Véget érhet a magyar kézilabda aranykora

Az elmúlt tizenöt évben csak a vízilabda múlta felül a magyar kézilabda eredményeit, a dicsfényből azonban egyik pillanatról a másikra sokat vesztett mind a két válogatott. Először a kínosan nehézkes kapitányválasztás borzolta az idegeket, később kulcsjátékosok mondták le a válogatottságot szokatlan indokokkal. A korábbi sikersportágnak ezek után nem maradtak vérmes reményei a decemberi női vb-re, illetve a januári férfi Eb-re - előbbire a szövetség - szembemenve korábbi elveivel - komolyabb célt sem tűzött ki, a csapatorvosi teendőket pedig egy urológus látja el.

Arra akadt már példa, hogy játékos különféle okok miatt visszalépjen a válogatottságtól, arra viszont még soha, hogy egy időben a férfi és a női csapat is meggyengüljön különféle okok miatt. A Nagy-ügy, a Mocsai-affér és Hornyák váratlan visszalépése azt mutatja, nincs minden rendben a válogatottak háza táján.

Mátéfi elítélte Hornyák lépését

A nőikézilabda-válogatott sok problémával készül a decemberi, kínai világbajnokságra. Görbicz Anita és Szamoránsky Piroska súlyos térdsérülése még nem jött rendbe, Pálinger Katalin jelezte, hogy pihenésre van szüksége, Hornyák Ágnes lépése azonban kiverte a biztosítékot a kapitánynál. A Győr átlövője a bő keret kihirdetése után jelezte, nem vállalja a decemberi világbajnokságon való részvételt.

"Szó sincs arról, hogy lemondtam volna a válogatottságot, egyszerűen arról van szó, hogy 19 vizsga és egy nyelvvizsga áll előttem, s ezt nem tudom összeegyeztetni a világbajnoki részvétellel" - indokolt Hornyák Ágnes, aki hozzátette, hozott egy döntést, amelyből tudja, rosszul jön ki, de kiáll mellette.

Vanyus Attila, a Győri Audi ETO KC elnöke, és a Magyar Kézilabda Szövetség alelnöke egyik szerepkörében megérti Hornyák lépését, a másikban viszont nem.

"Bejött hozzám, elmondta a gondjait, a Győr elnökeként végül is megértem. Mint MKSZ-alelnök viszont már problémázom, nekem a válogatott szent dolog. Vezetőségem húsz éve alatt olyan még nem volt, hogy valakit eltiltottam volna a válogatottságtól, de azt se tudom mondani, hogy kötelező mennie. Ez az ő dolga, de az biztos, nem lesz egyszerű a helyzete a továbbiakban, mert Mátéfi Eszter finoman fogalmazva nem örült a lépésének. Szerintem, akit a válogatottba hívnak, annak mennie kell ész nélkül."

Urológus a válogatottnál

Információnk szerint már a szövetségen belül is akadnak, akik szóvá tették, a világbajnokságra készülő válogatott mellett miért urológus dolgozik sportorvosként. A helyzet akkor vált élessé, amikor a Pannon-kupa első napját követően Vincze Melinda kéz-, Kovacsics Anikó pedig bokasérülést szenvedett, s a játékosokat Győrbe kellett vinni az ETO orvosához, dr. Balogh Péterhez.

Úgy tudjuk, hogy elsősorban anyagi okok miatt döntöttek dr. Bódy Gábor mellett, ami fontos szempont az MKSZ-nél, hiszen már a szövetségi kapitányok kiválasztásánál is kizárólag másodállásban foglalkoztatható edzőkben gondolkodtak.

Mátéfi Eszter szövetségi kapitány a döntés napján még azt nyilatkozta, nagyon szerencsétlennek tartja, hogy Hornyák az után mondta le a válogatottságot, hogy a szövetség leadta a bő, 28-as listát. "Számomra a válogatottbeli szereplés szent dolog, játékosként és kapitányként is így gondolom, ezért elítélem Hornyák Ágnes lépését" - véleményezte a történteket. Napokkal később pedig már úgy fogalmazott, nem hajlandó többet foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Sinka László elnök sem érti a távolmaradókat

Megkérdeztük Hajdu János szakmai igazgatót az ügyről, aki elismerte, elfogult Hornyákkal szemben, hiszen nem elég, hogy ő adott neki először bizalmat az élvonalban, de ő a keresztapja is. "Ágit nagyon szeretem, mindenben támogatom, ha kikéri a véleményemet, segítek neki. Az ő távolmaradása az időzítés miatt szerencsétlen, nem gondolta végig az iskolai kötelezettségét és a világbajnoki részvételt, nem érezte át döntésének súlyosságát. Amikor felhívott, hogy lemondja a vb-részvételt, mondtam neki, Mátéfi Eszti nagyon dühös lesz rá. De valahol meg tudom érteni, diplomás tanáremberként számomra a sport, az iskola és a család jelentette mindig is az ideális háromszöget. Tóth Timinek például most írtam alá a vizsgahalasztási kérelmét, ő a világbajnokságot választotta. De ismerek számtalan olyan sportolót, aki a vizsgák ide-oda tologatása miatt végül nem fejezte be az iskolát."

