Nagy Lászlóval nem tud mit kezdeni a kézilabdaelnök

Csalódásként élte meg a nőikézi-Eb-szereplést Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke, aki szerint pótolhatatlan esélyt mulasztott el a csapat az olimpiai részvételt illetően. A héten rajtoló, kvalifikációs férfivébén a legjobb hét közé várja a csapatot, arra viszont nem tudja a választ, az egyeztetések után Nagy László miért nem tagja a válogatottnak. Politikusi babérokra nem tör, de állítja, a szövetségben sincs bebetonozott helye.

- A szövetség a legjobb nyolc várta a nőikézilabda-válogatottat, amely végül tizedik lett a decemberi Európa-bajnokságon. Hogyan értékeli utólag a viadalt?
- Rendkívül csalódott voltam, hiszen az első két mérkőzés után megvolt az esély a legjobb hatba jutásra. És akkor még nem is említettem a svédek elleni pluszlehetőséget, ahol a győzelem az elődöntőbe kerülést jelentette volna. Volt a szereplésben valami kísérteties, hiszen a tavaly januári férfi Eb-n ugyanígy történt minden: jó nyitány, amelynek kiesés lett a vége. A női válogatott tizedik helye azért nagy probléma, mert az Európa-bajnokságra úgy utaztunk ki, hogy egy jobb szereplés utólag még olimpiát is érhet. A tizedik hely ehhez kevés, kiesett egy olyan sansz, ami pótolhatatlan. Most már csak úgy lehet elérni az olimpiát, hogy egyrészt megnyerjük a németek elleni vb-pótselejtezőt, majd a világbajnokságon a legjobb hétbe jutunk. Borzalmasan nehéz feladat. A férfiak esetében ez pont fordítva van, hiszen a mostani világbajnokság után még a 2012-es Eb-n lehet javítani.

- A közvéleményt foglalkoztatja a kapitánykérdés: mikor hallgatja meg a szövetség Mátéfi Esztert? Beszélt-e vele már esetleg a továbbiakról?
- Eszterrel az Eb alatt is végig tartottuk a kapcsolatot, szakmai kérdésekben mindig egyeztetett Vass Sándorral. Január közepén hallgatjuk meg, akkor nyújtja be beszámolóját az elnökség felé, azután vonhatjuk csak le a következtetéseket. De ne feledjük, egyelőre érvényes szerződése van, amelyen csak az ő akarata vagy egy elnökségi döntés változtathat.

- Majdnem analóg a helyzet a legutóbbi férfi Eb-vel: akkor Csoknyai István vezetésével szerepelt gyengébben a csapat, végül Mocsai Lajos vette át az irányítást. Van-e jelenleg hasonló terv?
- Analógnak nem nevezném, de ha azt nézzük, hogy egy rossz Eb-szereplés után egy sorsdöntő selejtező következik, akkor van párhuzam. Tervezni még nem terveztünk semmit.

- Kapitánykérdés szempontjából gyakran felvetődik Róth Kálmán neve, hiszen az utánpótlást legjobban ismerő, korábbi győri edző akár ideális megoldás is lehetne a posztra. Felmerült-e a neve bármikor komolyabban?
- Kálmán neve mindig felmerül, hiszen személye megkerülhetetlen a magyar kézilabdában. Mesteredző, nagyra becsüljük a munkásságát, a juniorok után most az ifiválogatottat hozza feljebb.

- A norvég sztárcsapat, a Larvik hétfőn menesztette Karl-Erik Böhn edzőtt, aki mindenképpen Győrbe költözik, hiszen élettársa az ETO új Európa-bajnok beállósa, Heidi Löke. Nem gondolt az alkalmazására? Itt van, szabad, norvég - sok olyan feltételnek megfelelne, amit a közvélemény elvárna.
- Azt erősnek érzem, hogy a közvélemény válasszon szövetségi kapitányt. Abban egyetértek, ha a válogatott nem tud eredményesen együttműködni Y-nal, akkor ki kell nevezni Z-t. De az már nem biztos, hogy attól, hogy valaki norvég, akkor meghatározó egyéniség, főleg, ha úgy rúgják ki valahonnan. Ez persze nem Böhn ellen szól, mert belátom, nem elvetendő ötlet, hogy ha tényleg itt lesz Magyarországon, akkor az ő tudását fel kell használni, együttműködését meg kell nyerni. Pláne egy ilyen rendkívül fontos mérkőzés előtt, mint a németek elleni világbajnoki selejtező, amelyen a teljes szakmára és a legjobb játékosokra lesz szükség.

