"A válogatottban egy vagyok a sok közül" - Mocsai Tamás nagy magyar sikerre vágyik

Idősebb, rutinos játékosként már könnyen tudja kezelni azt a furcsa helyzetet Mocsai Tamás, hogy a kézilabda-válogatottnál édesapja, Mocsai Lajos az edzője. A Flensburg jobbátlövője úgy véli, tanulni kell az Európa-bajnokságból, és már lehet készülni az áprilisi olimpiai selejtezőre. Egyelőre nem tudja, a következő szezonban melyik klubban folytatja, számára a magyarországi visszatérés mindig is alternatíva marad.

Segítette az Európa-bajnoki ráhangolódást, hogy a közvélemény eleve esélytelennek ítélte a válogatottat a halálcsoportban?

Valóban kevesen fogadtak volna arra is, hogy továbbjutunk. Éppen ezért mindent megpróbáltunk, nem is tehettünk mást, olyan fantasztikus érzés volt, ahogy a rengeteg magyar szurkoló fogadott bennünket. Megható volt látni őket, amikor megérkeztünk egy-egy mérkőzésre. Az Európa-bajnokság első szakaszában szenzációsan játszottunk, jó játékkal pontokat szereztünk a favorit spanyol és francia csapat ellen. Egyértelműen erőn felül teljesítettünk, és ez sok energiát kivett belőlünk, így a folytatásban fáradtabban kézilabdáztunk.

A sorozatterhelés miatt többen fáradtságra panaszkodnak, hogyan lehet egy-két nap alatt kipihenni a meccsek fáradalmait?

Ez nem panaszkodás, hiszen minden csapat ugyanannyi meccset játszik, mindenki ugyanúgy elfárad. Nem könnyű feladat megtalálni a megfelelő megoldást, hogy a terhelések, az edzések, a regeneráció egyensúlyban legyen. Ez ilyen sorozatban minden számít, az is, hogy jól tudjunk aludni, vagy jól tudjunk étkezni. Egyszóval nem szabad siránkozni, tanulni kell, analizálni a mérkőzéseket és készülni az újabb feladatokra.

Összehasonlításképpen: a spanyol válogatott ugyanilyen terheléssel miért tudott kiegyensúlyozattabban játszani?

Szerintem nem a terhelésen múlik. Egyszerűen kellene már egy olyan kiemelkedő eredmény, ami hitet adna nekünk. Egy ilyen nagy siker összekovácsolná a csapatot és átsegítené a nehézségeken. A spanyoloknak például már megvan ez az életérzés, ők minden helyzetben nyugodtak is tudnak maradni. Ennyit számít a rutin.

A bravúros csoportszereplés után jött két vereség: az Izland elleni meccs után azt mondta, főleg támadásban voltunk gyengébbek, míg a szlovénok ellen inkább a védekezéssel akadtak problémák.

Ezen a két mérkőzésen csapatként kellett volna segítenünk egymást. Nem könnyű a mérkőzésen szembesülni azzal, hogy mindenki fáradt, ilyenkor a játékosok többnyire inkább saját magukra figyelnek.

A horvátok elleni, utolsó középdöntő-mérkőzés esetleges megnyerésével az ötödik helyért játszhatott volna a csapat. Mi történt az utolsó másodpercekben? A labdaszerzés után gólt szereztünk, de a kapitány közben időt kért, és a hátralévő öt másodpercben már nem sikerült támadást vezetni.

Lehet, sokan kritizálták emiatt édesapámat, de ez olyan szituáció volt, amire nem lehetett felkészülni. Azt beszéltük meg, hogy labdaszerzés esetén időt azonnal kér, neki akkor fél másodperc alatt kellett döntetnie. Egyszerűen nem lehet ilyenkor kiküszöbölni a tévedés lehetőségét. Természetesen beszültünk erről, visszanéztük a helyzetet, de Schuch gólját biztosan érvénytelenítették volna, hiszen mire bedobta a labdát a kapuba, már lejárt a játékidő.

