- Eltelt két hét a francia Bourges második legyőzése óta. Sikerült feldolgozni a sikert, a Final Fourba kerülést?
- Mindig a nagy diadalokat a legkönnyebb feldolgozni. Úgy érzem, ahogy telnek a napok, úgy szépül meg a történet, egyre jobban érzem a súlyát annak, amit véghez vittünk. Óriási dolog bejutni Európa legjobb négy csapata közé, pláne egy olyan sportágban, amelyet az egész világon játszanak, ismernek és elismernek. A lányok teljesen a siker hatása alatt vannak, bármibe fogunk, mindig előkerül a téma. Akkor is, ha csupán a következő bajnokira készülünk, szerencsére a sikernek lett egy ilyen irányultsága is.
- A továbbjutást követően azt nyilatkozta: Meg akarjuk nyerni az Euroligát! Az eufória mondatta ezt vagy a vágyálmok? Lehet ennek realitása?
- Elődöntőbe jutott csapatokról beszélünk, igenis van realitása a végső győzelemnek, még akkor is, ha százalékosan eltérőek az esélyek. Ha a földön maradok, akkor persze azt mondom, nem mi vagyunk a favoritok. De hozzáteszem, nem mehetünk el egy ilyen eseményre feltartott kézzel, nem mondhatjuk, hogy nem akarunk nyerni. Egyértelmű, hogy a Szpartak Moszkva és a Jekatyerinburg erősebb, a döntő gyakorlatilag egy klubvilágbajnoki fináléval ér fel. Amíg a két orosz csapatban kiváló amerikaiak játszanak, addig nálunk és ellenfelünknél, a Salamancában a tradicionális, európai kosárlabda érvényesül. A házigazda ellen sem lesz könnyű dolgunk, mindkét csapatnak hasonló a játékrendszere, szervezett, kulturált kosárlabdát játszó, gyors pontos csapat, amely nagy csarnokban, fanatikus közönség előtt szerepelhet.
- Két éve a Sopron nyeri az NB I-et és a Magyar Kupát, az Euroligában eddig nem jött össze a Final Four. Tavaly azt nyilatkozta, már az is bravúr, ha a 16 közé jut a csapat. Mitől lett más a mostani évad?
- A mostani Sopron egy friss, fiatalos, modern játékrendszerben kosárlabdázó csapat. Mondhatom, hogy egy csapatként működő igazi közösség. Hittünk magunkban, s a játékosok olyan alázatot mutattak, amely csak sikerekhez vezetett. Meg lehet nézni, nem kis neveket búcsúztattunk. S nincs megállás: jön a bajnoki alapszakasz vége, majd a Magyar Kupa-döntő éppen Sopronban. Egy héttel később az Euroliga Final Four, majd április 9-től a magyar bajnoki rájátszás, ahol kétnaponta lépünk pályára.
- Felkészülési szempontból viszont egyre erősödnek az ellenfelek, a bajnokságot a BSE, a Szeged, illetve a Pécs ellen zárja az együttes, majd jön az MK-finálé. Tehát teljes erővel készülhet a csapat a salamancai túrára.
- Vannak vegyes érzéseim. Egyrészt fel kell készülni a Final Fourra, s nagyszerű, hogy ezt jó csapatok ellen tehetjük. Másrészt ott motoszkál a fejemben, ennyiszer lehetetlen csúcsformába kerülni.
- Van előre meghatározott értéksorrend a menetelés során? Fontosabb egy Euroliga-szereplés a magyar bajnokságnál?
- Nincs ilyen. Nekünk minden sorozat fontos, hiszen meg kell felelnünk a szponzori körnek, az esetleges újabb támogatóknak. Úgy vélem, minden játékosban megvan az a belső rangsor, amelyet saját magának felépített. Mindenkinek pozitívan kell megélnie az előtte álló lehetőséget. Fiatal átlagéletkorú a csapatom, könnyű motiválni a tanítványaimat, nehezen hozhatóak zavarba, a pályán nem tisztelik a kort. Tudják, hatalmas teljesítmény lenne egy igazi nagy dobást véghezvinni Európában.
- Török Zoltán ügyvezető azt mondta Önről, sikerének egyik titka, hogy olyan taktikai repertoárt alkalmaz, amely minden ellenfélnek fejtörést okoz. Hogyan készül fel egy-egy évadra, meccsre, párharcra?
- Egy hosszú távú feladat, nem egyik napról a másikra alakul ki a repertoár. Általában az április-május a gondolkodás idejének első szakasza, amikor már tudni lehet, a következő évadban milyen összetételű kerettel dolgozhatunk. Akkor lehet az esetleges ötleteket felvázolni, amelyek aztán az első edzések után vagy igazolást nyernek, vagy sem. Ha igen, akkor meccsen is kipróbáljuk, közben pedig folyamatosan szélesítjük, újítjuk a palettát. Muszáj így cselekedni, hiszen egy szezon során 60 mérkőzést kell lehetőleg sikerrel megvívni.
- Azt gondolná az ember, hogy a labdajátékok elmúlt évtizedei alatt kimerülhetnek az új ötletek. Van még fejlődési lehetőség taktikailag a sportágon belül?
- Rengeteget változik a sportág, azaz folyamatosan van megújulási lehetőség. A futball a mérvadó szerintem: az ottani taktikai elmozdulások tekintetében próbálnak változni a labdajátékok is. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor ötven ponttal BEK-döntőt lehetett nyerni, a csapatok foggal-körömmel védekeztek, igazi catenacciót játszottak a felek. Most edzői és játékvezetői szinten is a támadófelfogás dominál, Európa elitjét a sok támadást vezető együttesek uralják. Nekünk ehhez kell alkalmazkodni, ez alapján választjuk ki a fiatal játékosainkat.
- Ha már a kor szóba került, fiatal edzőként hogy látja az utánpótlás helyzetét?
- Testnevelő tanár vagyok, kosárlabdában nevelőedzőként is dolgoztam, így a kérdést szívügyemnek tekintem. Ha hívnak, megyek, dolgozom, tevőleges szerepet vállalok. Egyre rosszabb a helyzet, s ha nem teszünk valamit, nem egységesítjük a rendszert, akkor elszalad mellettünk a világ. Korosztályos női csapataink sorra esnek ki az A divízióból, a fiúk meg sem tudják azt közelíteni. Katasztrofális a helyzet.
A Sopron 2008/2009-es Euroliga-menetelése A salamancai Final Four programja: |