Stieber célja a pekingi arany

Stieber Mercédesz a magyar nőivízilabda-válogatott kihagyhatatlan tagja. Már rendkívül fiatalon a világ legjobbjai közé tartozott, így nem véletlen, hogy olasz klubcsapatok is szemet vetettek rá, és már évek óta Itáliában keresi kenyerét. A világ- és Európa-bajnok vízilabdázó hölgy, aki a pekingi olimpiáig mindenképpen a válogatott rendelkezésére áll, szívesen állt az [origo] rendelkezésére.

- Ön a magyar nőivízilabda-válogatott egyik legmeghatározóbb játékosa, immáron több mint tíz esztendeje. Hogyan tudja állandósítani kiváló formáját szinte mindegyik mérkőzésre?
- Amikor fiatalabb voltam, sokkal nehezebb volt koncentrálnom egy-egy találkozón. Ma már, hogy a kellő rutint megszereztem, nem esik nehezemre hoznom a kívánt formát. Szerintem a fizikai adottságok mellett főleg fejben dől el, ki mennyire tud összpontosítani az adott összecsapáson.

- Ön volt az első talán, aki Olaszországba igazolt a magyar hölgyek közül. Miért határozott így?
- Ennek több oka is volt. Először is mindig arról álmodoztam, hogy egyszer profi játékos leszek. Másodszor pedig az anyagiak is vonzóak voltak. Abban az időben, mikor ide kikerültem, otthon a női vízilabdában még nem fizettek semmit!

- Később keresték önt vízipólós társai, hogy segítse őket külföldre igazolásukban?
- Természetesen többen megkérdeztek és kikérték a véleményemet, illetve ha a segítségemet kérték, akkor igyekeztem a rendelkezésükre állni.

- Mondhatom azt, hogy az utóbbi két évben alábbhagyott a külföldre vándorlás a magyar hölgyeknél?
- Ez annak köszönhető, hogy most megmozdult valami a női pólóban Magyarországon. Az elmúlt évben jöttek az eredmények, ezáltal több lett a pénz, talán látnak bennünk valami fantáziát a szponzorok.

- Miként indult a karrierje?
- Úszással kezdtem, csakúgy, mint rengeteg vízilabdázó szerte a világban. Ez két évig tartott, majd jött a póló. Szerencsémre egy esztendőt fiúkkal edzettem, és azt hiszem ez adta meg az igazi alapot az egész karrieremnek. Így talán érthető, hogy 14 évesen már felnőtt válogatott voltam és világeseményeken vettem részt. Ezt nem sokan mondhatják el magukról.

- Elmorfondírozott azon, hogy ön a világ egyik legsikeresebb női vízilabdázója?
- Szeretnék az lenni! Ehhez már "csak" egy olimpiai arany hiányzik. Most ezért hajtok, hajtunk a csajokkal, hogy ez is meglegyen.

- Szokott nosztalgiázni?
- Természetesen, klassz felidézni a régi szép időket. Egy-egy siker sokszor erőt ad az embernek, akár a felkészülés során is.

- Annak idején többen nyilatkozták, hogy ön volt Faragó Tamás szövetségi kapitány jobb keze a válogatottnál. Miként élte meg a távozását?
- Sok mindent megbeszéltünk egymással és valóban fontos volt a véleményem, vagy akár a többieké. Éppen ezért nagyon elszomorított a távozása, de megértem, hogy a családot választotta.

Stieber Mercédesz

- Olvastam, hogy fogtechnikus végzettsége van és mellette a sportmenedzser szakra jár. Hogyan képzeli a jövőjét a sport után?
- És van edzői diplomám is. Mindenképpen a sportban szeretnék elhelyezkedni. Idáig ez volt az életem, és úgy gondolom, ezután is ebben a közegben érzem magam otthon. Itt a helyem!

- Magyarországon, esetleg Olaszországban?
- Ezt még nem lehet tudni.

- Darnyi Tamás és Benedek Tibor a két kedvenc sportolója. Miért éppen ők?
- Mindketten nagyon nagy sportolók. A hozzáállásuk, az elhatározottságuk nagyon nagy hatással voltak rám.

- Mennyire tervezi tudatosan a pályafutását? Mik a fontos állomások a következő esztendőkben?
- Mindig pontosan terveztem. Szerintem, ha valaki nem határozza meg előre mit is akar elérni, nem is sikerülhet neki semmi. Fontos a motiváció! Ha a célokat kérdezi, akkor a legfontosabb először kvalifikálni magunkat az olimpiára.

- Mikor szeretné befejezni igen eredményes pályafutását?
- Ezt sokan kérdezik tőlem. Egy biztos: a pekingi olimpiáig mindenképp a válogatottal akarok maradni. Utána, ha az adott kapitány számítana rám, természetesen elgondolkoznék rajta. Klubszinten addig szeretnék vízilabdázni, amíg szórakoztatónak találom a napi több órás tréningeket, mert ha már nem élvezem a fizikai megpróbáltatásokat, akkor szinte biztos, hogy ezen a szinten nem tudom folytatni a sportot. Bár biztosan nehéz lesz búcsút intenem a vízilabdának, főleg akkor, amikor élvezem az emberek, szurkolók szeretetét. Nemrégiben történt, hogy a Fiorentinával mentünk Magyarországra a LEN-kupára és a bolognai reptéren felismert pár magyar srác. Azonnal odaszaladtak hozzám és autogramot kértek, illetve fényképet készítettek velem, velünk. Ez igazán jól esett!

Tomka Tivadar