Sztárcsapatot ütött ki a Vegyész

December 17-én, szerdán szenzáció rázta meg a csendes holland kisvárost, Apeldoornt: a Kazincbarcikai Vegyész férfiröplabda-csapata heroikus küzdelemben kiütötte a helyi Piet Zoomers együttesét, az Európai Élcsapatok Kupájának címvédőjét, s 5:4-es összesített szettaránnyal bejutott a legjobb nyolc közé.

A szerdai 3:2-es holland győzelem a magyaroknak kedvezett, hiszen egy héttel korábban Kazincbarcikán 3:1-re győzött a szlovák edző, Daniel Oravec csapata. Az apeldoorni Dynamohalban simán nyerte az első két játszmát a házigazda, s ekkor vajmi kevés reményt táplálhattak a magyar bajnok játékosai. Ekkor azonban Oravec mester lecserélte a teljes kezdőhatost.

"Ezzel megleptük a hollandokat, különösen a korábban sérüléssel bajlódó, de most remekül ütő Morozov megoldásai állították lehetetlen helyzetek elé a kupavédőt" - mondta már a Ferihegyi repülőtérről Schildkraut Krisztián (34), a magyarok legrutinosabb röplabdázója, a csapat irányítója.

- Egy szett megnyerése már elegendő volt?
- Nem, a biztos továbbjutáshoz kettőt kellett nyernünk, mert rossz volt a pontarányunk. A negyedik játszmában a hollandok edzője, Jeroen Bijl mindent megpróbált, bevetette a "titkos fegyvert", a 209 centis Bas van de Goort, az 1996-os atlantai olimpiai bajnok holland válogatott szupersztárját is, de ő sem segíthetett. Öccsével, Mike van de Goorral együtt mindent megpróbált, de 25-21-re a negyedik szettet is megnyertük, s ezzel már eldőlt a továbbjutás kérdése is.

- Mit éreztek a pályán?
- Szinte nem is voltunk magunknál. Ilyenkor a már érdektelen ötödik játékrészre nehéz összpontosítani, de annyira lendületben voltunk, hogy majdnem azt is megnyertük, csak 15-13-ra veszítettük el.

- És a meccs után, este, hogyan ünnepeltek?
- Alaposan. Hajnali négyig tartott a mulatozás, a hollandok annyira kiborultak, hogy bosszúból kifizettették velünk a cehhet, pedig előzőleg azt mondták, mindent állnak, ráadásul korábban mi Kazincbarcikán mi tejben-vajban fürösztöttük őket. Sebaj, az a lényeg, hogy továbbjutottunk.

- A másodedző, Toma Sándor talán önt magasztalta leghevesebben a játékosok közül.
- Ez talán túlzás, mert Jánosi, Szekeres és Morozov is káprázatosan játszott. De nem is akarok senkit se kiemelni, az egész csapat diadala volt ez a győzelem.

- Emlékszem önre, mint tehetséges tinédzserre a nyolcvanas évek Újpesti Dózsájából. Milyen egy tősgyökeres pesti srácnak, a harmincöt felé közeledve, Kazincbarcikán röplabdázni?
- Remek! Már három éve itt élek, nem is vágyom vissza a fővárosba.

- És a válogatottság?
- Az bizony fájó pont az életemben. Demeter György szövetségi kapitány valamiért nem kedvel, Koch Robit és Bubikot elém helyezi, ahhoz pedig én már öreg vagyok, hogy bohócnak, harmadik feladónak vagy edzőpartnernek beálljak. Mindegy, a mostani siker sok mindenért kárpótol, így, pályafutásom vége felé ezt tartom életem egyik legnagyobb eredményének.

A Kazincbarcika következő ellenfele - immáron a négyes döntőbe jutásért - január végén a három brazil, valamint egy-egy amerikai és kanadai sztárral megerősített portugál Castelo de Maia lesz.

Ch. Gáll András