"Semmi kedvem lila fejjel üvöltözni a medence szélén" - interjú Kiss Gergely vízilabdázóval

Vágólapra másolva!

A háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely szerint az utóbbi időben számos figyelmeztető jelet kapott a magyar póló, amelynek be kell látnia, hogy nem mindig a magyarok tanítják a világot a vízilabdázásra, pár dologban inkább nekünk kéne tanulnunk másoktól. A sportág nehéz helyzetére drasztikus lépésekkel felelne, és a világversenyek bojkottálását sem tartja elképzelhetetlennek a változások kikényszerítésére.

- A Vasasba igazolása előtt két sikeres évet töltött el Montenegróban. Az egyik nyilatkozata szerint a Kotornál Steinmetz Ádámmal próbálták az áldozatokat hozó szellemiséget bevinni a kicsit kényelmesebb déli játékosok fejébe. Ez mennyire sikerült?
- Amikor Kotorba kerültem, lényegében egy, az élmezőny végén levő kiscsapatnál próbálkoztam, és ehhez képest rögtön megnyertük az Euroligát. A Balkánra jellemző mentalitás persze tetten érhető volt a csapatnál, voltak, akik a 11 órás edzésre is alig bírtak beesni, és már a gyakorlatok felénél beszóltak, hogy mára ennyi elég. De csak néhányat kellett terelgetni, és végső soron a fontos meccseken kiváló mentalistást mutatott a csapat, úgy hogy közben a fizetések volt, hogy négy-öt hónapot késtek. Összességében eredményes volt a két év a két bajnoki ezüsttel együtt, egy ilyen mérleget mindenképp aláírtam volna az érkezésemkor.

- A csapattagokra gyakorolt hatását tekintve a Vasasban is főszerepben van?
- Igen, illetve több is a feladatom, mint Kotorban. Igaz, ebben jobban is érdekelt vagyok, hiszen itt a saját fiaink előrehaladásáról van szó, nem külföldi pólósokról. Földi László vezetőedzővel is sokat beszélgettünk erről, elmondta, hogy nem szereti, ha kizárólag csak a saját hangját hallja. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok elsajátítsák az összegyűjtött tapasztalataimat, legyen itt szó a táplálkozásról, a bemelegítésről, vagy a meccs vége előtti utolsó húsz másodpercben adódó szituációkról, de akár még a civil életben is segítem a boldogulásukat.

- Ezt a sok tapasztalatot edzőként is átadja majd a játékosoknak Benedek Tiborhoz hasonlóan? Egyáltalán mikorra tervezi a visszavonulását?
- Egyre többen teszik fel ezt a kérdést, én meg rendre azt válaszolom, hogy még négy-öt-hat év bennem van játékosként, de az is igaz, hogy már jó pár éve mindig ugyanennyit mondok. Ha valamilyen akadályozó külső körülmény nem jön közbe, én mindenképp bírni fogom. Az edzői pályafutás viszont határozottan nem érdekel. Azt nem tagadom, hogy a gyakorlás közben sokszor ugranak be ötletek, hogy mivel lehetne színesebbé tenni a monoton felkészüléseket, és akár százszámra össze tudok állítani edzésprogramokat. Ahhoz viszont semmi kedvem, hogy lila fejjel a szívinfarktus közelében ordítozzak a medence szélén. A hátralevő években szeretném annyira kijátszani magam, hogy a befejezés után egy hónappal ne kezdjen el hiányozni az uszoda. Mindezekben persze az is közrejátszik, hogy az élet többi területén is vannak lehetőségeim és terveim.

- Fél éve tért haza a magyar bajnokságba, viszont a címvédő Vasassal eddig vegyes eredményeket tudtak felmutatni. Miért ilyen felemás a szereplés?
- Az elmúlt fél év hullámvasútja az idény előtti váratlan változásokat tükrözte. A bajnoknál elhatározták, hogy megtartják legjobbjaikat, és ehhez a csapathoz igazolnak engem a balkezes oldalra. Ehhez képest aztán a Varga testvérek Rijekába igazoltak, majd az utolsó pillanatban Kis Gábor és Hosnyánszky Norbert is távozott az Egerbe. Ekkor egy őrült hajsza indult a pótlásukra, végül rajtam kívül Miho Boskovic, Steinmetz Barnabás és Jeff Powers érkezett. Ezek után a szezonunk is hozott váratlan fordulatokat. Nem jutottunk négy közé az Magyar Kupában, volt jó sorozatunk a bajnokságban, de nem volt tartós, az Euroligában pedig váratlan vereségek is jöttek.

