Pór Péter: Az Albacomp beleültetett minket a ringlispílbe

Meghökkentő, 87-69-es győzelemmel kezdte az Albacomp férfikosárlabda-csapata a bajnoki döntőt a Szolnok ellen. Dzunics Braniszlávot, a fehérváriak edzőjét a meccs után az sem zavarta, hogy véletlenül összeütközött játékosával, Damian Hollisszal, kollégája, Pór Péter szerint azért nem nyert a Szolnok, mert belement a rohanásba.

A találkozó második félideje - amelyet 47-30-ra nyertek meg a vendégek, a Szolnok totális összeroppanását hozta, ebben a húsz percben összesen kilenc mezőnykosárra volt képes a házigazda, s mindössze 26 százalékkal célzott.

A jóval magasabb játékosokat (Báder Márton 212, Grebenár Péter 211, Trepák Zoltán 210 cm) felvonultató Szolnok 29-49-re elveszítette a lepattanópárbajt, s az is sújtotta az Olajt, hogy csupán Obie Trotter (21) és Ivory Clark (20) ért el kétszámjegyű ponttermést, míg odaát hatan (Hanga Ádám és Damian Hollis 16-16, Keller Ákos és Simon Balázs 13-13, Bódi Ferenc 12, Hendlein Roland 10) is legalább tíz pontot szereztek.

A meccs - az eredménytől függetlenül - a sportág ünnepe volt. Hivatalosan 2500-an zsúfolódtak össze a Tiszaligeti Sportcsarnokban, de hogy több jegyet adtak el a hivatalosan megengedhetőnél, az szinte biztosra vehető. A vendégszurkolóknak száz jegy jutott, de létszámbeli hátrányuk nem akadályozta meg őket abban, hogy hatalmas transzparenst feszítsenek ki a tizenegy évvel ezelőtti, éppen a Szolnok ellen 4-2-es győzelemmel megvívott döntő emlékére, ezzel a szöveggel: "Emlékeztek 2000-re? Megismételjük!" Erre a hazai fanatikusok "Aranyozzátok be álmainkat!" szövegű, kedvenceiknek címzett drapériával feleltek.

A találkozón látottak aztán a vendég kék-fehérek reményeit igazolták, annak ellenére, hogy legjobbjuk, Tony Crocker lábközépcsont-töréssel csak a kispadon szurkolt társainak, fölényes győzelemmel nyitották a finálét, s elragadták a Szolnoktól a hazai pálya előnyét. A folytatásban (második meccs kedden, 19 órakor, Székesfehérváron) az Albacomnak az is elég a végső sikerhez, ha csak hazai meccseit hozza - ez eddig kivétel nélkül sikerült Hanga Ádáméknak a 2010-2011-es szezonban.

Dzunics Braniszláv, az Albacomp edzője a harmadik negyedben véletlenül úgy összeütközött saját játékosával, Damian Hollisszal, hogy a padlóra zuhant, de ez sem zavarta a meccs után. "Még mindig fáj a mellkasom, akkora ütést kaptam, de kit érdekel, amikor győztünk! Az utóbbi meccseken remek csapategység alakult ki, most is segítették egymást a fiúk, ha kellett, ebben látom a sokak számára váratlan siker okát. Tény, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk álmunk megvalósítása felé, de ebben a műfajban teljesen mindegy, hány ponttal győzünk, egy győzelem az egy győzelem, és kedden egy újabb mérkőzés lesz, amelyen bármi megeshet, még a ma látottak fordítottja is."

