Eredmény, nőikézilabda-vb, E csoport, 3. forduló:
Magyarország - Spanyolország 26-26 (13-14)
Nimes, 3000 néző
v.: Csernega, Polagyenko (orosz)
gól: Görbicz 6/5, Tóth T.4, Kirsner 3, Vérten 3, Kovacsicz 2, Mehlmann 2, Borbás 2, Szamoránsky 1, Balogh B.1, Tomori 1, Hornyák 1, illetve Mangue 10/4, Fernandez Ibanez 5, Pinedo Saenz 3, Aguilar Diaz 3, Berenguer 2, Berenguel 1, Ortuno 1, Fernandez Molinos 1
hetes: 5/5, illetve 7/4
kiállítás: 16, illetve 16 perc
Aki világbajnok akar lenni, minden ellenfelet le kell győznie. A közhelyszerű mondással egyetérthettek női kéziseink is, nemcsak a vb-aranyérem, de az olimpiai kvalifikáció miatt is. A spanyolok elleni győzelem ugyanis kétpontos nyitányt jelenthetett volna a középdöntőben, ami már-már a kitűzött 1-7. hely valamelyikének megszerzését is jelenthette.
Az örökmérleget tekintve komoly fölénnyel büszkélkedhetünk: 14 mérkőzésen 8 győzelem és 3 döntetlen mellett mindössze háromszor kaptunk ki. Németh András és Zsiga Gyula ezúttal Szűcs Gabriellának és Szucsánszki Zitának adott pihenőt.
Magyarország kezdte a mérkőzést, de az első akció elakadt a spanyolok 5+1-es védekezésén. A másik oldalon Hornyákot kiszórták, Mangue hetesből betalált (0-1), erre Vérten gyorsan válaszolt. Védekezésünk nehezen akart összeállni, Aguilar Diaz, majd Mangue is egyszerű testcselekkel jutott el a gólszerzésig (2-4).
A másik oldalon Mehlmann és Tóth átlövést rontott, Oncina viszont addig gyűrte Görbiczet, amíg emberhátrányba küldte csapatát, ám ez sem zavarta az ibériaiakat, akik újabb két találatot szereztek (3-6).
Teljes volt a tanácstalanság, Vérten ziccert rontott, Tóth képtelen volt túljárni Maru Sanchez eszén, Görbiczet pedig kivették a játékból az ibériaiak. Amikor pedig lőni kellett, a győriek világklasszisa Sanchezt "bikázta" telibe.
A védekezésben nem sikerültek az ütközések, ha a két hármas védő valamelyike kilépett, az üres helyen Mangue máris bekígyózott... 6-9-nél Németh András időt kért, de Tóth hiába lőtt gólt, Tomori kiállítása során újra négyre nőtt a különbség (7-11).
Húsz percnek kellett eltelnie, hogy a csapat kicsit feléledjen, Tóth és Vérten akciógóljával egy gólra csökkent a hátrány, ám ismét jött Mangue (10-13).
Az utolsó három percnek 13-12-es hátrányról vágtunk neki, Pálinger két hetest és egy átlövést is fogott, gólt Hornyák és Aguilar Diaz szerzett, a félidő 14-13-as spanyol vezetéssel ért véget.
A második játékrészt minimális átszervezést eszközölt a szakvezetés, a megsérülő Vérten helyén Kirsner folytatta, Szamoránskyt Borbás váltotta. Amíg az egyik oldalon Mangue bemutatta, milyen az átlövés, a másikon Tóthot könnyedén sáncolták le.
A 36. percben emberelőnyben Kirsner egyenlített (17-17), felsejlett a fordítás lehetősége. Sőt, Pálinger bravúros védése után ismét Kirsner villant, először a meccs folyamán vezetett együttesünk (18-17).
Görbicz góljával továbbnőtt az előny, ám a 43. percre Breneguel cunderével újra iksz állt az eredményjelzőn (19-19). Védekezésünkben mindig sikerült megtalálni a rést, átlövésből, betörésből, a beállós megjátszásával variábilis támadásokat szőttek a spanyolok, s a 49. percben Mangue góljával ismét az ellenfélnél volt az előny.
Fokozódott az infarktusveszély, Kirsner szemfüles találattal egyenlített, Görbicz hetesével visszavettük a vezetést (23-22), az utolsó öt percnek emberelőnyben vághattunk neki (az orosz játékvezetők ugyanis kétpercet adtak a spanyolok orvosának, amiért engedély nélkül ápolta játékosát).
Ezt a meccs folyamán gyengélkedő Mehlmann torolta meg egy irtózatos nagy góllal, a bírók azonban ismét főszereplővé léptek elő, s ki tudja miért, kiszórták harmaszdorra Tomorit (25-24).
Tóth ziccert rontott, Mehlmann azonban ismét megvillantotta szédületes balkezét (26-24). Két perccel a lefújás előtt Jorge Duenas időt kért. Csapata Aguilar Diaz révén szépített, Tóth piros lapot kapott, Pinedo Saenz egyenlített (26-26).
Németh András időt kért az utolsó 35 másodpercre, de az eredmény már nem változott. A 26-26-os eredménnyel az örömtáncot járó spanyol gárda lehetett elégedettebb, Magyarország saját magát sodorta nehezebb helyzetbe, hiszen simán nyerhető csoportból csupán egy ponttal jutott a középdöntőbe.
Németh András szövetségi kapitány: "Az első félidő után örültem volna a döntetlennek, a végjátékban nem bírtuk az emberhátrányos helyzeteket. A védekezésünk a második félidőben jobb volt, de támadásban nem léptünk annyit előre, amennyit kellett volna. Fegyelmezetlenül, bután, idegesen kézilabdáztunk."