Tápai Brestben önmagának bizonyítana

Meglepő módon Dániából egy ismeretlen franciaországi kiscsapatba szerződött Tápai Szabina. Az egykori fehérvári kézilabdázó szombaton az Arvor 29 színeiben be is mutatkozott a francia élvonalban. A csinos játékos egyaránt beszélt igazolásának okáról, szakmai terveiről és beilleszkedésének történetéről, valamint a francia gasztronómia hőn szeretett finomságairól is.

- Többen furcsállták, amikor kiderült, Franciaországba szerződtél. Nem bántad meg, hogy az Arvor-t választottad?
- Úgy gondolom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam, hogy ideszerződtem. Itt adott a jó háttér, nagyon szeretik a kézilabdát, olyan sok szurkolónk van, hogy nem is a városunkban játsszuk a hazai meccseinket, mert oda nem férnének be, hanem 30 km-re a tőlünk, Lesnevenben. Tanulságosak voltak az elmúlt éveim, sokat gondolkodtam a jövőmön, és több tanácsot is kaptam, például előző edzőmtől, Szabó Edinától, akinek nagyon sokat köszönhetek. Szeretnék bizonyítani, de elsősorban önmagamnak.

- Szombaton léptél először bajnoki meccsen pályára. Hogy sikerült a felkészülés?
- Őri Edina csapata, a Mios ellen kezdtünk. Izgalmas csatára számítottunk, mivel tavaly még a Metz-et is megverték. Szerettük volna megmutatni, ez már nem az egy évvel ezelőtti gárda. Bár egy góllal kikaptunk, mégis megérdemeltük volna a győzelmet. Nagyon élveztem a játékot a társaimmal, azt hiszem, jó szezon előtt állunk. Pontos célkitűzés nincs, egyszerűen minden meccsünkön a legjobbat akarjuk hozni. Mivel a 12 első osztályú csapatból kettő nem tudta teljesíteni a szövetség szigorú indulási követelményeit, mindössze 10 csapat szerepel a bajnokságban. Nagyon felkészült és jó edzőnk van, Szabó Edina stílusára és gondolkodásmódjára emlékeztet, így könnyen tudtam vele azonosulni.

- Egészségesen vágtál neki az új szezonnak?
- Igen. Bár egy vádlisérülés hátráltatta a felkészülésemet, de annak szerencsére nyoma sincs. Úgy érzem, jól sikerült az alapozásom, remélem a meccseken sem lesz gond.

- Hogy sikerült beilleszkedned a közösségbe, s megbirkózni a francia nyelvvel?
- Első perctől megtaláltuk a közös hangot a lányokkal, befogadóak és segítőkészek voltak. A nyelvtanulás folyamatban van, a csapattársak a segítségemre vannak a szavak kiejtésében. Igaz, néha nagy kacagásba fullad a dolog, mivel meggyűlik a bajom az r betűkkel. Pedig azt gondoltam, az egyik legnehezebbnek tartott nyelv, a dán után ez jóval könnyebb lesz. Lelkes vagyok, szeptember 18-án már ez első nyelvóráim is elkezdődnek.

- Milyennek ismerted meg Brest városát?
- Össze sem hasonlítható Dániával. Randers egy kisváros volt, ez pedig 200 ezres, sokkal tartalmasabb, igazi nagy és nyüzsgő, ahol mindig lehet valamit csinálni. Az, hogy itt van pár percre az óceán, ez maga a tökély számomra. Ha szeretnék, pár perc alatt kiülhetek a sziklákra a vízparton. Mióta itt vagyok kellemes, 21-24 fok körüli időjárás van, csupán pár napja esik az eső. Ez talán a legjobb idő errefelé. Voltunk már kirándulni is St. Mathieu városában, megnéztünk egy világítótornyot, és régi kolostort is. Rendszeresen járunk egy mexikói étterembe a csapattal.

- Szereted a francia konyhát?
- Hú, az nagyon bejön, a francia gasztronómia kedvemre való. Amióta kijöttem, alig eszem húsféleségeket, inkább a tenger gyümölcseit részesítem előnyben. Hihetetlen mennyiféle halat, illetve rákokat, kagylókat, csigákat lehet kapni. A magyar konyhát jól ismerem, de azt nem gondoltam, hogy a tenger gyümölcseit ilyen egyszerű elkészíteni.

- Gondolom, rendszeresen tartod a kapcsolatot az otthoniakkal.
- Ha az ember sokat van egyedül és távol a családjától, rengeteg mindent megtanul az életről, és önmagáról! Akaraterő, kitartás és boldogság - ez vezérel. A családdal telefonon, ismerősökkel pedig skype-on vagy MSN-en tartjuk a kapcsolatot. Hálás lehetek a sorsnak, mert elmondhatom, hogy van egy másik családom, akikkel szintén napi kapcsolatban vagyok. Természetesen Szabó Edinával, aki állandóan azt mondja, olyan vagyok neki, mint a nagyfia. Aztán természetesen Lőw Andreával, Őri Edinával, és Doros Ákossal is rendszeresen beszélek.