- Az Euroligában végül a kotori győzelemmel nehéz helyzetből visszahozták a továbbjutás reményét, aztán hazai környezetben kis híján elbukták. Miért volt ilyen nehéz a Szeged elleni meccs?
- Benne volt a pakliban, hogy a Szeged felszívja magát, miután nem volt veszíteni valója. Felszabadultan, jól játszottak, mi viszont a tét miatt rendkívül görcsösek voltunk, akárcsak a Herceg Novi elleni januári hazai vereségnél. A hajrában azonban elfáradt a rivális, és az is segített, hogy a két sérültjük miatt rövidebb volt a kispadjuk.

- A záró negyedben háromgólos hátrányból álltak fel, ebből három góllal vette ki a részét.
- Az utolsó egy kaotikus, őrült negyed lett. Úgy mentünk ki, hogy nem szabad gólt kapnunk, és tudatosan kísérleteztem távoli bombákkal a gyors felzárkózás reményében. Arra még valóban nemigen volt példa, hogy bő egy perc alatt háromgólos hátrányt hozzunk be, de azért hasonló fordulatokat bőven átéltem már. A vízilabdában elég egy villanás, egy impulzus, és pillanatok alatt megváltozik minden.

- A nagy nyári változások után mennyire állt össze a Vasas?
- A Kotor elleni győzelem után azt mondtam, hogy nagyon jól állunk, de a Szeged elleni meccs után óvatosabb vagyok. A komolyabb tétmeccseknél egyfajta bénultság látszik a játékunkon, most a Szeged ellen is emiatt volt gyengébb a védekezésünk a találkozó elején. Ilyenkor nem tudjuk kihozni azt a csapatból, ami a felkészülésnél már benne van.

- Az olimpia után kétéves pihenőt tervezett a válogatottban, végül egy lett belőle. Sikerült ennyi idő alatt feltöltődni?
- Ahogy a Vasasban elkezdtem az idényt, és amilyen kedvvel állok most hozzá a válogatott munkájához, egyértelműen igen a válasz. Sokkal töltöttebb állapotban vagyok, mint korábban. Persze, az igazi válasz London után érkezik erre a kérdésre, ha eljutok oda, és jól játszom, akkor valóban megérte.

- Több mint tíz év válogatott szereplései után először volt szabad a nyara. Pótolta a nyaralásokat?
- Bár terveink bőven voltak, a két atroszkópos műtétem miatt nem igazán erről szólt a nyár. A vizsgálatok és a műtétek mellett a költözés is sok időt elvett. Viszont egészségügyileg megérte, hiszen végre sikerült rendbe tenni a vállamat és a térdemet. Összességében azt lehet mondani, hogy egy év kihagyás a válogatottnál könnyen lehet, hogy több évvel kitolta a pályafutásom végét, hiszen a sok-sok megterhelő meccs és edzés helyett rendeztem magam.

- Milyen volt hosszú idő után kívülről figyelni a zágrábi Eb-t?
- Bár nagyon izgultam az elődöntőn, nem éreztem azt, hogy legszívesebben beszállnék, mert egy ottani szerepléshez nagyon sok meccsen és gyakorláson keresztül vezet az út. A csapat végül is teljesítette a minimumot, a csoportkörben legyőzte a szerbeket, ugyanakkor az olaszok ellen nem sikerült döntőbe jutnia egy megnyerhető meccsen.

- Idén már két gyakorláson is túl van a vb-re készülő válogatott, önnel és a szintén visszatért Kásás Tamással együtt. Itt is a klubcsapatokban bevált módon segíti a fiatalokat?
- Kezdettől fogva igyekszünk a fiatalabbaknak egy keretet adni a közös munkában, bemondjuk a figurákat, próbáljuk összefogni, segíteni őket. Viszont ha azt is meg akarja kérdezni, hogy milyennek látom a csapatot, arra inkább most nem válaszolnék. Ez még ugyanis korántsem a világbajnoki csapat felkészülése, sokkal inkább összetartás, ahol Kemény Dénesnek lehetősége van tesztelni a különböző játékosokat.

