Ch. Gáll András helyszíni tudósítása Liepajából
női Európa-bajnokság, B csoport, 2. forduló:
Lettország - Magyarország 76-59 (11-20, 13-20, 17-17, 18-19)
Liepaja, 2500 néző, v: Keseratar (török), Tatic (szerb), Dmitriev (fehérorosz)
legjobb dobók:Vajda 16, Vida 10, Fegyverneky 9, illetve Jekabsone 25, Tamane 20, Basko 14
Mennyire szerettük volna, hogy kedden bármilyen különbségű győzelem elég legyen a lengyelek ellen, hogy aztán utazhassunk Rigába, a középdöntőbe. Ehhez csupán az kellett volna, hogy a szombaton minket verő görögök a legjobbjuk, a sérült Agnieszka Bibrzycka nélkül felálló lengyeleket megverjék a közvetlenül a lett-magyar előtt rendezett mérkőzésen.
Volt is rá esélyük Evanthia Malciéknak - a szőke hajú bedobó 21 pontot termelt -, de 1,8 másodperccel a végső dudaszó előtt Magdalena Leciejewska bedobta a lengyelek győztes kosarát. A 62-60-as eredmény azt jelenti, kedden nem elég csupán legyőzni az ellenfelet, azt jókora különbséggel kell tenni. Most még nem tudhatjuk, mennyivel, mert körbeverés esetén a három érdekelt csapat kosáraránya számít, nem a kosárkülönbség.
A magyar tábor már hétfő hajnalban megkezdte a felkészülést a Lettország elleni összecsapásra. Legalábbis a férfiak: a görögöktől elszenvedett vereség után az edzői stábbal elvonultunk a Hard Rock Caféba, s ott néhány sör és egymás társaságában kiterveltük a hétfői győztes taktikát. Éjfél után kevéssel már meg is volt a haditerv: eggyel több kosarat kell dobnunk, mint a házigazdák.
De félre a viccel: Rátgéber László szövetségi kapitány a 2003-tól mostanáig tartó "száműzetés" felett kesergett, teljes joggal panaszolta, mennyire visszavetette a magyar kosárlabdát az a tény, hogy hiányzott a 2005-ös és a 2007-es Európa-bajnokságról. De a mostaniról nem hiányzik, és most már illene is úgy játszani, hogy azt a közönség észrevegye, mert bizony a lettek elleni meccs első félideje maga volt a lidércnyomás, a görög mérkőzés nyitányához hasonlatos hosszú rövidzárlat.
Ezúttal a Rátgéber-mágia sem segített, ám még semmi sincs veszve, kedden kiharcolható a továbbjutás
Pedig megint mi vezettünk - ezúttal 4-0-ra -, hogy aztán jöjjön az összeomlás. Hiába kellett három és fél perc az első lett pontokhoz, ha utána beindult a nagyüzem. Nálunk is: futószalagon hagytuk ki a büntetőket, az első nyolcból ötöt. Ezzel szemben a lettek salamancai ásza, Gunta Basko kilenc pontot dobott zsinórban, 18-32-nél pedig egy olyan Jansone-Tare csikicsuki ugrasztotta talpra mind a háromezer nézőt, hogy ezt már Rátgéber sem bírta időkérés nélkül.
A félidőben 40-24-re mentek a lettek. Horti Dóra Németh Bernadett helyett az ellenfélnek passzolta a labdát, Németh tiszta triplát dobott mellé, Honti Katának ugyanúgy nem ment, ahogy vasárnap. Ujhelyi Petra egyik ziccert hagyta ki a palánk alatt a másik után. És ekkor onnan jöttek a gyönyörű centergólok, akitől nem vártuk: Vida Annától, a győri bedobótól. Kétszer is felzárkóztunk 13 pontra, de a rutinos hazaiak mindig a szívünkbe döfték a tőrt, amikor kellett. Anete Jekabsone-Zogota 25, Zane Tamane 20, Basko 14 ponttal keserítette az életünket. A hajrában faragtunk valamit a húsz pont feletti különbségből, de ez csak kozmetikázás volt: 76-59-re kikaptunk.
A meccs után megkérdeztük Ainars Zvirgzdinstől, a lettek roppant szimpatikus, ősz hajú mesterétől: most már az aranyérem esélyesének tartja-e csapatát. "Megyünk előre, lépésről lépésre. És majd meglátjuk, meddig jutunk. A középdöntő már biztos, most kezdhetünk nagyobb célokról álmodozni" - hangzott a válasz.
Rátgéber László szövetségi kapitány talált pozitívumokat a mérkőzésben. Tény, hogy sokkal jobban megszorítottuk a letteket, mint vasárnap a lengyelek.
Vajda Anna és a kapitány sem tűnt vidámnak a meccs utáni sajtótájékoztatón
"Néhány játékosom megmutatta a többieknek, hogy mi az a mentális tartás. Ha tovább fejlődünk keddig, ebben a ritmusban, ahogy az első mérkőzésünkhöz képest fejlődtünk, akkor legyőzhetjük a lengyeleket, méghozzá a továbbjutáshoz elegendő különbséggel. Hogy ez mekkora kell, hogy legyen, azt e pillanatban még nem tudjuk, hiszen körbeverés esetén nem kosárkülönbséget, hanem kosárarányt számolunk. Még egyszer mondom, hogy boldog vagyok, mert látszott, hogy együtt vagyunk. Még valami: nagyon hosszú volt a szezon, több Euroliga-játékos nagyon fáradt már. Talán ez magyarázza Honti Kata mai nulla pontját és 0/8-as dobóformáját."