Pakson lett kosárbajnok a ZTE

A Zalaegerszeg nyerte a férfikosárlabda-bajnokságot, miután a döntő negyedik, pénteki felvonásán 67-60-ra győzött a címvédő Paks otthonában. Az alapszakasz győztese ezzel a Magyar Kupa megnyerése után duplázni tudott.

Férfi kosárlabda NB I, bajnoki döntő, 4. mérkőzés:
Atomerőmű SE - Zalakerámia-ZTE KK 60-67 (23-17, 12-14, 9-20, 16-16)
legjobb pontszerzők: Horváth Á. 15, Gulyás 14, illetve Hinnant 22, Watson 12, Kámán 11, K. Wilson 10
A párharcot 3-1-re nyerte a ZTE.

A keddi zalaegerszegi találkozón nagyon gyengén támadó paksiak feltüzelve kezdték a meccset, az első negyedben elöl és hátul is remekeltek. Horváth Imre együttese betörésekből, közeli és távoli dobásokból sorra szerezte pontjait, a ZTE ezzel szemben csak szenvedett. A játékrész második felében így már kilenc ponttal is vezetett az Atomerőmű, mely végül hat pont előnnyel várhatta a második szakaszt (23-17).

A folytatásban küzdelem, kemény védekezés és rengeteg rontott dobás jellemezte a meccset. A harcból a szakasz nagy részében a Paks jött ki jobban, volt időszak, amikor 11 ponttal vezetett, a zalaegerszegi játékosok szinte értékelhetetlen dobóteljesítménye okán. A félidőre mégis a zalaiak mehettek jobb szájízzel, miután Kámán Tamás a dudaszó pillanatában félpályáról dobott kosarat, s csökkentette négy pontra a hátrányt (35-31).

A fordulás után nagyot fordult a meccs képe, a zalaiak Wilson vezérletével gyorsan fordítottak, s alig négy perc után három ponttal vezettek. Horváth időkérése jót tett csapatának, mely összerakta védekezését, és tapadt a vendégekre, egészen a negyed hajrájáig, amikor megint a zalaiak villogtak, s hat pontra növelték előnyüket (44-51).

Az utolsó játékrész elején lendületben maradt még a ZTE, villámgyorsan tíz pontra növelte előnyét. Az Atomerőmű ezt követően fogcsikorgatva küzdött, négy pontra zárkózott fel, ám a vendégek a fontos pillanatokban mindig gyűrűbe találtak, így megnyerték a meccset, s ezzel a bajnoki címet is.

A Zalaegerszeg tökéletes szezont produkált, hiszen az alapszakasz megnyerése mellett a Magyar Kupában és a bajnokságban is az első helyen végzett. A ZTE 18 év után lett ismét bajnok, története negyedik bajonki címét szerezte 1988, 1990 és 1992 után.

"Iszonyatos feszültség munkált bennem. Nagyon boldog vagyok, és örülök, hogy ennyi embernek okoztunk örömöt. Ma Kámán Tamás triplája nagy lökést adott, a második félidőben pedig már jól is játszottunk. Azt hiszem, minden edzőkollégámnak ilyen hozzáállású, ilyen jó szellemiségű csapatot kívánok, mint amilyennel én együtt dolgozhatok. Hazamegyek megölelem a családomat, és ünneplünk" - mondta örömmámorban Völgyi Péter, a ZTE edzője.

Horváth Imre, a Atomerőmű vezetőedzője: "Az első félidőben jól ment a játék, a zalaegerszegieknek viszont nem, a félidő végén kapott hármas viszont nagyon rosszul jött. A második félidőre összeesett a támadójátékunk, a sok személyi hiba miatt változtatnunk kellett, ami nem működött jól. Kicsit szomorúak vagyunk most, de azt hiszem sikeres három és fél hónapot tölthettem ezzel a csapattal."

"Nálunk a máshol kutyaütő is helyt állt"

Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere: "Nagyon boldog vagyok, mert legutóbb akkor voltunk bajnokok, amikor én voltam a klub elnöke, s ennek bizony már tizennyolc esztendeje. Megérdemeltük ezt az elsőséget, mi szerepeltünk a legkiegyensúlyozottabban az alapszakaszban és a playoffban is. Megpróbáljuk együtt tartani a csapatot, és bízom benne, hogy nem egyszeri fellángolásról volt szó."

