Nyolc játékos nem elég a jó vb-szerepléshez

Nincs könnyű helyzetben Hajdu János, a magyar férfikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. No nemcsak azért, mert csapata a világbajnokság hétfői játéknapján 24-24-es döntetlent játszott Szlovákiával (ez az eredmény a továbbiakban akár lényegtelenné is válhat), sokkal inkább a mutatott játék miatt. Románia ellen hatgólos hátrányt dolgozott le a csapat, s vért izzadva diadalmaskodott, egy nappal később hétgólos előny bizonyult kevésnek, s a hajrában imádkozni kellett a pontszerzésért is.

• A magyar férfikézi-válogatott vb-kerete
• A férfikézilabda-vb menetrendje

Pincési László helyszíni tudósítása Eszékről

Koncentrációhiány - ezzel magyarázta a kihagyást mindkét alkalommal Hajdu kapitány. Azt már csak mi kérdezzük félve: mi lesz a komolyabb ellenfelekkel szemben?

Ausztrália ellen könnyed játékkal jött a 41-17-es siker, Románia ellen hiába jött a jó kezdés, hiányzott a sokat emlegetett gyilkos ösztön a csapattól. Az a többlet, amivel 3-4 gólos előny birtokában újabb rohamokkal meg lehetne rogyasztani az ellenfelet. Akkor 7-4 után nem lett 9-4, hiszen kimaradtak a ziccerek, Románia feltámadt, s amikor hat góllal elhúzott a második játékrészben, értetlenkedve nézett egymásra magyar szurkoló és újságíró: mi ez?

A győzelmet utólag sohasem kell megmagyarázni, Gál Gyula nem véletlenül ecsetelte a szlovák meccs előtt, ő szívesen aláírná, hogy mindig mínusz hatról álljon fel a csapat, de a végén eggyel nyerjen.

Szlovákia ellen úgy tűnt, nem lesz ilyen gond. Kiválóan működött a védelem, ha túljutott a labda a falon, akkor Fazekas a helyén volt. Az első húsz percben mindössze 2 gólt (!) szerzett az ellenfél, félidőben is csak hatot, ami rettenetesen gyenge teljesítmény. A 12 magyar gól sem csúcsforma, főleg úgy, hogy a 10. és a 21. perc között nem tudtuk megzörgetni a Dunaferr kapusának, Richard Stochlnak hálóját.

Aztán egy összeomlott ellenfélből hőst csináltunk. Az álmatag 2. félidei kezdés után annak is örülni kellett, hogy a hajrában nem fordult visszájára a helyzet, mint egy nappal korában a románok esetében. Hajdu János is letörten nézegette a meccs statisztikáját a sajtótájékoztatón.

"Remekül kezdtük a mérkőzést, úgy tűnt, a feszes védekezéssel és a sikeres lerohanásokkal abszolváljuk az összecsapást. A második félidőben sajnos minden a visszájára fordult, hatot vertek ránk. De nem akarom kisebbíteni a szlovákok érdemeit, gratulálok nekik" - mondta, hozzátéve: négy hetest, számtalan ziccert kihagyott csapata. Azt pedig, hogy az utolsó percben Iváncsik Tamás labdatartás helyett miért tört kapura, s ha már ezt tette, miért nem bikázta be a labdát, nem értette.

"Ez rutin kérdése csupán. Tamás egész mecsen nem került ilyen könnyen helyzetbe, a szlovákok tudták, hogy ez az esélyük: ha a magyarok gyorsan ellövik a labdát, s nem gól, még lesz egy támadási esélyük. Így is lett" - magyarázta a találkozó végén az egykori válogatott játékos, Borsos Attila, a Sport1 televízió szakkommentátora.

Hajdu kapitány azonban ennél is továbbment: "Nem akartam belenyúlni úgy a mérkőzésbe, hogy a padról "hideg" játékosokat behozok. Putics Barnát azért neveztem, hogy bedobja a heteseket, de nem tudta gólra váltani a büntetőket, így ebben én is hibás vagyok."

Megvizsgálva a mérkőzés statisztikáját érdekes következtetéseket lehet levonni. Kapusaink teljesítményét nem érheti panasz, Fazekas és Puljezevics teszi a dolgát, legyen bármilyen védekezés is előttük. Mezőnyjátékosaink közül azonban mindössze nyolcat mert pályára küldeni a kapitány, közülük Herbert csupán a védekezésben jut szóhoz, Eklemovics pedig Császárral felváltva próbálja megoldani az irányító szerepkörét.

De hol vannak a többiek? Az egyszerűen nonszensz, hogy Nagy László, Ilyés és Gál szinte végigjátssza a mérkőzést, csak azért, mert nincs olyan játékos, akit be lehetne küldeni. Mocsai egyszer felállt melegíteni, de nem került pályára, Zubai és Törő esetében fel sem merült a játék lehetősége. Pedig ha valamikor, akkor most érett a szélsőcsere: öt kísérletből mindössze Iváncsik Gergő lőtt be egyet, a többit Stochl kottából védte.

Ilyés és Putics: egyik játszik, másik nem

Mi lehet a megoldás? Az biztos, hogy Katzirzot nem szabad tovább ültetni a lelátón, be kell nevezni, hiszen általa a védekezés és a támadás is variábilisabb lehet. Putics vb-szereplése a legnagyobb talány: a tökutolsó Essen gólzsákját ugyan elvitte a Barcelona, ott viszont elvétve lép pályára. S amíg a felkészülési meccseken legalább a büntetőket biztosan lőtte, Eszéken betlizik - érdemes ezért a keretben tartani?

A csoportmérkőzések után két új játékost lehet nevezni az előzetes, bő 28-as keretből. De kit? Ki jelenthet megoldást? Talán egy formában lévő Laluska, ám ő sérüléséből felépülve nincs olyan állapotban, hogy hasznára váljon a csapatnak. Igaz, ha minden büntetőt belőne, már megérné beválogatni - eddig 15 hetesből ugyanis mindössze 9 lett gól.

A csapat kedd délelőtt videózáson vett részt, majd városi séta szerepel a programban. Délután 5 órától pedig edzés vár a csapatra.

Az A csoport állása 3 forduló után:
1. Franciaország 6 pont
2. Szlovákia 5 (98-61)
3. Magyarország 5 (95-67)
4. Románia 2
5. Argentína 0 (77-90)
6. Ausztrália 0 (40-129)

A középdöntőre eltűnhet a csúnya iksz
Papírforma szerint akár semmissé is válhat a szlovákok elleni iksz, ami a folytatásban nagy könnyebbséget jelentene az együttesnek. Argentínát le kell győzni szerdán, azzal meg lenne a továbbjutás, s a nagy kérdések csütörtökön dőlnének el. Szlovákiának hiába van 5 pontja, még nem játszott Franciaországgal és Romániával. A franciák jobbak, a románok ellen így igazi presztízsmeccs vár északi szomszédunkra. Ha nyer, továbbjut, s a magyar csapat ellenük egy pontot visz a középdöntőbe. Ha kikap, akkor Románia lép tovább. Cozmáékat ugye vertük, 2 pont a tarsolyban, s akkor ki emlékszik már a 24-24-re?