- Jövő héten rajtol Svédországban a férfi világbajnokság, mi az elvárás a csapattal szemben?
- Többször jártam Veszprémben, megnéztem a csapat felkészülését, mindenki lelkiismeretesen dolgozik. Mocsai Lajos úgy hajtja őket, ahogy korábbi kapitánykodása idején is: nagy iramot diktál, amit bírni kell. A hivatalos szövetségi elvárást nem határoztuk még meg, de mivel kvalifikációs világbajnokságról van szó, az 1-7. hely megszerzése lenne a logikus.

- Kihagyhatatlan téma Nagy László ügye: nem érzi úgy, hogy a hónapok óta húzódó szappanoperában kommunikációs téren hibázott a szövetség?
- Nem európai hírű kommunikációs szakembereket alkalmazunk, mint teszik azt a pártok választás idején. Nem abból indultunk ki, hogy jogászkodjunk, dolgozunk a legjobb tudásunk szerint, néha napi 10-14 órát is. Persze, akadtak hiányosságok, például sokan úgy vélték, a biztosítás kérdése evidencia, el kellett volna egyenként magyarázni mindenkinek, hogy érthető legyen. De elárulom, sokszor hallottam azt is a játékosok részéről, hogy "tudjuk, minden rendben van a biztosítással, haladjunk tovább". Az anyagi kérdéseket illetően úgy éreztem, mindent úgy csináltunk, hogy a közvélemény, a média számára is világos legyen. Sajtótájékoztatókon írtuk alá a szerződéseket támogatóinkkal, szponzorainkkal, hogy lehessen látni, milyen szállodákkal állunk kapcsolatban, milyenek a körülmények. Sajnálatos, hogy az ocsmány, romló világgazdasági helyzet miatt nem lehet minden a legtökéletesebb. De sok apróság nem a szövetségen múlik. Az nem lehet a mi hibánk, hogy a tatai edzőtáborban egy nyitva felejtett ajtó miatt kihűlt a csarnok. Vagy nem lehet mindenkinek a kedvében járni, ha a 300-400 válogatott játékos közül például akad olyan, akinek nem tetszik a mez vagy a cipő színe.

- Nem is erre gondoltam a kommunikációnál: Nagy László másfél éve nem jön a válogatottba, levelében említett alacsony napidíjat, meg biztosítással kapcsolatos problémát, de igazi konkrétumok nem hangzottak el. Ha a játékosokkal tényleg sikerült dűlőre jutni, akkor az átlövő miért nem tagja a válogatottnak?
- Ezt tőle kellene megkérdezni. Azt olvastam valahol, hogy lelkileg nem tud ráhangolódni. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Hallott olyat, hogy én lelkileg nem hangolódtam rá egy sajtótájékoztatóra vagy üzleti tárgyalásra?

- A férfiak után a nőknél is adódhatnak gondok, hiszen a Debrecen tulajdonosa, Gellén András azt írta blogjában: "Röhej, hogy amikor egy vébén, Eb-n, olimpián a mi országunkért küzd a játékosunk, akkor az egészségbiztosítását és a nyugdíjbiztosítását is mi fizetjük! A rekvirálásokkal terhelt csapatok megcsúfolása ez! Ha ebben nem lesz változás, akkor a DVSC Kézilabda Kft. nem engedi el a válogatott keretekhez a játékosait." Beszélt vele erről?
- Nem, nem is tervezem. Egy játékos életében a válogatottság a csúcsok csúcsa, ettől nem lehet eltiltani. Úgy vélem, Gellén András csak kiborult, mert a számok alapján valóban komoly összeget tesznek ki a DVSC tavalyi adóterhei. De azt elfelejti, hogy saját szerződéseinknek megfelelően 6-6,5 millió forintot utaltunk át, és még az MKSZ által kötött televíziós pénzekből is jut a Debrecennek. Csak azt tudom hangsúlyozni, amit már korábban ezerszer elmondtam: a sport befektető ágazat.

