Dajka Balázs helyszíni tudósítása Zürichből
Nem a mi meccsünk volt az osztrákok elleni, pedig az első negyedórában partiban voltunk az ellenféllel, helyzeteink is voltak, de sajnos most sem sikerült megszerezni a vezetést. Az osztrákok a nyitóharmad utolsó pár percében letáboroztak a kapunk előtt, és egy védelmi hibát Koch könyörtelenül kihasznált, ráadásul a második játékrész elején ütött góllal egyből sokkolték az egyenlítés reményében jégre érkező magyarokat.
Nem lehetett tudni, hogy a fáradtság az oka, vagy valami más, de Pat Cortina csapata szokatlanul pontatlanul játszott, alig volt jó passz, kevés volt a lövés, miközben az ellenfél minden helyzetből sorozta Szuper Leventét. A hatgólos különbség zalán túlzó volt, de az osztrák győzelmet nem lehetett vitatni, náluk az első sor szinte azt csinált, amit akart, nálunk pedig a fehéroroszok elleni, hihetetlen tempójú, szervezett és bátor játék után nagyon éles volt a kontraszt, látva a pénteki produkciót.
A meccs után a játékosok érthetően szomorúan kullogtak be az öltözőbe, Kangyal Balázs csapatkapitányt azért sikerült szóra bírni: "Igazi ki-ki meccset játszottunk, mindent meg akartunk tenni a győzelemért, de az erősebb csapat nyert. A meccs előtt úgy éreztem, egy-kétgólos különbség lehet a csapatok között, sajnos ez is benne van a sportban, hogy 6-0 legyen a vége, ezek is mi vagyunk, mégha nem is vagyunk büszkék emiatt magunkra. Döntő különbség volt, hogy a sok emberelőnyből ők hármat is kihasználtak, míg mi egyet sem tudtunk. Való igaz, hogy a Vanek-féle első soruk szerzett a hat góljukból ötöt, de nem érzem úgy, hogy ezzel vertek volna meg minket, nekünk is van 22 nagyjából egyforma képességű játékosunk, csapatban kell gondolkodni, nem érdemes egyenként kiemelni bárkit. Amikor nem voltak még ismertek az ellenfelek a kiesés elkerüléséért, akkor 25% esélyt adtam a bennmaradásra, ez aztán feleződött azzal, hogy a németek nem eshetnek ki, és most még inkább csökkent, hiszen a dánok 3-1-re nyertek a másik meccsen. A hátralévő két meccsen ettől függetlenül a legjobbunkat akarjuk nyújtani, és szeretnénk kiszolgálni azt a közönséget, amely ma is csodálatosan szurkolt nekünk."
Pat Cortina értékelése után aztán elkezdtek szállingózni kifelé a játékosok az öltözőből, Szuper Levente jött elsőnek, akit nagyon megviselt a vereség, és a hangján is érződött, hogy még a történtek hatása alatt áll: "Túl görcsösen akartuk ezt a sikert, túlságosan nyerni akartunk, és ez visszaütött. Győzelemorientáltak voltunk, pedig játékorientáltnak kellett volna lennünk, nincs mit szépíteni rajta, lehokiztak minket, sokat kell még tanulnunk. Pedig biztos, hogy nincs hat gól különbség a két csapat között, de az a válogatott, amelyik hatvanat lő kapura egy meccsen, az megérdemli a győzelmet. Most már nincs veszítenivalónk, meg kell próbálni tanulni a hibákból, és a dánok, valamint a németek ellen is azt szeretném, hogy élvezni tudjuk a meccset."
