Örömkönnyes búcsú Szentpétervártól

Ahogy vasárnap este a dobogó harmadik fokán a magyar nőikézilabda-válogatott könnyes szemű, ám mosolygós játékosai úsztak a konfettiesőben, több gondolat is átvillant agyunkon. Egyrészt, mekkora dicsőség egy átalakított, megfiatalított válogatott számára, hogy nemcsak az élvonalban maradt, de vb-dobogón végzett, másrészt, miért is van az, hogy az év sportolója-választással sohasem lehet bevárni az aktuális esztendő kézilabda-eseményét.

Pincési László helyszíni beszámolója Szentpétervárról

• A bronzmeccs összefoglalója

Öröm volt látni a mosolygós magyar lányokat a bronzmérkőzés után, a döntő alatt a szentpétervári Jégpalota játékosok részére elkülönített szektorában - akkor is, ha az egyszerű halandó újságíró messzire ki volt rekesztve a csarnok ezen részétől.

A csapat ugyanis erőn felül teljesítve világbajnoki 3. helyet szerzett, jócskán túllépve a Magyar Kézilabda Szövetség által előirányzott minimális hatodik helyezést. A Németh András, Zsiga Gyula szakvezető-páros jól felkészítette az együttest, nem győzték hangsúlyozni, elegendőnek kell, hogy bizonyuljon az együtt töltött két-három hét. Magyarán, bíztak a kluboknál elvégzett szakmai munkában, nem hiába.

Azt tudtuk, hogy a kapuban Pálinger Katalin személyében világklasszissal bírunk, a dán FCK játékosa hozta is magát, amikor kellett (valljuk be, ha egy ponton lehet vitatkozni az All Star-válogatottal, akkor ez a poszt, a román Dinunál ugyanis nemcsak Pálinger, de még a két orosz hálóőr, Szidorva és Alizar is többet mutatott a vébén). Sugár Tímeának arányosan kevesebb idő jutott, de ő is élni tudott a lehetőséggel.

Irányítóposzton a másik klasszis, Görbicz Anita kisebb sérüléssel bajlódva vitte a válogatottat, az ő helye megkérdőjelezhetetlen a legjobbak között. Színt hozott a csapat játékába Ferling Bernadett és Siti Eszter is, hiányérzetünk lehet, miért nem kaptak esetleg még több lehetőséget, ám kapitányi kompetenciákba már nem illendő belemenni egy ilyen siker után.

Átlövőink közül Tóth Tímea és Mehlmann Ibolya nyújtott átlagon felülit, éveken belül talán ismét olyan rettegett párost alkothatnak, mint hajdanán (pár éve) Farkas Ágnes és Bojana Radulovics. Hornyák Ágnes, Kindl Gabriella és Szűcs Gabriella többnyire védőfeladatot láttak el, igaz, a Debrecen fiatal játékosának lövőerejét a jövőben érdemes lesz kamatoztatni támadásban is.

Szélen nehezebb a helyzet, a Vérten Orsolya, Kenyeres Fanni, Balogh Beatrix, Kovacsicz Mónika kvartett hullámzó teljesítményt nyújtott, akadtak olyakor kimagasló produkciók (gondoljunk csak Kenyeres 13 góljára Ausztrália ellen, vagy Kovacsicz remeklésére az oroszokkal szemben), hiányérzet mindezek ellenére maradt bennünk.

Csakúgy, mint a beállós posztján, ahol szűk egy éve a világ egyik legjobb játékosát, Kulcsár Anitát veszítettük el értelmetlen autóbalesetben. Ahogy Németh András fogalmazott az utolsó sajtótájékoztatón egy orosz kérdésre válaszolva: az űrt betölteni nehéz, világklasszisok nem születnek egyik napról a másikra. Ennek ellenére Borbás Rita és Őri Cecília játéka - talán a románok elleni elődöntőt leszámítva - nem okozott csalódást, kiegészülve az otthon maradó, ám a felkészülés során már kipróbált Gaál Adrienn, Borkowska Katalin kettőssel megnyugtató jövő elé nézünk.

A kapitány nem titkolta, segítőjével még elemezni fogják a vb-n tapasztaltakat, de nem szeretne senkit sem kiemelni, nem akarja, hogy a játékos az újságokból értesüljön minderről. "Úgy fogalmaznék, akadtak olyanok, akik túlteljesítették az általunk elvártakat, akadtak, akik nem" - mondta Németh.

Az eredményhirdetéskor a Jégpalota megtapsolta a magyar együttest, amely kivívta a közönség szimpátiáját, jó volt nézni a boldog arcokat a konfettiesőben (igaz, a gépek nem akartak elindulni, de hát megszoktuk a vébé során, hogy Oroszországban semmi sem egyszerű). A szakvezetőpáros videokamerákkal próbálta megörökíteni a nagy pillanatokat, a lányok pedig érmekkel a nyakukban elhagyva a csarnokot, a záróbanketten élvezhették ki a világbajnokság utolsó perceit.

Rosszul szervezett, mégis számunkra értékes vébén vagyunk túl, csupán az a fájó pont a kézilabdásoknak (s ennek Sinka László főtitkár többször is hangot adott), hogy az Év Sportolója-választás miért nem képes egyszer sem bevárni az aktuális esztendő világversenyét.

A jövő évi választáson senki sem fog már emlékezni erre a bronzéremre, ám reméljük, addigra már újabb sikerek foglalkoztathatják a kézilabdás közvéleményt: a svédországi Európa-bajnokságon.

A magyar nőikézilabda-válogatott helyi idő szerint este 7 órakor száll gépre Szentpéterváron, s frankfurti átszállással este 22.55-kor érkezik Ferihegy 2-re.