Pór Péter 2007 után másodszor vezette győzelemre edzőként a szolnokiakat. A visszafogott mester egy pillanatra sem adta fel, és ezt próbálta sulykolni játékosaiba is.
"Nem fordult meg a fejemben a vereség lehetősége, sem akkor, amikor összesítésben 2-0-s hátrányba kerültünk, sem a mai meccsen, amikor tizenkét ponttal elhúzott az Albacomp. Egy meccsnek akkor van vége, amikor lefújják, addig lehet javítani, változtatni a védekezésen, a támadójátékon. A mai meccset véleményem szerint akkor nyertük meg, amikor a harmadik negyed vége felé keményítettünk a védekezésünkön. Akkor kezdtük el azt játszani, amit a hétfői, fehérvári mérkőzésen végig, és ezzel sikerült megtörnünk az ellenfelet."
Pór szerint valamit ki kellett találni a második vereség után, valahogyan fel kellett rázni a csapatot. "Pénteken egy rossz, hangulattalan edzés helyett inkább leültettem a fiúkat, és elbeszélgettem velük. Ehhez jött még a szurkolók szívet melengető demonstrációja az edzésen, és úgy érzem, ez volt az a pont, amikor megfordítottuk a veszni látszó döntőt. Én is nagy változáson mentem keresztül, az első két mérkőzés után kicsit fásult voltam, magamat és a csapatot is fel kellett tüzelnem, és ez sikerült is" - nyilatkozta az edző a döntő után, amely szerinte nemcsak az izgalmakat, hanem a színvonalat tekintve is szenzációs volt, és úgy véli, az az ország, amelynek két ilyen élcsapata van, nem elveszett a sportágban.
"Öt év után ismét 3-2-es döntőt játszottak a csapatok, a válogatott játékosok remekeltek. Komolyan mondom, hogy két győztest kellene hirdetni."
Hanga Ádám, az Albacomp külföldre szerződő klasszisa nehezen emésztette meg a vereséget, egy olyan aranyérem elvesztését, amelyet már szinte a zsebükben éreztek a fehérváriak. "Megszakad a szívem, de nem tehetek mást, mint hogy gratulálok a Szolnoknak" - mondta az apai ágon afrikai származású hátvéd. "Hétfőn az otthonunkban kellett volna behúznunk a harmadik győzelmet, itt, Szolnokon, már nem mi voltunk az esélyesek. Az Olaj tizenkét pontos vezetésünk után szigorított a védekezésén, ütöttek, vágtak, és ezzel már nem tudtunk mit kezdeni. A meccs egyes szakaszai teljesen kiestek, annyira magával ragadott a küzdelem. Roppantul sajnálom, hogy nem sikerült bajnoki győzelemmel búcsúznom Magyarországtól."
Keller és Clark csatáját Simon figyeli a háttérből
Báder Márton volt a sorsdöntő összecsapás legjobbja 24 pontjával és megannyi lepattanójával. Szerda este bekövetkezett az, amit minden szakértő várt: az óriás center uralta a palánkok alatti teret. "Az Albacomp taktikája végig arra irányult, hogy engem semlegesítsenek, ez az első négy meccsen jobbára sikerült, ma viszont remekül háromszögeztünk, gördülékeny volt a támadójáték, és nekem is összejöttek a figurák. Sok országban értem már el sikert, de ez az egyik legkedvesebb. S hogy miért? Mert Magyarországon arattam."
A körmendi születésű Fodor Márton élete második bajnoki aranyát szerezte. "Először a Pakssal jutottam a csúcsra, most meg a Szolnokkal. Ilyen közönség támogatását élvezve egyszerűen nem maradhatunk alul, nem is kaptunk ki, muszáj volt győznünk. Igazi emocionális siker ez, sok időnek kell eltelnie, mire meg tudom emészteni" - mondta az irányító.
Keller Ákos még csak 22 éves, élete első bajnoki döntőjét vívta, és rengeteg tapasztalattal lett gazdagabb. "Nem gondoltam volna 2-0-nál, hogy elveszítjük a döntőt. Addig nagyon jól játszottunk, de ahogy elhúzódott a döntő, egyre fáradtabbak lettünk. A Szolnok több játékossal tudott gazdálkodni, ma pedig a bírók sok mindent megengedtek a hazaiaknak. De ezt nem azért mondom, mintha nem jogosan nyert volna az Olaj. Nekem így is nagy élmény volt ez a finálé, úgy érzem, az ország megismert, és ez nagy lendületet ad a pályafutásomhoz" - értékelt a fehérváriak centere.
Obie Trotter, a döntő legértékesebb játékosa nehezen szabadult a szurkolók gyűrűjéből, a szolnoki fanatikusok ünneplés gyanánt vállukra kapták az amerikai légióst, feldobták, és majdnem le is ejtették. "Csodálatos, semmihez sem hasonlítható érzés ez a bajnoki cím, életem első trófeája. És mindjárt megkaptam a másodikat is, mert én lettem az MVP - amire, bevallom őszintén, nem is számítottam. Fantasztikus ez a csapat, nem adtuk fel, bármekkora hátrányban is voltunk, hittünk magunkban, és végül győztünk!"
Szolnoki örömünnep a döntő után
Trotter honfitársa, Ivory Clark még gondolkodik a folytatáson. "Nem tudom, maradok-e Szolnokon vagy továbbállok, végtére is nekem ez üzlet. Ez nem azt jelenti, hogy ne kötődnék érzelmileg a városhoz és a csapathoz, csak hát profi vagyok. 198 centis magasságommal a négyes poszton 206-208 centis óriásokkal küszködöm, de ez nem baj, mert nagyon kemény vagyok, senkitől nem hátrálok meg. Nulla-kettő után sem adtuk fel, bíztunk önmagunkban, és tudtuk, a harmadik meccs otthon lesz, azt megnyerjük, és utána minden más lesz. A kulcs a negyedik, fehérvári találkozó megnyerése volt, minden egy labdán múlt. Borzasztóan nehéz sorozat volt, életem, pályafutásom csúcsa ez. Hihetetlen érzés, ilyen nincs! Amikor hazamegyek az Egyesült Államokba, hetekig fogok mesélni a családomnak, a barátaimnak. Jól szerepeltünk az Eurochallenge sorozatban, megnyertük a Magyar Kupát, és most a bajnokságot is. Mondom, pályafutásom csúcsa ez a nap!"
Horváth Ákos a negyedik találkozón nyújtott emberfeletti teljesítménye után az ötödik mérkőzésen is remekelt. "Fantasztikus kémiája van ennek a szolnoki csapatnak! Ez az első bajnoki címem, elmondhatatlan érzés, fokozhatatlan boldogság. Már tavaly is sok jó játékos alkotta ezt a Szolnokot, de idén alakult ki az a kölcsönhatás a játékosok között, ami a bajnoki címet és a Magyar Kupa-győzelmet eredményezte. Micsoda döntő volt! Nem udvarolni akarok az Albacompnak, de tényleg úgy lett volna igazságos, ha két bajnokot hirdetnek" - örömködött a Szolnok válogatott játékosa.