Komoly célkitűzés nélküli vébé

Emberemlékezet óta nem akadt példa arra, hogy egy világverseny előtt a szövetség célkitűzés nélkül bocsássa útjára a csapatot. Korábban az MKSZ mindig arra hivatkozott, hogy a MOB-támogatás, illetve a szponzorok elvárása miatt csak az 1-6. (vagy az 1-8. hely) hely lehet elfogadható eredmény. Ezúttal azonban a kínai világbajnokság előtt nem fogalmaznak meg konkrét elvárást a csapattól.

"A csapattól maximális teljesítményt vár el az MKSZ, illetve a csoportból való továbbjutást, de ennél távolabbi célt éppen azért nem fogalmazunk meg, hogy ne legyen görcs a csapaton. 2008-ban az Eb előtt túlzott elvárás volt az első hat közé várni a magyar csapatot, ebből igyekeztünk tanulni" - mondta Sinka László.

A Mocsai-ügy

Mocsai Tamás évek óta biztos kerettagnak számít a férfiválogatottban, a Lemgo jobbátlövője azonban a Pannon-kupa első, Tunézia elleni meccsét követően úgy döntött, távozik a csapattól. "Derült égből villámcsapásként ért a hír. Tamás a Tunézia elleni mérkőzést követő reggelen közölte a csapattal, hogy mivel nem érzi a bizalmat, ezért lemondja a válogatottságot, hozzátéve, hogy döntése végleges" - nyilatkozta Csoknyai István szövetségi kapitány.

Sinka László, az MKSZ elnöke úgy fogalmazott, az eset feldolgozása a szövetségi kapitány kompetenciája, s a játékos szuverén joga eldönteni, hogy szeretne-e a válogatottban szerepelni vagy sem.

Mocsai döntése állítólag egy hosszú folyamat eredménye, hasonlóan a futballista Gera Zoltánhoz ő is úgy érezte, kevesebb lehetőséget kap, bárki is a kapitány. A világ egyik legjobb jobbátlövője, Nagy László mögött még csak-csak elviselte mindezt, a Barcelona csillagának távollétében azonban nehezen dolgozta fel, hogy Krivokapics Milorad többet játszhatott.

A Dunaújvárosi Hírlapnak Rosta Miklós nyilatkozott az esetről, a beállós 40 évesen is vállalta a válogatottban való szereplést. "A saját értékrendembe nem fér bele az ilyesfajta távozás, ennek van sokkal diplomatikusabb és elegánsabb megoldása is. Akár a Gera-ügy esetén, most is azt mondom, így nem lehet otthagyni egy válogatottat. Az megint más, ha Mocsai a kupa végeztével teszi ezt a bejelentést, mint hogy az egyik pillanatról a másikra eljön. Nem tetszett Tamásnak, hogy kevés lehetőséget kap, de hiába játszik a Bundesligában, nem akkora játékos, hogy ezt így oldja meg, Gera Zoltán sem tehette volna meg. Az pedig hagyján, hogy ezzel a szövetségi kapitánynak nem tett jót, de a magyar kézilabdának sem. Minden egyes ilyen momentum csak csökkenti a sportág nimbuszát."

Hajdu János, a szövetség szakmai igazgatója úgy véli, Mocsai nem előre megfontoltan mondta le a válogatottságot. "Tamás nagyon jó srác, édesapja az egyik legjobb barátom. Úgy gondolom, az ő lépése érzelmi kitörés volt, s nem előre megfontolt cselekedet. Úgy is mondhatnám, felindulásból elkövetett hiba. Meg tudom érteni, hiszen Nagy Laci távollétében úgy érezte, több lehetőséget kaphat, Tunézia ellen viszont Krivokapics játszott. Ez a fiú évek óta háttérben volt, Skaliczki kapitánysága idején a meccsidők 31 százalékán kapott lehetőséget, nálam 27 százalékén, a Lemgóban pedig még kevesebbet játszik. Ő ennél többre tartja magát, ez szerintem normális sportolói magatartás."

Arra a kérdésünkre, szakmai igazgatóként mit tudna tenni, ha a szakvezetés arra kérné, segítsen közvetíteni Mocsai visszatérésénél, Hajdu azt felelte: "Ha Csoknyai azt mondja, álljak fejen, fejen állok. Az én munkám értékét a kapitányok munkája határozza meg, így mindenben segítem őket."