Látva az elődöntő mezőnyét, jól tükrözi az erőviszonyokat, hogy a szerbek, horvátok, spanyolok és dánok jutottak be?

Igen, hiszen a spanyolok folyamatosan jól játszottak, a horvátok évek óta Európa egyik legjobb csapatát alkotják, a szerbeket a hazai pálya átlendítette minden nehézségen, rettenetesen tudnak harcolni, míg a dánok egy gyengébb csoportkör után a középdöntőben három győzelmet arattak.

Borsos Attila, a Magyar Kézilabda Szövetség válogatottakért felelős elnökségi tagja úgy nyilatkozott, az olimpiai selejtezőkön a lebonyolítási forma kedvez nekünk, hiszen "három nap alatt három mérkőzést kell játszani, és a mostani Európa-bajnokság azt mutatja, hogy pont eddig tart ki az erőnk."

Van benne igazság, de azt se felejtsük el, hogy ezekre a meccsekre mindenki keményen felszívja magát, mert mégis csak óriási dolog kijutni egy olimpiára.

Mennyire érezte azt, hogy több ok miatt is kulcsfontosságú szereplője a válogatottnak? Egyrészt elsőszámú jobbátlövővé lépett elő, másrészt édesapja, Mocsai Lajos a kapitány, ami talán pluszterhet is rakott önre.

A válogatottban egy vagyok a sok játékos közül, így is kezelem a helyzetet. Ezen az Európa-bajnokságon például alig volt időm beszélgetni édesapámmal, mindenkinek más volt a feladata. Ő a következő mérkőzésekre koncentrált, videókat elemzett, taktikát dolgozott ki, én regenerálódni és pihenni próbáltam. Persze, örömet jelent, hogy ő az edzőm, idősebb játékosként ezt sokkal könnyebb kezelni és szétválasztani a családi köteléktől.

Édesapja többször elmondta, számára mekkora élmény volt az, hogy edzőként ő indíthatta el ezen a pályán, ő építette fel. Hogyan emlékszik vissza a korai időszakra?

Meghatározó része maradt az életemnek, hiszen Németországban valóban ő indított el a sportágban. Számomra mindig is példakép volt. Ugyan belekóstoltam a fociba, de nyilvánvaló volt, hogy kézilabdázni fogok. Lemgóban éltünk, ő ott dolgozott edzőként, nagyon sokat segített. Ha kellett, még vasárnap is eljött velem edzeni. Sőt, hetente egyszer a nagycsapat edzőjeként eleve ő tartotta az edzéseket az ifi- és serdülőcsapatnak is.

Lehet arra még esély, hogy együtt dolgozzon vele egy magyar klubnál? Gondolok arra, hogy Veszprémbe az utóbbi időszakban néhány válogatott játékos - Schuch Timuzsin, Laluska Balázs - hazatért.

Jelen pillanatban erre nem tudok válaszolni. Az biztos, hogy a nyáron lejárt a szerződésem Flensburgban, még az is lehetséges, hogy hazatérek. De tényleg nem tudom. Magyarország mindig is alternatíva számomra, itt él a családom, a testvéreim, unokatestvéreim, szeretek hazajönni, szeretem Magyarországot.

A Flensburg a német bajnokságban 18 forduló után a negyedik helyen áll. Mi a célkitűzés, mire lehet jó a csapat?

Tavaly a bajnokság hatodik helyén zártunk, most az a cél, hogy ennél előrébb, akár Bajnokok Ligája-indulást érő pozícióban végezzünk. A német kupában egy mérkőzésnyire vagyunk a Final Fourtól, február végén játszunk majd a másodosztályú Neuhausennel, illetve szeretnénk minimum elődöntőbe kerülni a KEK-ben is. A nyolcaddöntőben a Fradi lesz az ellenfél, az biztos, senkit sem becsülünk le. Tavaly a csapattársaim már meglepődtek a szegedi BL-meccsen, milyen pozitív volt a fogadtatásunk. Öröm volt látni a sok nézőt, valószínűleg most is így lesz.