Pásztor 1933-ban, tízévesen kezdett el jégkorongozni a Fasori Evangélikus Gimnázium csapatában, akkoriban a hokimeccsek színhelyéül csak a Városligeti Műjégpálya jöhetett szóba, de a legtöbb iskola teniszpályákkal is megegyezett, hogy telente a felöntött pályákon korcsolyázhassanak a fiatalok. Az 1930-as években a magyar jégkorong még a szűk élmezőny tagja volt, az első négy vb-n, amelyen a válogatott szerepelt, két hetedik és két hatodik helyezést ért el.
Feketén árulták a jegyeket a hokimeccsekre
Pásztor 1937-ben játszotta első hivatalos meccsét a középiskolai bajnokságban (KISOK), amelyben emlékei szerint hét csapat vett részt, és az első évben az aranyérmet is megszerezték. "A Fasori Gimnáziumban nagyon komoly súlyt fektettek a sportra, elképesztően felszerelt szertárral rendelkezett az iskola, ha valaki nem korcsolyázni, hanem síelni vagy teniszezni szeretett volna, ahhoz is megvoltak a feltételek" - jellemezte a sportpályafutását elindító intézményt Pásztor. Az 1941-es érettségi után az ifjú hokis szinte azonnal a Budapesti Korcsolyázó Egylet játékosa lett, amelyik az első négy magyar bajnokságot megnyerte. Bár a második világháború már javában tartott, a hokibajnokság nem szünetelt, a Pásztor első felnőtt aranyérmét hozó 1943/44-es idényben a döntőt például a bécsi döntés következtében visszacsatolt Csíkszeredán rendezték, amelyen a házigazda mellett a BKE, a BBTE, a Kassai VSC és a Marosvásárhelyi TE indult.
Hogy a jégkorong milyen népszerű volt az 1930-as, 40-es években idehaza, azt jól érzékelteti, hogy Pásztor szerint a Műjégpályán rendezett meccsek előtt előfordult, hogy a földalatti végállomásánál árulták feketén a jegyeket az üzérek, és nem volt ritka akkoriban a kilencezres nézőszám.
Fél liter tej Gizi nénitől
A gyógyszerésznek tanuló Pásztor egyetemista volt a háború alatt, és bár a bajnokság már 1945-ben újrakezdődött, elfoglaltsága miatt csak 1946-ban játszott újra, igaz, addig is rendszeresen lejárt napi másfél-két órát korcsolyázni. Ahogy mondja, akkoriban még a fogalom is ismeretlen volt, hogy egy klub játékosai pénzért játsszanak. "Nem kaptunk semmilyen juttatást, de amikor a külföldi játékosok mesélték, hogy milyen pénzeket keresnek a hokival, akkor azt feleltem, hogy ne vágjanak fel ezzel, nekünk is járt prémium. Persze egyből faggatni kezdtek, hogy mi volt az, mire elmeséltem nekik, hogy a Műjégpálya büféjében az edzések és a meccsek után is kaptunk egy fél liter tejet és két zsömlét Gizi nénitől."
A háború után az ország romokban volt, a magyar hoki azonban élt és virult, az 1946/47-es idényben tíz csapat indult a bajnokságban. Pásztor egy csepeli kitérő után a Meteor Mallerd nevű csapatba igazolt, amely a kommunista hatalomátvétel után Vörös Meteorként szerepelt a bajnokságban. Az egyesület színeiben Pásztor négy bajnoki címet nyert, és együtt játszott Egri Jánossal is, akit később népszerű televíziós vetélkedők műsorvezetőjeként ismert meg az ország. "Hogy a Vörös Meteor lett volna a kor Alba Volánja? Való igaz, hogy több bajnoki címet is nyert a csapat, és sok játékost adott a válogatottba, de azért akkoriban három-négy egyforma képességű csapat szerepelt a bajnokságban, nem voltak nagy különbségek" - mondta Pásztor korábbi klubjáról.
Hiába volt népszerű a jégkorong, a kommunista érában megpróbálták leépíteni itthon. Pásztor szerint az akkori hatalom attól félt, hogy a kirakatsportágnak számító foci nézőközönsége átpártol a hokihoz, illetve úri sportágnak tartották a jégkorongot, mert korábban több gróf és báró is játszott a magyar csapatban. A politika megszüntetett klubokon, fölülről máshova irányított vagy külföldi túrákról letiltott játékosokon keresztül érzékeltette rosszallását a jégkoronggal kapcsolatban. Pásztor, több társával egyetemben szintén csak a hazai, illetve a szocialista országokban rendezett találkozókon játszhatott. "Nem tudom, mitől féltek, tőlük kéne, kellett volna megkérdezni, nekem sosem indokolták. Előfordult, hogy a vasútállomáson közölték velünk, hogy nem utazhatunk a csapattal" - mesélt a legenda az eltiltásáról.
Akkor is elnökségi tag volt, mikor az oroszoknak és a finneknek nem volt képviselője
Pásztor pályafutása utolsó éveiben játékos-edzőként dolgozott az Építőknél, közben 1959-ben kezdetét vette sportvezetői karrierje, amelynek első állomása a prágai világbajnokság volt, amelyre a magyar szövetség delegálta, mert kerestek valakit, aki jól beszél idegen nyelveket, és megfelelően tudja képviselni az országot a nemzetközi szövetség (IIHF) kongresszusain. Az első világbajnokságot még további negyvennégy követte, valamint hét téli olimpia, Pásztort olyannyira elfogadta a nemzetközi vezérkar, hogy előbb az Európa-kupa-bizottság vezetőségének lett a tagja, majd felkérték az orvosi és doppingellenőrzési bizottság megalakítására, amelynek 23 évig állt az élén, 1982 és 1994 között pedig elnökségi tagként tevékenykedett az IIHF-ben.
