Követnék mesterük példáját a női pólósok

Montreal nem akármilyen város dr. Faragó Tamás életében: 29 évvel ezelőtt itt zúgott a semleges kanadai közönség torkából a "Go, go, Faragó!" kórus az 1976-os olimpia vízilabda-tornáján, amelyet fölényesen megnyert a magyar válogatott, a viadal kiemelkedően legjobb játékosának pedig a magyar női válogatott jelenlegi szakvezetője bizonyult. Csaknem három évtizeddel később visszatér egykori zajos sikerei színhelyére a sportág történetének egyik legnagyobb alakja, s mivel a csapat úgy tűnik kilábalt a tavalyi, athéni hullámvölgyből, könnyen elképzelhető, hogy Faragó most edzőként is a csúcsra juthat.

A Világligában elért csoportelsőség talán még magukat a játékosokat és Faragót is meglepte, mint ahogy az olimpiai hatodik hely is. Csak éppen a meglepetés előjele különböző. Az alábbiakban az 53 éves mester először beszél az athéni kudarcról, s az azt követő talpra állásról.

"Ugyanúgy nehezen megmagyarázható idei sikersorozatunk, mint az athéni hatodik helyezés volt. Lassan egy év telt el a balsikerű olimpiai szereplés óta, s most már kezdem érteni, mi is lehetett a baj a görög fővárosban" - magyarázta a szövetségi kapitány.

- Tényleg, mi is?
- Utólag azt kell mondanom, a lányok több energiát fektettek a kijutás kiharcolásába, mint magába az olimpiai szereplésbe. Nem azt mondom, hogy nem akartak Athénban, csak valahogy csökkent a csapaton belüli kohézió. Sem a vízben, sem a parton nem tudtuk a legjobb arcunkat mutatni. Persze voltak objektív okok is, amelyeket egy éven át nem említettem, nehogy mentségkeresésnek tűnjön.

- Melyek voltak ezek?
- Két kulcsjátékosom sérülten vállalta a játékot, s erről nekem akkor nem is volt tudomásom. Kapusunknak, Sós Ildikónak gyakorlatilag "nem volt lába", centerünknek, Szremkó Krisztinának pedig a válla volt használhatatlan. Ildi nem épült fel sérüléséből, azonban annyira akart védeni, hogy ezt nekem nem árulta el. Mindezt tetézte, hogy Benkő Tímea felsővégtagi trombózis miatt nem utazhatott ki az olimpiára, ez együtt már túl sok volt, párosulva a mentális problémákkal.

- Az olimpia óta a válogatott fele kicserélődött, a gerinc azonban változatlan maradt.
- Pontosan. A kapuba dr. Horváth Patrícia került, előtte viszont egy olyan hatos szerepel a kezdőcsapatban, amelynek minden tagja tapasztalt, klasszis vízilabdázó: Drávucz, Stieber, Zantleitner, Kisteleki, Valkay Ágnes és Pelle. Azaz, közülük egyszerre csak öten lehetnek a vízben, ugyanis kell egy center is, az pedig Tomaskovics Eszter és Brávik Fruzsina közül az egyik. A többiek - Brávik is - újoncok.

- A korábbi években nem is egyszer "brutalizálták" az ellenfelek a magyar válogatottat, a gubbiói Világliga-tornán azonban felvették a kesztyűt a mieink még az olaszokkal is.
- Mindez nem véletlen. Az új lányok között vannak kimondottan hatalmas termetű pólósok is, mint például az egyránt 192 centis Tomaskovics és Takács Orsolya is, ők senkitől sem ijednek meg , nem mintha a régieket puhafából faragták volna....

- Hogyan sikerült a klassziskapus, immár kismama Tóth Ildikó pótlása?
- Várakozáson felül. Horváth Patrícia eddig remekül helyt állt, ami különösen annak tükrében figyelemre méltó, hogy húszéves korában kezdett el vízilabdázni, addig - lévén 183 centi - kosarazott. Persze a kései kezdésnek megvan a hátulütője is, bizonyos lövéseket nehezen hárít, ezért a védelemnek nagyon résen kell lennie. Le kell fedezni a két sarkot, ami viszont középre megy, azokat a lövéseket Patrícia nagy hatásfokkal hárítja.

- Nem kerülhetjük meg a sohasem kellemes kérdést: mit vár csapatától Montrealban?
- Nézze, amit bátran állíthatok: válogatottunk továbbra is a nemzetközi élvonalhoz tartozik. Azaz: semmi sem elképzelhetetlen, az éremszerzés sem. Ám óvatos duhaj vagyok; roppant törékeny a mi csapatunk. Nem is annyira fizikai, mint inkább lelki értelemben. Végtére is hölgyekről van szó... Ezért nem akarok túlzott terhet rakni a lányok amúgy felettébb széles vállaira. Van még egy körülmény, ami megjósolhatatlanná teszi eredményességünket. Idehaza 100-200 néző előtt játsszák mérkőzéseiket a lányok, odakint, Montrealban akár 4-5000 szurkoló hangorkánja kísérheti a találkozókat. Ilyen közegben a hang elvész, az információ nem jut el a címzetthez, nem is beszélve a lélektani hatásról.

- Vasárnap már lejátsszák első mérkőzésüket, azaz küszöbön áll a rajt.
- Pénteken utazunk el, sorrendben Kína, az Egyesült Államok és Spanyolország az ellenfeleink. 16 tagú a mezőny, csoportonként hárman-hárman jutnak tovább, de jó lenne megnyerni csoportunkat, mert akkor kiemeltek leszünk a nyolc közé jutásért.

A magyar válogatott:
kapusok: Horváth Patrícia, Serfőző Krisztina.
mezőnyjátékosok: Tomaskovics Eszter, Kisteleki Dóra, Stieber Mercedes (csapatkapitány), Tóth I. Andrea, Drávucz Rita, Zantleitner Krisztina, Takács Orsolya, Pelle Anikó, Valkay Ágnes, Brávik Fruzsina, Benkő Timea.

Ch. Gáll András