Csoknyai átlövőgondjai

A férfi válogatott január 2-án kezdi meg a közvetlen felkészülést a Európa-bajnokságra, amelynek részeként részt vesz a január 7-től 9-ig tartó bécsújhelyi tesztversenyen. Ott az osztrák, a lengyel és a horvát válogatottal mérkőzik, míg az Eb-n - szintén Bécsújhelyen - a franciák, a spanyolok és a csehek lesznek a csoportriválisok.

"Nagyon kedvező, hogy már az Eb előtt megismerjük a csarnokot, a szállást, a körülményeket, és igen komoly ellenfelekkel találkozhatunk az éles bevetés előtt" - mondta Csoknyai, akinek ez lesz az első nagy, komoly tornája kapitányként. A szakember az [origo]-nak a negatívumokról is beszélt, úgy véli, komoly baj van átlövőposzton, ez világosan látszott a Pannon-kupa három mérkőzése alatt is.

"Jobbátlövőben kevés lehetőségünk maradt. Nagy László ügyében semmi fejlemény, a szövetség adott neki határidőt, a december elseje még nem érkezett el, így választ sem kaptunk. Mocsai Tamás lemondta a válogatottságot, Krivokapics Miloradot kipróbáltuk, de ő kisebb súlyproblémákkal küzd, s csak támadásban hatékony. Balkezes lövőként ott van még Laluska Balázs, akiről nincsenek híreink, de rá várhatóan inkább védekezésben számíthatnánk."

Nincs Nagy-ultimátum

Hajdu János elmondta, a sajtóban megjelentekkel ellentétben szó sincs arról, hogy Nagy László ultimátumot kapott volna a szövetségtől. "A december 1-jei időpontot azért tűztük ki, hogy Csoknyai István kapitány tudja, kire számíthat az Európa-bajnokságon. De ha Laci azt mondja: december 3-án, jövök, akkor tárt karokkal várjuk."

Hajdu szerint Nagy nincs könnyű helyzetben, élete egyik legnehezebb döntése előtt áll. "Ő nem titkolózó srác, ha meglenne a döntése, már elmondta volna. Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy meggyőzzem, sokat tárgyaltam azzal a körrel, amely befolyásolhatja őt. De nem zsarolásról van szó, hanem racionális érvekről."

A Barcelona világklasszis jobbátlövőjének spanyol állampolgárságot ajánlott a helyi szövetség, hogy a 2012-es londoni olimpián már új hazája színeiben szerepelhessen. Mivel a nemzetközi szövetség szabályai szerint legalább három évnek el kell telnie ahhoz, hogy egy játékos egy másik válogatottban léphessen pályára, így ha Nagy játszik a januári Eb-n, akkor azzal gyakorlatilag továbbra is a magyar válogatott mellett kötelezi el magát.

Megkérdeztük a szövetségi kapitányt, beszélt-e Mocsai Tamással, mióta a játékos lemondta a válogatottságot, mire Csoknyai csodálkozva kérdezett vissza. "Miért beszéltem volna? Ha úgy váltunk volna el, hogy utólag lenne lelkiismeret-furdalásom, akkor felhívtam volna. De ilyen nincs, ő pedig nem keresett. Sajnos nehéz helyzetbe kerültünk, én akkor, a Pannon-kupa első mérkőzését követően leültem vele, s kérdeztem, miért jutott erre az elhatározásra. Azt mondta, úgy érzi, nem kap elég játéklehetőséget és bizalmat. Kérdeztem tőle: 'Tamás, én nem érdemelném ezt a bizalmat?' Javasoltam neki, maradjon, játsszon a másik két mérkőzésen, s a ha a torna után még mindig így érez, akkor ha nem értem is meg, de elfogadom a döntését. Nem így történt."

A szakember szerint a Lemgo jobbátlövője azt mondta, az utóbbi években is hasonlóképpen érzett, nem kapott annyi lehetőséget sem Skaliczki László, sem Hajdu János kapitányága idején. "Erre kérdeztem azt tőle: én erről miért tehetek?"

Csoknyai helyzetét nehezíti, hogy Mocsai Tamás édesapja, Mocsai Lajos az MKB Veszprémnél a felettese (ott Mocsai az edző, Csoknyai a pályaedző). "Beszéltem Lajossal, aki egyrészt megértett, másrészt ugyanazt mondta, mint Tamás. Nehéz helyzet, az biztos. Azzal tudtam csak érvelni, hogy a Veszprémnél is akadnak döntéshelyzetek, amikor állást kell foglalni, ki marad ki a csapatból s ki ül a kispadon."

