Petőváryval jutott OB I-be a Pécs pólócsapata

Petőváry Zsolt lassan három évtizede szolgálja szeretett sportágát, a vízilabdát. Az OSC, majd a Vasas 220-szoros válogatott vízilabdázója jószerével misszionáriusi küldetést teljesít, egyfajta vallás elterjesztésére tette fel életét. Legutóbb egy éve a Mecsekalján karolta fel a magyar nemzeti sportot, a vízipólót, s ez az egy év elegendő volt ahhoz, hogy Pécs és Baranya megye megszűnjön fehér folt lenni a sportág "szuperhatalmának" térképén. A PVSK-Fűszért csapata ugyanis - megnyervén az OB I/B küzdelemsorozatát - feljutott a sportág honi élvonalába.

Pécsről - ha a labdajátékok kerülnek szóba - eddig természetesen mindenkinek a kosárlabda, majd hosszú szünet után a futball jutott eszébe. És nyilván még jó darabig így is lesz, hiszen a Rátgéber László irányította MiZo-Pécsi VSK a világszínvonalat képviseli. Csakhogy ha egy csapat egy olyan sportágban, amelyet sehol a Földön nem művelnek olyan szinten, mint nálunk, feljut az OB I-be, s ott a középmezőnyt célozza meg, akkor már nem mehetünk el szó nélkül a jelenség mellett.

"Tavaly ilyenkor vágtunk bele Ambrus Tamás barátommal a pécsi kalandba. Akkor fejeztem be tizenhárom éves olaszországi profi pályafutásomat, elköszöntem az Arenzano csapatától. Antonio De Blasio, a FIDESZ akkori pécsi elnöke - akinek fia, Domenico nálam játszott a liguriai gárdában - évek óta kapacitált, szálljak be a pécsi pólóba. Egy évvel ezelőtt megértek a feltételek a vállalkozáshoz" - emlékezik vissza a magyar válogatottban az 1988-as és az 1992-es olimpián is kulcsemberként szereplő Petőváry, aki március 15-én ünnepelte negyvenedik születésnapját.

- A laikus számára mindez reménytelen kísérletnek tűnhet, hiszen egy alkimista számára is komoly feladatra vállalkoztak: a semmiből kellett létre hozniuk valamit...
- Van már ebben gyakorlatom, hiszen Itáliában - ahol a Catania, a Bogliasco és az Aranezano csapatánál légióskodtam - kétszer is a második vonalból kellett felhoznom a gárdát az A1-be, s a feladatot jószerével egymagam oldottam meg.

- Persze Pécsett nyilván akadtak segítőtársai.
- Nélkülük nem is sikerülhetett volna a feljutás. Először is Ambrus Tamás barátomat kell említenem, a 61-szeres válogatott kapust, akivel valaha a nemzeti együttesben játszottam együtt, majd a strandpólót szerveztük közösen. Tamás jól menő firenzei vízilabda-iskolát, s másodosztályú csapatot vezetett Pallanuoto Firenze néven, ezt hagyta ott Pécs kedvéért. Köszönet a csapathoz szerződött neves, rutinos játékosoknak is, a Domino-BHSE együttesével Euroligát nyert Sugár Sándornak, a Nápolyban is megfordult Kollár György, s első helyen az olimpiai bajnok kapuslegendának, Kósz Zolinak. Ő egyszer már visszavonult, de a pihenéstől rendbe jött a térde, s most, 38 évesen újra világszínvonalon véd. Egy ilyen alapra már bátran építhettünk.

- Megfeledkezett a házi gólkirályról.
- A szezon első meccse után megsérült a jobb vállam, aztán az idény jó részét lábadozással töltöttem, csak a tavaszi hajrára, s a rájátszásra tudtam beszállni.

- Azért egy OB I-es klubhoz nemcsak játékosok kellenek, hanem pénz is.
- A pécsi városvezetés Toller László polgármester úrral az élen teljes mellszélességgel állt mellénk, szakosztályelnökünk, Antonio de Blasio jelenti anyagi szempontból a másik oszlopot. Szeretnénk a 12 csapatos OB I-ben a 7-8. hely környékén végezni. Van egy briliáns tehetségű fiatal pólósunk, a sok ügyes pécsi palánta, például a Lukács testvérek mellett, a 18 éves ifjabb Simon Tibor.

- Csak nem az egykori ferencvárosi legenda fia?
- De bizony, eddig kettős igazolással játszott nálunk, most már teljesen a miénk, átszerződött hozzánk a Vasasból. Róla még sokat hallanak a sportág rajongói, miként a szintén utánpótlás válogatott Tusa Márkról is.

- Nem hagy nyugodni a gondolat: hogyan bírja mindezt negyvenévesen?
- Úgy, hogy a póló a mindenem. Alázat, sportszerű életvitel szükséges mindehhez.

- Itt a nyár, most legalább pihenhet néhány hetet.
- Ugyan, most kezdődik a strandpóló-bajnokság, azt is mi szervezzük Ambrus Tomival, már sikerült is szponzort kerítenem, egy ásványvízmárkát. S közben Leányfalun Kósz Zolival működtetünk egy pólósulit is. Arra az esetre, ha unatkoznánk.

Ch. Gáll András