"Sosem éreztették velem, hogy lenéznének amiatt, mert Magyarországról jöttem, sőt előfordult, hogy akkor is tagja voltam az elnökségnek, amikor a nálunk jóval komolyabb hokishagyományokkal bíró finneknek és oroszoknak nem volt ott képviselője. Annak ellenére, hogy a hoki az elsők között volt, ahol bevezették a doppingvizsgálatot, nem mondanám, hogy különösebben doppingérzékeny sportág lenne, volt, hogy évekig nem volt egyetlen pozitív eset sem, igaz, olyan is előfordult, hogy egy ifjúsági vb-n több játékos is megbukott. Éppen egy ifjúsági vb-hez kapcsolódik egy emlékezetes balhé, a két csapat összes játékosa a jégen csépelte egymást, és felmerült a gyanú, hogy esetleg valami ajzószer miatt őrültek meg ennyire a fiatalok, ezután vezették be, hogy náluk is legyen doppingvizsgálat."
Pásztor itthon is fontos pozíciót töltött be, harminhat évig volt a jégkorongszakág vezetője a Jégsport Szövetségben, és szerepe volt abban, hogy a hatalom akarata ellenére a jégkorong nem tűnt el a süllyesztőben. "Egyértelműen az a legnagyobb eredmény, amit a magyar szövetségben töltött időszak alatt elértem, hogy nem tudták a sportágat a minimumra leépíteni és eltüntetni. Ahhoz, hogy a magyar hoki itt tartson, az A csoport küszöbén, az kellett, hogy akkor sikeresen vívjuk meg a harcot, ami nem volt könnyű, nagyon diplomatikusan kellett fogalmazni, mert akik döntési helyzetben voltak, azoknak fogalmuk sem volt, mi is az a jégkorong. Volt olyan, hogy behívattak, mert verekedés tört ki a játékosok között az egyik meccsen, és kitalálták, hogy a másnapi bajnokikat már nem rendezik meg. Mivel független gyógyszerész voltam, és a szövetségi poszt nélkül is képes lettem volna boldogulni, azt bátorkodtam mondani, ha így döntenek, valaki önök közül menjen be a rádióba, és mondja be, hogy elmaradnak a meccsek, majd másnap vonuljanak ki a stadionba, és közöljék a nézőkkel, hogy mehetnek haza, nem lesz meccs. Senki nem mondta be. Az is nagy pofon volt a sportvezetésnek, amikor a szovjetek feltűntek a vb-n, és Kanadával együtt péppé verték a többi csapatot, mert kiderült, hogy ez mégsem egy úri sportág, ahogy azt korábban kijelentették."
"Életemben nem használtam fejvédőt" A pályafutása során végig védőt játszó Pásztor abban a korban karistolta a jeget, amikor még kezdetleges védőfelszereléseket használtak a játékosok. "Életemben nem használtam fejvédőt, de mellvédőnk ugyanúgy volt, mint a mostaniaknak, ujjnyi vastag filcből készült, ha jól emlékszem. Emellett térd-, könyök- és sípcsontvédőnk is volt, és bár akkor sem volt veszélytelen sport a hoki, igazából a pattintott lövések megjelenése növelte meg a sérülések előfordulását, onnantól kezdve terjedt el a fejvédő és a kapusmaszk használata. Az én időmben is gyors, kemény sport volt a jégkorong, ütközésekben akkor sem volt hiány, hiszen a játék sebessége miatt nagyon sok a kontaktus. Ami változott, az a játék stílusa, hiszen többször is módosították a lesszabályt, aminek az volt a célja, hogy támogassák a támadójátékot, több legyen a gól. És érdemes megjegyezni, hogy amíg a fociban időről időre fellángolnak a viták, hogy kell-e videobíró, a hokiban már régen bevezették, ráadásul két vezetőbíró fújja a meccseket, hogy minél kevesebb történésről maradjanak le." |
Pásztor egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, mire 90 éves lesz, a magyar válogatott feljut az A csoportba. A tippel ugyan pár évet tévedett, de ezt egyáltalán nem bánja, hatalmas eredménynek tartja a 2008-as feljutást, a vasárnap kezdődő világbajnosággal kapcsolatban viszont óvatosan latolgatja az esélyeket. Úgy véli, egyetlen meccset sem szabad könnyebben venni, példának a tavalyi vb-t hozta fel, amikor a kissé lesajnált Dél-Korea megnehezítette a magyar csapat dolgát, úgyhogy a kötelezőnek tartott győzelmeknél is nagyon kell figyelni.
Egy Pásztor-gól bekerült az idei vb-t felvezető klipbe:
A torontói Hírességek Csarnokát meglátogatók megtekinthetik Pásztor György portréját is a hoki legnagyobb alakjai között, 2001-ben választották be a sportág pantheonjába, az indoklás szerint "A jégkorongsportban, a Nemzetközi Jégkorongszövetségben és a jégkorongsport családjában szerte a világon kifejtett közreműködéséért".
A honi szövetség szerette volna a Nemzet Sportolói közé felterjeszteni Pásztort, aki nem értett egyet a jelöléssel, azt mondja, sok olyan korábbi klasszis van, aki inkább odavaló, mint ő.
A 89. életévében járó legenda még mindig hihetetlenül aktív, és 15 évet bátran letagadhatna, azt mondja, nincs titok, maximum annyi, hogy szereti a sportágat, amely 75 éve kitölti a napjait, és természetes, ha valahova hívják, vagy tud segíteni, akkor nem mond nemet. "Egyedül csak az zavar, hogy kezdem úgy érezni magam, mintha 55-60 éves lennék".