorvosunk, dr. Csordás József megállapította, hogy mindhárom - külső és belső - bokaszalagom elszakadt. Még aznap este meg is operált Csordás doktor úr.
- Első hallásra roppant súlyosnak tűnik a sérülés.
- Az is. Még mindig nagyon fáj a jobb bokám. Természetesen az operációt követően azonnal begipszelték a jobb lábam, a tervek szerint négy hét múlva kerül le róla a gipsz. A könnyebb rehabilitációt ezt követően kezdhetem meg, az edzéseket pedig nyolc hét után. Ha minden jól megy, talán tíz hét múlva már pályára is léphetek.
- Fel sem merült önben, hogy a sérülés a pályafutása végét jelentheti?
- Dehogy! Négy éve, az 1999-es egyiptomi vb előtt, amikor még kubai színekben szerepeltem, volt egy súlyos sérülésem, amiatt nem is utazhattam el a vb-re. De rendbe jöttem, s mivel nagyon erősek a szalagjaim, most sem kételkedek a teljes gyógyulásban. Az athéni olimpia a nagy álmom, arról semmiképpen nem akarok lemondani.
Ch. Gáll András