- A csapat megerősítéséhez még mindig az 1997-ben feltűnt generációból kénytelen meríteni a kapitány. Nem lenne jobb, ha már önök is csak alig férnének a negyedik olimpiai aranyra hajtó válogatott közelébe?
- Ha feltűnt volna egy olyan korosztály, amelyik folyamatosan tol minket a karosszék felé, és legalább olyan tudást képvisel, mint mi, akkor ezzel nem lenne semmi gond. De miután ez nem történt meg, ráadásul még mi is jó állapotban vagyunk, itt a helyünk. Továbbá a csapat felépítésénél rengeteget jelenthet a Kemény Dénessel a hosszú évek során kiforrott szakmai és emberi kapcsolatunk.

- A magyar póló helyzete viszont aggodalmakra adhat okot. A bajnoki küzdelem valamivel élesebb lett, de a klubok nemzetközi mérlege romlott az utóbbi időben. Nemrég Kemény Dénes is elismerte, hogy ez a válogatott meccsekre is kihat, érezhetően bátrabbak ellenünk a középcsapatok.
- Az eredmények önmagukért beszélnek. Az Eger - a Vasasból érkezett két olimpiai bajnokkal a soraiban - nulla ponttal zárta a csoportkört az Euroligában, a Honvéd büntetőkre kényszerült a Nagyvárad ellen, a Fradi pedig két sima vereséggel esett ki a LEN-kupából. Ez mind-mind figyelmeztető jel.

- Miben kellene előbbre lépnünk?
- A legfontosabb az elszántság és a tudatosság. Meg lehet nézni az Euroliga mezőnyét, a legjobb nyolcba öt olyan csapat jutott - három horvát és két montenegrói - amelyik a Jadran-ligában szerepel. Márpedig az ottani csapatokat is ez a két tulajdonság jellemzi leginkább, én ezzel szembesültem két éven át. A mieink hiába készülnek fel tökéletesen, ha fejben aztán elveszítik a meccset. Ha fejben jók vagyunk, akkor a nagy tét, a hideg víz, vagy a sűrű köd sem befolyásolhatja a teljesítményünket. A megfelelő mentalitás elsajátításában segíthetnek a Balkánról a bajnokságunkba érkezett játékosok, mint például Miho Boskovic. Be kell látni, hogy nem mindig mi tanítjuk a világot a vízilabdázásra, igenis vannak olyan dolgok, amiben nekünk kell tanulnunk másoktól. Ezzel együtt, ha a megint összeáll a válogatottunk, akkor nagyon nehéz lesz legyőzni, és versenyben lehet a negyedik olimpiai aranyéremért.

- Az utóbbi időben sokan magának a sportágnak a jövőjét is megkérdőjelezték, egyesek szerint 2016-ban az olimpiáról is eltűnhet csökkenő népszerűsége miatt. Mivel lehetne kitörni ebből a helyzetből?
- Az eleve adja magát, hogy egy olyan sportágnak, amit fürdőruhában játszanak, a strandokon lenne a helye. Montenegróban egy nyári edzésen hétszáz ember ott tudott lenni, míg a téli bajnokikon kétszázan lézengtek. A néző szempontját figyelembe véve a szabályokat, bírói döntéseket is sokkal követhetőbbé kellene tenni, akárcsak az amerikai fociban. De erről most reggelig tudnánk beszélgetni, annyi minden felvetődik, a sportág marketingjétől kezdve az egyszerűbbé és látványosabbá tételét szolgáló lépésekig.

- Az ötleteket már sokan felvetették, a komolyabb változtatások azonban elmaradtak. Faragó Tamás szerint, ha máshogy nem megy, akkor a magyaroknak kell elkezdeni a változtatásokat, és hasonló véleményen volt Varga Dániel is.
- Egyedül talán nehéz lenne kicsikarni a megújulást, de több ország együttesen már komoly nyomást tudna gyakorolni a döntéshozókra. Ha például két-három pólós nagyhatalom a világversenyekről való távolmaradásával jelezné, hogy átütemezte a versenynaptárt, akkor a nemzetközi szövetség is rákényszerülne erre a megoldásra. Természetesen a békés megoldást kell keresni, és azt se feledjük, hogy egyelőre többnyire csak a játékosok fejtették ki a véleményüket. Márpedig igazából csak azok tudják az ügyet előbbre vinni, akik már kiszálltak a medencéből. Ha pedig addig nem történik semmi, akkor nekünk kell majd keresztülvinni, miután visszavonultunk.