Rájátszás, 1-4. helyért, 3. forduló:
Dunaferr - Győri Graboplast ETO KC 26-20 (13-11)
gól: Radulovics 6, Ferling 5, Kindl, Pálffy 3-3, Németh, Bohus, Pigniczki, Vincze 2-2, Gáspár 1, illetve Görbicz, Vérten 5-5, Gogirla 4, Kovacicova, Borbás 2-2, Bradeanu, Bódi 1-1
Mivel már biztosan e két csapat között dől el az aranyérem sorsa, ezért most és a június elsejei "visszavágón" külföldi bírók működtek-működnek közre.
A Dániába távozó Pálinger védéseivel indult a rangadó, ám az elején a hazaiak sem tudták bevenni Sirina kapuját. Előbb nyugodott meg a Győr, és Gogirla góljaival 3-1-re ellépett, de gyorsan jött a fordítás. Ettől megzavarodott az ETO, többször került emberhátrányba, a Dunaferr pedig élt a lehetőséggel. A vendégek 8-4-es hátránynál időt kértek, de ez sem segített.
Sirinát Herr váltotta a kapuban, de ő csak annyit tudott tenni, hogy állandósult a 3-4 gólos különbség. A folytatásban megpróbálták gyorsítani támadásaikat a vendégek, s ez a taktika bevált, sorozatban lőtt három találattal 12-11-re felzárkóztak, és időkérésre kényszerítették a címvédőt, de az egyenlítés létszámfölényben sem sikerült.
A második félidő bevezetésében megint nehezen tudták feltörni a védőfalakat, aztán Juhász kiállítása alatt a Dunaferr megrázta magát, és ismételten elhúzott (17-12). A lendület megmaradt, a hazaiak pedig sziporkázva fokozatosan növelték a különbséget (21-13). Ekkor Róth Kálmán, a győriek edzője időt kért, de a játékosok már nem igazán tudtak összpontosítani. A dunaújvárosiak örömjátéka végül sima győzelmet eredményezett.
A Magyar Kupa-győztes Győr ugyan lépéshátrányba került, de ha nem botlik az FTC és a Cornexi ellen (utóbbival még az EHF-kupa döntőjében is találkozik kétszer), akkor a június elsejei zárófordulóban, a Dunaferr vendégjátéka alkalmával dől el a bajnoki cím, amelyet korábban csak 1957-ben és 1959-ben szerzett meg az ETO.