Simon Balázs, a vendégek irányító-csapatkapitánya szerint a győzelmükben az is szerepet játszott, hogy a szolnokiak a harmadik negyedben elkezdtek egyénieskedni. "Szerencsére a második félidőben tényleg megtaláltuk azt a ritmust, ami a győzelemhez kellett - mind támadásban, mind védekezésben. Ezzel sikerült biztos előnyt szereznünk, amit a negyedik játékrészben még növelni is tudtunk. A Szolnok láthatóan nem találta meg ennek a gyors indításos játéknak az ellenszerét. Valahogy elbizonytalanodtak, szerintem nem számítottak arra, hogy képesek leszünk Crocker nélkül is ilyen ját kosarazni. A harmadik negyedben elkezdtek egyénieskedni, ami egy csapatjátékban nem igazán célravezető. Kedden otthon hasonló szellemben kell játszanunk, és akkor a végső győzelem közelébe kerülhetünk. Persze a mai csak egy meccs volt, semmi több, most már rajtunk is sokkal nagyobb a teher, hiszen esélyessé léptünk elő. Ennek ellenére bízom benne, hogy hazai pályán meg tudjuk őrizni a veretlenségünket, és az most már elegendő a bajnoki címhez."

Simon üldözti Trottert

Keller Ákos, a fehérváriak fiatal (22 éves, 208 centis) válogatott-kerettag centere sérülten is visszament a pályára, mert a győzelemért szerinte semmi sem drága. "Sokan talán nem hitték, hogy ilyen játékra vagyunk képesek, rólam elterjedt, hogy ugrógép vagyok, de talán most bebizonyítottam, hogy kosarazni is tudok. Hihetetlen meccs volt, jól játszott az egész csapat. Nagyon jó százalékban dobtunk a mezőnyből, remekül fogtuk Bádert és Trottert, szerintem ezért nyertünk. A következő mérkőzésen is így kell teljesítenünk, és akkor megint nyerhetünk. A Báder elleni párharcból - noha kívülről így tűnhetett - nem csináltam presztízskérdést, én csak egyvalamit akartam, de azt nagyon: nyerni. Ezért semmi sem volt drága. A vádlim megsérült, megrúgták, le is kellett mennem a pályáról egy pár percre, de aztán visszamentem, mert ez mégiscsak egy bajnoki döntő. Most is fáj, de keddre teljesen rendben leszek."

Pór Péter, a Szolnok mestere tárgyilagosan elemezte csapata vereségének okait. "Az első félidőben kétszer is elmehettünk volna tíz ponttal, ezt elmulasztottuk, és az Albacomp jó védekezéssel, könnyű kosarakkal tapadt ránk. A harmadik negyed volt a meccs fordulópontja, a nagyszünet után rohanni kezdett a vendégcsapat, mi ebbe - sajnos - belementünk, s ebben a műfajban ők a jobbak. Ha néha ki is védekeztük a támadásaikat öt az öt ellen, vagy ha olykor jól is zónáztunk, a lepattanókat rendre ők szerezték meg, és második, harmadik lehetőséghez jutottak. Ez volt a döntő.

Talán a zónavédekezéssel tudtuk volna megfogni őket, de tizennyolc támadólepattanót nem ajándékozhatunk az ellenfélnek egy bajnoki döntőn. Csak akkor győzhetünk kedden, fehérváron, ha megnyerjük a lepattanócsatát és kikapcsoljuk a gyors indításos játékukat - ami eddig, a mai meccset leszámítva, mindenki ellen sikerült. Ma este az Albacomp beleültetett minket a hintába, illetve a ringlispílbe, mi próbáltunk alkalmazkodni hozzájuk, ahelyett, hogy őket kényszerítettük volna erre.

Persze nem egy feladós csapat vagyunk, voltak már csapatok ennél nagyobb hátrányban is, és mégis győztek. Ki kell javítanunk a kisebb hibákat, s minden rendben lesz. Most már a Fehérvárt nyomja a tét. Visszatérve a mai meccsre: szó sincs arról, hogy előre elkönyveltük volna a győzelmet, mindhárom, ebben a bajnokságban vívott mérkőzésünk roppant szoros volt, gigászi csata, hetvenpontos meccsek, most az is volt a hiba, hogy belevittek bennünket egy rohanós, sokpontos párharcba, és ebben jobbnak bizonyultak. Mi nem tudtunk könnyű kosarakat dobni, ők igen, nem mentek a középtávoli dobások. Tony Crocker nem is hiányzott igazán az ellenfélnél, kollektív játékkal pótolták a sztárjuk hiányát."