Kiss Gergő csak a vízben büntetne

Kiss Gergely nem akar szakítani a magyar vízilabdázás veretes hagyományaival. A kétszeres olimpiai, és Európa-bajnok, egyszeres világbajnok és Világkupa-győztes, s két Világliga-elsőséggel büszkélkedő klasszis számára a medence partján nem ér véget az élet: mint nagy elődei, Szívós Istvántól a Konrádokon keresztül Bodnár Andrásig, Faragó Tamásig és Csapó Gáborig, immár a Domino balkezese is doktornak mondhatja magát, de azért a jogi pálya helyett egyelőre a hétvégi Világligára és júliusi világbajnokságra koncentrál.   

"Két nappal a nápolyi Bajnokok Ligája-döntő után doktoráltam Szegeden, így hát negyvennyolc óra leforgása alatt alkalmam volt megjárni a poklokat és a mennyeket is" - említi a földkerekség egyik legjobb balkezes vízilabdázója, utalva természetesen a fináléban a Posillipótól vitatható körülmények között elszenvedett fájó vereségre.

- Azért remélhetőleg egy darabig még nem akar tanult szakmájában dolgozni...
- Értem a célzást, 27 évesen eszem ágában sincs visszavonulnom, s főállásban jogászkodnom, ugyanis a sikereket sohasem lehet megunni. Márpedig egyelőre minden jól megy a vízben, s bizakodva nézünk a júliusi montreali világbajnokság elé. Jó lenne megvédeni Barcelonában megszerzett világbajnoki címünket, ez még egyetlen magyar válogatottnak sem sikerült.

- Ugyanúgy szereti a vízilabdát, mint öt, tíz vagy tizenöt éve?
- Igen, azzal a megszorítással, hogy ma már más prioritások is léteznek az életemben, elsősorban a családom.

- Athén után - kipihenve az örömmámor és a hosszú felkészülés fáradalmait - hogyan sikerült visszarázódni a megszokott kerékvágásba.
- Egy hónapos pihenőt kaptunk, ami a mi életünkben felettébb hosszúnak számít. Utána érthetően döcögött egy kicsit a szekér, de később belejöttünk, és a Honvéddal novembertől májusig egyszer sem kaptunk ki. Sajnos, a legfontosabb meccsen, a BL-döntőben szakadt meg veretlenségi sorozatunk.

- A válogatott viszont ezen a nyáron is remekel, egyelőre veretlen. Pedig a csapat kulcsjátékosa, a kapitány Benedek Tibor a közelmúltban váratlanul visszavonult.
- Tibi pótolhatatlan, nem is igyekszünk pótolni őt, inkább mindenki megpróbál valamit átvenni az ő szerepköréből. Kásás Tamás az új csapatkapitány, mi hárman, balkezesek, Madaras Norberttel és Kiss Csabával pedig a speciális posztból fakadó feladatokat oldjuk meg. Úgy tűnik, zökkenőmentes volt az átállás, főleg azért, mert a magyar vízilabda annyira bővelkedik új tehetségekben, mint egyetlen más ország sem. Szívós Marci beszállásával például új dimenziókat kap a játékunk. Az viszont tény, hogy Tibi távozásával betölthetetlen űr maradt a válogatottban.

- Tud még javulni egy ilyen csodacsapat, amely az Unicum-kupán is hengerelt?
- Persze, hogy tud, például védekezésben. Egyébként a vasárnapi orosz meccs után Kemény Dénes szövetségi kapitány kijelöli a világbajnoki csapatot, megszűnik minden bizonytalanság, az Egyesült Államokba már a vb-együttesünkkel utazunk ki.

- Ostobaság a kérdés, hiszen nyilvánvaló a válasz: mit vár a magyar válogatottól a montreali világbajnokságon? Főleg úgy, hogy a helyszín kötelez, hiszen 29 évvel ezelőtt Faragóék is a Szent Lőrinc-folyó partján lettek olimpiai bajnokok.
- Célunk az aranyérem, de nagyon komolyan mondom, hogy nem szabad semmiféle következtetést levonni a felkészülési eredményekből. Az a négy válogatott, amely Athénban is a legveszélyesebb volt ránk nézve - tehát Szerbia és Montenegró, Oroszország, Horvátország és Olaszország - most is nagyon készül a trónfosztásra, s ha csak mákszemnyi gyengeséget is mutatunk, azonnal lecsapnak ránk.

- Ejtsünk még egy szót arról a jogi doktorátusról. Akar majd idővel a szakmájában dolgozni?
- Hogyne, hiszen nem azért tanultam hosszú éveket a sportolás mellett, hogy szobadísznek használjam a diplomámat. Egyelőre azonban csak azt tudom, hogy mi nem akarok lenni.

- Éspedig?
- Büntetőjogász.

- És melyik szakág tetszik?
- A sportjog, a médiajog, az internet, a marketing világa. Azt hiszem, korunkban ezek izgalmas, s bizonyos fokig még kiaknázásra váró szakterületek.

A válogatott a hét végén a Világligában száll ismét vízbe (sorrendben Ausztrália, Görörgország és Oroszország ellen), a három meccs közül kétségkívül az utolsó, vasárnapi összecsapás ígérkezik a legkeményebbnek, bár a minapi 9-3 nem ezt előlegezi...

Ch. Gáll András