Patonay Imre, a ZTE szakmai igazgatója: "Kívülről lehet, hogy könnyűnek tetszett ez a bajnoki cím, hiszen az alapszakaszt majdnem sikerült veretlenül végigcsinálni, és a rájátszásban is csak egyszer kaptunk ki, de a döntő az mindig különleges sorozat. Főleg ez a mai meccs, amit idegenben kellett megvívnunk. A Paks - bár többen kidőltek sérülés miatt - azért roppant erős, rutinos ellenfél. Megmondom őszintén, abban bíztam, hogy az elején elhúzunk, ehelyett minden fordítva történt, a Paks kezdett jobban, és mi a második félidőben kerekedtünk felül. Az első félidőben nem ment a játék, 1/11 volt a hárompontos mutatónk, védekezésben is sokat rontottunk. Tulajdonképpen Kámi (Kámán - a szerk.) triplája jelentette a fordulópontot a félidő utolsó másodpercében. A harmadik negyedben felőrültük az ellenfelet, a negyedikben pedig bevittük a döntő ütést - azért látszott a paksiakon, hogy a Körmend ellen is végsőkig kihajtották magukat az ötmeccses elődöntőn. Benne volt a pakliban az is, hogy három-nullra nyerjük meg a döntőt, hiszen a második meccset is csak a saját hibáink miatt veszítettük el - egy kicsit megőrültek a hátvédjeink -, de annyira nem vagyunk jók, a 3:1 reálisabb eredmény. Persze azért mindent megnyertünk - a Göcsej-kupát, az alapszakaszt, a Magyar Kupát és a bajnokságot is -, ez nagyon szép, ilyesmi ezer évben van egyszer. Hogy ez miért sikerülhetett? Mert összeállt a csapat és egységes volt. A két év alatt gyakorlatilag nem cseréltünk játékost. Sikerült eltalálnunk a légiósok és a magyarok helyes arányát, nálunk az is helyt állt, akire máshol azt mondták, hogy kutyaütő. Azt az érzést, hogy körmendi létemre a Zalaegerszeggel lettem bajnok, még szoknom kell, de szerintem menni fog. Csodálatos ez a közönség, és csodálatos ez az érzés."

Chad Timberlake, a ZTE 193 centis, 26 éves amerikai légiósa: "Hihetetlen érzés, főleg az, hogy hozzá tudtam segíteni a csapatot a bajnoki címhez. Az egész éves kemény munka most kifizetődött. Zalaegerszegen csodálatosan érzem magam, majdnem úgy, mint Brooklynban, ahol amúgy lakom. Igen, határozottan szeretnék visszatérni ide a következő szezonra - már ha igényt tartanak rám. Ez az első bajnoki címem, legalábbis a profik között. De remélem, nem az utolsó."

Calvin Watson, a ZTE 24 éves, 195 centis amerikai kosarasa: "Nincs itt semmiféle titok, lelkiismeretes edzésmunka és összetartás, ezek eredményezték azt, hogy idén mindent megnyertünk - az csak ráadás nekem, hogy én lettem az All-Star mérkőzés MVP-je is. Hála Istennek, egészséges voltam az egész szezonban, azért ez is kell a sikerhez, lám, az ellenfelünket mennyire megviselték a sérülések. Fantasztikus edzőink vannak, Peti (Völgyi Péter - a szerk.), Putesz (Patonay Imre), csodálatos vezetőink és még csodálatosabb közönségünk. Szeretnék visszajönni a nyári szünet után, megszoktam itt Zalaegerszegen, szerintem jó az esély arra, hogy együtt marad a csapat."

Kámán Tamás csapatkapitány: "Fantasztikus szezont tudunk magunk mögött, az alapszakaszban csak kétszer kaptunk ki, a rájátszásban egyszer, ez szerintem megismételhetetlen teljesítmény. Egy-két évnek még el kell telnie ahhoz, hogy a helyén tudjuk kezelni ezt a mostani sikert. Meg kell becsülni azt, hogy megnyertük az aranyérmet, és hogy ilyen fölénnyel nyertük meg. Nem szeretnénk itt megállni, minél többet szeretnénk nyerni. A félpályás kosaramról csak annyit tudok mondani, hogy muszáj volt rádobni, mert nem volt már idő - és bement. Szerencsés dobás volt, vagy bemegy, vagy nem. Így viszont egy kicsit a meccs fordulópontja lett. Lélektanilag biztos, hogy nagyon jól jött, én is úgy éreztem, hogy egy kicsit megtörte a Paksot. A sikerünknek az a titka, hogy két éve együtt vagyunk, s remélem, még sokáig együtt is maradunk."

Gulyás Róbert, a Paks 36 éves, 214 centis centere: "Szerintem messze erőn felül teljesített a csapat ebben az idényben. Mindenki kitette a szívét, lelkét, ezért tudtunk egy meccset megnyerni a nagyszerű ZTE ellen, amely abszolút megérdemelten lett bajnok. Le a kalappal előttük. Ami engem illet, még gondolkodom a folytatáson, de a térdeim nagyon ramaty állapotban vannak, nagy az esélye, hogy lejátszottam már az utolsó mérkőzésemet."

Dávid Kornél, az eddigi egyetlen magyar NBA-kosaras: "Szórakoztató döntő volt, a közönség szempontjából feltétlenül. Persze a magyar bajnokságot más szemmel kell nézni, mint a párhuzamosan zajló NBA-playoffot. Ha erre képesek vagyunk, akkor szórakozni is tudunk ezeket az izgalmas mérkőzéseken."