Németh András új kéziválogatottat épít

Február nyolcadikán a Magyar Kézilabda Szövetség elnöksége egyhangúlag szavazott bizalmat Németh Andrásnak, így a Ferencváros edzője lett a magyar nőikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. A tréner, aki márciusban három Dánia elleni mérkőzéssel kezdi meg munkáját, az [origo]-nak adott interjújában elmondta, számára szimpatikus a feladat, egyelőre csak a sötétben tapogatózik, ám olyan válogatottat szeretne összerakni, amelyet soha sem lehet kihagyni az esélylatolgatásoknál.

- Kinevezése nem érte váratlanul a kézilabdabarátokat. Hogyan értékeli az ön előtt álló feladatot: egy olyan munka, amely minden edző álma vagy amely előrelépés a klubedzői munkához képest?
- Olyan feladat, amely szimpatikus volt a számomra. 1998-ban már belekóstolhattam pár mérkőzés erejéig a kapitánykodásba, a szövetség akkor hosszú távra, az olimpiáig tervezett velem, de úgy ítéltem meg, számomra a klubmunka fontosabb. Most egy olyan munka áll előttem, amit a Fradinál már többször megoldottam: a semmiből kell csapatot építenem.

- Ha összehasonlítjuk az akkori állapotokat, mennyiben változott a helyzet 1998 óta? Reményt keltőbb a magyar kézilabda állapota, vagy inkább nehezebb?
- Akkor sokkal tisztábbak voltak a viszonyok, akadtak olyan játékosok, akik még meghatározóak voltak, s akadtak tehetséges fiatalok, akik közül mostanra gyakorlatilag csak Pálinger maradt. Most sokkal mélyebbre kell nyúlni, többet kell kísérletezni. Sokan kérdezik is tőlem, egy ilyen csapattal milyen célom lehet a decemberi, szentpétervári világbajnokságom? Erre szoktam válaszolni, legalább pár hónapot adjanak, hogy feltérképezhessem, kire számíthatok.

- Hosszú távon hogyan maradhat versenyképes a magyar kézilabda?
- A sportág népszerűsége most csapódik le, csak itt a Fradinál olyan sok gyerek jelentkezik, hogy nem győzzük növelni a csoporttok számát, létszámát. De ha azt nézzük, hogy a fővárosban rajtunk kívül még a Spartacus, a Vasas és a másodosztályban szereplő Goldberger képez felvevőbázist, nehéz a helyzet. A férfi szakágat nem is hasonlítom ehhez, a Pestszentlőrincen kívül nincs más lehetőség. Szakosztályunkat sok szülő keresi meg, hogy hova vigyék a fiúkat, s nem tudunk nekik javasolni semmit. Szeretnénk kiharcolni, hogy legyen egyfajta kiválasztás, sportiskolával, de ahhoz, hogy a sportág versenyképes maradjon, sok minden kell. Szinte biztos, hogy most is van öt-hat szupertehetség - csak éppen nem tud erről, s nem kézilabdával foglalkozik. Azt meg tudom mondani egy játékosról serdülő és ifista korában, hogy nem lesz belőle jó kézis. De fordítva már nem. Munkával sok mindent el lehet érni, de szükséges a tehetség.

- Nyilatkozataiban már jelezte, nem kívánja vegyíteni az idősebb és a fiatalabb játékosokat a válogatottban, azaz az átmeneti korszak helyett újjáépítésbe kezd, s csak az 1977-es korosztálynál fiatalabbakra számít.
- Ezt így is gondolom, de ezt az 1977-et nem szabad tabuként tekinteni.

- Ha viszont annak vesszük, akkor két olyan játékos kiszorulhat a keretből, aki még a pekingi olimpián is hasznára lehetne a válogatottnak: Lovász és Pigniczki. Rájuk nem is számítana?
- Pigniczki annak idején nálunk lett először válogatott, nagyon jó játékosnak tartom. Ám az ő posztján már nem tervezek támadás-védekezés cserét, irányítóposzton pedig el vagyunk látva klasszisokkal. Lovász helyzete nem reménytelen, ha felépül sérüléséből, s látom rajta, hogy megszakad azért, hogy kiharcolja az olimpiai részvételt, van benne ambíció, akkor bolond lennék lemondani róla. Egy jó Lovászra szükségünk van a hiányposztnak számító jobbszélen.

Forrás: [origo]

- Ezek szerint skandináv mintára világversenyeket áldozna fel azért, hogy jó olimpiai csapat épüljön. Ám a magyar közvélemény sikerorientált, félő, nem bocsátana meg a válogatottnak egy-két balsikerű viadalt.
- Célunk az, hogy olyan csapatot rakjunk össze, amelyet nem lehet kihagyni a viadalok esélylatolgatásainál. De látni kell, sötétben tapogatózunk, sok embert kell kipróbálni, s beépíteni a válogatottba.

- A keretre és a stábra vonatkozóan már vannak elképzelései?
- Természetesen, a bő keret névsorát már leadtam a szövetségnek, de úgy érzem, addig nem lenne etikus nyilatkoznom róla, amíg az MKSZ nem adja rá áldását. Ami segítőimet illeti, ugyanez a véleményem, csupán az biztos, hogy Zsiga Gyula lesz a segítőm. Nem a másodedzőm, hanem velem egyenrangú társam, akivel mindent meg tudunk beszélni, s felesben végezzük majd a munkát.

- Nem túl jó előjel, hogy a csapat Dánia ellen kezdi meg a munkát. Ön is így látja?
- Valóban, ha tőlem függött volna, nem Dánia lenne az első ellenfél, de sajnos ezen már változtatni nem tudunk. Február 28-án jön össze először az új keret Dunaújvárosban, ott játszunk március 2-án Dániával, majd 5-6-án idegenben kétszer is megmérkőzünk ellenfelünkkel. Március végén még lesz egy győri, Szlovákia elleni meccsünk, s utána nyáron folytatódik majd a munka.

Pincési László