Ami a balátlövőket illeti, Ilyés Ferenc kevés lehetőséget kap a Lemgóban, ezért nincs játékban, ráadásul meg is sérült. "Putics Barnával találkoztam Szlovéniában, amikor a Veszprém a Velenjével játszott BL-meccset. Eljött, beszélgettünk, mondta, legutóbb jól ment a játék, hét gólt is lőtt. Meg is kérdeztem tőle, mikor játszik egyszer így a válogatottban."

Ilyés Ferenc és Putics Barna

Kérdésünkre, számítana-e Pérez Carlos játékára az Eb-n, Csoknyai mosolyogva válaszolt. "Nálam a magyar válogatott mindig is úgy kezdődne, hogy az első számú játékos Pérez. Utána lyuk, lyuk, lyuk, majd jönne a második játékos" - mutatta, mintha egy papírlapra névsort írna fel. "Sajnos ez nemcsak tőlem függ, hanem a menedzserétől, tőle és a klubtól. Úgy gondolom, a Veszprém nem szívesen engedné el, mert Csárli számára a december-január a regenerálódás időszaka. Azaz, ha szerepelne az Európa-bajnokságon, akkor azt a tavaszi, klubbeli szereplése sínylené meg."

Lázadások, lemondások: 1996, 2001, 2004

1996-ban, az atlantai bronzérem után jószerével az egész csapat fellázadt Laurencz László ellen, nem bírták elviselni a kapitány munkamódszereit és stílusát. Ennek következtében (no meg sérülések miatt) a decemberi, dániai Európa-bajnokságra már nem utazott el Kántor Anikó, Szilágyi Katalin, Farkas Ágnes, Kökény Beatrix, Németh Helga és Pádár Ildikó sem. A kapitánynak új csapatot kellett építenie, amely végül a 12-es mezőnyben a 10. helyen zárt.

Kökény ezt egy későbbi interjúban így mesélte el: "Huszonhét évesen már nehezebben viseltem, ami tíz éve még elment, az sem esett valami jól, hogy az atlantai olimpia premizálási listáján csak tizedik voltam a keretben. Mégis leültünk Laci bácsival egy 'tisztázó beszélgetésre', de egy szóval nem mondta volna, hogy szüksége van rám, mert nála ez megalázkodásnak számít, hanem kijelentette, hogy az egész idényben rosszul játszottam. Erre itthon maradtam."

A 2001-es olaszországi világbajnokság után Mocsai Lajos kapitánnyal rúgta össze a port néhány játékos, olyannyira, hogy 2002 elején Siti Beáta és Farkas Andrea után Borók Rita is lemondta a válogatottságot.

"Lehet, hogy rossz időben voltam rossz helyen, mindenesetre ilyen hangulatban nem tudom elképzelni a további közös munkát. Sok apróbb-nagyobb sérelem és csalódás ért. Siti Bea talán nem akarta elmondani, de nála akkor borult ki a liszt, amikor az egyik meccs előtt Mocsai Lajos Radulovics Bojanával üzente meg neki, hogy nem lesz benevezett a keretben" - nyilatkozta hét évvel ezelőtt Borók.

2004-ben Farkas Ágnes váratlan bejelentése lepett meg mindenkit: az Aalborg átlövője kilenc nappal a hazai rendezésű Eb előtt mondta le a válogatottságot. "Nem tudtam lépést tartani a fiatalokkal, egészségügyi okok miatt úgy döntöttem, nem vállalom a szereplést. Döntésemet nem rövid idő alatt hoztam meg, hanem hosszú folyamat eredményeként. Nem kell egyetérteni döntésemmel, csak arra kérem a közvéleményt, fogadja el" - mondta.

Kovács Péter 40 évesen is visszatért

Akadtak pozitív példák is a férfi kézilabdázás történetében, minden idők egyik legjobb játékosa, Kovács Péter hosszú kihagyás után, 40 évesen tért vissza a válogatottba. A válogatott 1995-ben az izlandi világbajnokságra készült, a válogatottságtól már rég visszavonult Kovács Péter pedig a búcsúra. A szövetség az egyik felkészülési mérkőzésen szerette volna elbúcsúztatni, Kovács pályára is lépett, s vele olyannyira feljavult a védekezés, hogy Kaló Sándor szövetségi kapitány a meccs végén megkérte, vegyen részt a vébén. Kovács játszott, nem rajta múlt, hogy a válogatott mindössze egy meccset nyert, s Szlovénia, Dánia, illetve Kuvait társaságában a 17-20. helyen zárt. Kovács később úgy nyilatkozott, élete nagy tévedése volt, hogy játékosként vállalta az izlandi vb-t, a sikertelen szereplés miatt ugyanis együtt bukott a játékostársakkal, és bár a tervek szerint ő lett volna Kaló utóda a szövetségi kapitányi poszton, a csapat leszereplése miatt végül mégsem őt választották.