- Sokan az utánpótlás-nevelésben látnák a kilábalást a válságból. Van koncepció? Mikor kezdődik a megvalósítása?
- Az utánpótlás-koncepciót a 2017-ig szóló sportágfejlesztési stratégia is tartalmazza. Ez nyolc éve működik, Firnicz József kezében összpontosul minden, az Adidas-gyermekbajnokságnak vagy a hihetetlenül fejlődő szivacskézilabdának idő kell, hogy beérjen. De a legklasszikusabb koncepció csak akkor működik, ha mindez a kluboknál is megjelenik. Franciaországban például az állam fizeti a megyei szakreferenseket, akik a teljes összefogásról gondolkodnak. Ezt nálunk sem lehet társadalmi alapon működtetni, főállású ember kell, pénz, hatáskör, jogosítvány.

- A férfivébén nem lesz magyar játékvezető. Ez előrevetíti-e, hogy esetleg az olimpián sem?
- Nem, szó nincs erről. A női Európa-bajnokságon a Kékes testvérek kitűnően bíráskodtak, mi folyamatosan lobbizunk azért, hogy 2012-ben egy párosunk ott lehessen Londonban.

- Mi a helyzet a szponzorokkal, sikerül-e végre komolyabban eladni a női bajnokság nevét?
- Zajlanak a tárgyalások, de nem egyszerű támogatót találni. Az utóbbi két év csupán az óhajok és vágyak időszaka volt, engem a lehetőségeket illetően a kilencvenes évekre emlékeztetett. Meglévő szponzorainkkal szeretnénk hosszabbítani, például főtámogatónkkal, a Telenorral december 31-én járt le a szerződésünk, január 10-én ülünk ismét tárgyalóasztalhoz. Újakat behozni viszont elképesztően nehéz.

- Vannak városi legendák, internetes fórumokon keringő pletykák, az egyik ilyen szerint akadnak olyan légiósok, például Pérez Carlos, akik dollárezrekért vállalják a játékot.
- Dehogyis, sajnos nem állunk ilyen jól anyagilag. Amit mi biztosítunk, azok jutalmak, amelyeket a szakvezetés javaslatára teljesítményorientáltan fizetünk ki. Persze tudom, manapság a pénzhajhászás időszakát éljük. Extrajuttatásokkal akkor számolhatnánk, ha például a tervezett adótörvényt elfogadná az Európai Unió, ezáltal újabb összegekhez jutnánk. Így kétségtelenül még jobban lehetne motiválni a játékosokat.

- Az úgynevezett látványsportágak többségében az elmúlt évben történt elnökváltás. Egy másik pletyka szerint ön azért vállalta el Százhalombattán az alpolgármesterséget, mert inkább politikai pályára lépne, és átadná a helyét alkalomadtán a szövetség élén.
- Ez semmiképpen nem politikai dolog, engem egy civil összefogás jelöltjeként választottak meg, ehhez barátaim húsz évig könyörögtek nekem. Battai vagyok, a saját városomért bármit megtennék. A kézilabda-szövetségben sincs bebetonozott helyem, én kifejezetten szeretném, ha néhány olyan személlyel találkoznánk, akit ide lehet édesgetni, ha kell, akár vezetőnek is. Érdekünk, hogy minél tőkeerősebb kör jelenjen meg. 1993-ban nem arra kaptam megbízatást főtitkárként, hogy pénzt szerezzek, ezt én találtam ki magamnak, ezért hajtottam, elég sokat, vagy kétmilliárd forintot belapátoltam a szövetségbe. De sohasem vagyok elégedett, jöhet más, aki képes erre, vagy többre.