Ladányi Balázs régóta a válogatott kulcsemberének számít, ezen a vébén is bizonyította már, hogy parádés képességekkel megáldva, de az osztrákok ellen neki sem ment, amit önkritkusan el is ismert. "Nekünk minden meccsen úgy kellene játszanunk, mint a fehéroroszok ellen, ehhez képest agyatlanul mentünk előre, többet akartunk annál, mint ami egyenként a feladatunk lett volna. 0-2 kettő után nem az volt bennünk, hogy játsszunk, hanem csak próbáltunk menni előre, és közben hátul kinyíltunk. Kevesek vagyunk még ahhoz, hogy az A csoportban bárki ellen irányítsunk. Már reggel éreztem, hogy valami nem stimmel, de máskor is volt olyan, hogy a bemelegítés alatt semmi nem sikerült, a meccsen mégis jól ment. Valami elromlott a csapatban, de szombaton megszereljük. Nem éreztem, hogy fáradt lenne a csapat, volt még pihenőnap, a divízió I-ben ilyen nem volt, talán ez is közrejátszott abban, hogy kiestünk a ritmusból. A legutóbbi kilenc meccsünkből (két felkészülési meccs a norvégok és a finnek, egy az oroszok ellen, majd a négy találkozó a vébén) nyolc vállalható volt, most volt ötven percnyi rövidzárlat, ami sajnos ezen a szinten már nem fér bele. A közönséget magunk mellett kell tartani, mert nagyon sokat jelentenek nekünk, de az osztrákok elleni produkcióval nehéz lett volna megszerettetni a csapatot."
Amíg a játékosok levezetés gyanánt fociztak, Énekes Lajos másodedző pár cigaretta elfüstölése után osztotta meg véleményét a meccsről az újságírokkal, így az [origo]-val is: "Jó sebességben kezdtük a meccset, meg is voltak a helyzeteink, azokból kellett volna gólt szerezni, és akkor minden máshogy alakul. Eredménykényszer volt a csapaton, és ez most rányomta bélyegét a játékunkra, a nagyok ellen nincs nyomás a vállunkon, és mindenki csak azzal foglalkozik, ami a dolga. Most viszont éreztük, hogy nyerhetünk, és ha ilyenkor a játékos kicsit csal, és kevesebb energiát fordít a védekezésre, hogy többet támadhasson, akkor annak ilyen eredménye lesz. Pedig eddig a védekezés volt a legstabilabb pontunk, de ha ez a zárt alakzat felbomlik, akkor annak mi isszuk meg a levét. Az utolsó két meccsen azért szeretnénk bebizonyítani, hogy az a csapat vagyunk, akik voltunk, nem olyan, mint amit a 6-0-s vereségnél láthattak, de ehhez az kell, hogy higgadtak tudjunk maradni ilyen kiélezett helyzetben is."
Pat Cortina nem szokta eltitkolni, ha valamivel nem elégedett, és a kanadai-olasz szakember a váratlanul nagy különbségű vereség után sem keresett kifogásokat, tudta, mit rontott el a csapat. "Ha nem nyersz csatát, meccset sem nyerhetsz, ezt a játékosoknak is elmondtam az öltözőben a meccs után. A győzelem volt a fejekben, nem pedig a játék, és ez elég volt ahhoz, hogy fontos helyzetekben rossz döntéseket hozzunk. Úgy kellett volna védekezni, mint a beloruszok ellen, mi viszont a támadásra koncentráltunk, ehhez képest nem ütöttünk egy gólt sem, de beszedtünk hatot. A játékosoknak ugyanúgy kell kimenni minden csapat ellen, nem az számít, ki korcsolyázik Veled szemben, hogy ő egy világsztár, vagy egy amatőr, minden körülmény között az a legfontosabb, hogy a saját feladatod elvégezd."
Szombaton szabadnap van a magyar válogatott számára, amely egy edzéssel készül a vasárnapi, 12.15-kor esedékes Dánia elleni találkozóra. És bár az előzetesen a feljutásnál is nehezebbnek ítélt bennmaradástól távolabb került a Cortina-csapat, azt, hogy ez a svájci vébé igazi ünnep a magyar hoki számára, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a finn-szlovák meccs előtt is a magyar szurkolóktól volt hangos a csarnok melletti evős-ivós-bulizós sátor...