Ha jó vagy, akkor úgyis sikerülni fog - Hári János portréja

Bár egy ideig úgy tűnt, a svéd jégkorong nagy értéke lehet, Hári János végül Magyarországot választotta. A csatár húszévesen a sportág egyik legkomolyabb ígéretének számít, és a novemberi olimpiai selejtezőn a válogatottban is bizonyított. Hári szerint kortársait lassan el kellene kezdeni beépíteni a válogatottba, a hátvédgondoknak pedig az az oka, hogy itthon aki ügyes, azt egyből előre teszik. A válogatottat A csoportra esélyesnek érzi, nagy álma a KHL, és az, hogy együtt játsszon az öccsével, aki egy vérlázító szabály miatt egyelőre hiába szeretné hozzá hasonlóan a mi hokinkat erősíteni.

A most húszéves Hári János nyolc évvel ezelőtt került ki Svédországba, a Hammarby vezetői akkor figyeltek fel rá, amikor a Bp. Stars egymás után kétszer is megnyerte a svéd klub által szervezett tornát, és a még gyerek csatár mindkétszer kiemelkedett a többiek közül.

Így 2004-ben édesapjával együtt kiköltözött, majd egy évvel később csatlakozott hozzájuk a család másik fele. Hári azt mondja, nem tekintettek rá csodabogárként amiatt, hogy a svédhez képest kis hokiországnak számító Magyarországról érkezett valaki, aki ugyanolyan jó, vagy jobb, mint ők.

"Láttak azon a két tornán, amit megnyertünk, úgyhogy tisztában voltak a képességeimmel. Kinn egyébként sem nézik, mi van az útleveledben, csak azt, mit csinálsz a pályán, úgyhogy egy idő után el is felejtődött, hogy honnan jöttem" - mondta Hári, aki itthon ahhoz szokhatott hozzá, hogy a Stars húsz-harminc góllal veri az ellenfelet, míg kint csak a stockholmi bajnokságban, ahol a Hammarbyvel szerepelt, volt tíz egyforma erősségű csapat.

Sok mindent fel kell áldozni

"Nem olyan egyszerű kimenni, a szülők segítségére is szükség van, és sok mindent fel kell áldozni. Ha jó helyre kerül az ember, akkor ennek csak pozitív hozadéka lehet, de hátránya egyébként sem származik belőle, új kultúrát és új nyelvet tanul. Ha jó vagy, akkor úgyis sikerülni fog, külföldön is, persze sok szerencse is kell, meg rengeteg edzés. Sokan itthon azt mondják, de jó vagyok, aztán ha elkerülnek egy komoly bajnokságba, akkor veszik észre, hogy van még legalább húsz ugyanolyan jó képességű társuk" - magyarázta, amikor arról kérdeztük, mi a jobb, ha inkább itthon gyűjt tapasztalatokat egy fiatal, vagy ha belevág az ismeretlenbe.

Hári mindenesetre gyorsan felvette a ritmust, két bajnoki címet is nyert a Hammarbyvel, majd 15 évesen az U16-os és az U18-as csapatban is ipari mennyiségben termelte a pontokat - a három évvel idősebbeknél meccsenként hármas pontátlaga volt, ez nagyon sok -, majd 2008 elején elvitte a Färjestad, az egyik legjobb svéd utánpótlás-nevelő klub. Az ifjú tehetség az új helyen is berobbant, első meccsén 23 másodperc alatt gólt szerzett, az U16-os országos bajnokságban bronzéremig vezette a Färjestadot, úgy, hogy ő lett a rájátszás pont- és gólkirálya.

Az olimpiai selejtezőn három meccsen nyolc pontot szerzett

Ekkor még attól lehetett tartani, Hári a svéd hoki nagy kincse lesz. Sokan akkor ismerték meg a nevét, amikor a Jégkorongblog megírta, hogy elvesztettük őt. 2008-ban azonban fordulat következett be, a még bőven ifjúsági korú hokis meghívást kapott a magyar juniorválogatottba, ahol első meccsén, a franciák elleni felkészülési találkozón egyből gólt szerzett, majd az év végén a kieséssel záruló divízió 1-es vébén is szerepelt.

Nem bánta meg, hogy ezt az utat választotta

"Akkoriban tervben volt a svéd válogatottság, és a magyar is, így lett, ahogy lett. Akkor azt a döntést hoztam, hogy a magyar csapatban játszom, és ezt nem bántam meg. Jó választásnak tűnt, hogy juniorvébén szerepelhetek, ez előrelépésnek számított" - magyarázta Hári, aki 2009 tavaszán is folytatta remeklését, továbbra is szórta a gólokat és a gólpasszokat, a Färjestad pedig épp csak lecsúszott az U18-as bajnokság döntőjéről.

A Galló Illéssel, Hentes Kristóffal, Nemes Benjáminnal, Hardi Richárddal felálló ifiválogatottban öt meccsen hét pontot hozott össze a fehéroroszországi divízió 1-es világbajnokságon, amelyen a csapat úgy lett bronzérmes, hogy az első meccsen alig tizenhárom másodperc választotta el a házigazdák legyőzésétől és az A csoportba jutástól. Így is Hárit választották a torna legjobb csatárának. Még ugyanebben az évben a felnőttek között is bemutatkozott, mégpedig a Färjestad farmcsapatában, a harmadosztályban szereplő Skaréban, miközben az ifibajnokságban továbbra is hárompontos átlagot hozott.

A Färjestad végül negyedik lett 2010-ben az U18-as bajnokságban, Hári pedig az alap- és a középszakaszt, valamint a rájátszást is beszámítva 45 meccsen összesen 122 pontot ért el, amivel az egész mezőnyt maga mögé utasította. A lengyelországi divízió 1-es ifivébén a magyar csapat a németek mögött a második helyen zárt - ezüstérmes szereplésre korábban csak egyszer volt példa -, Hári pedig egy gól mellett négy gólpasszt tett bele a közösbe az öt meccsen.

2010 nyarán felkerült az NHL draftlistájára, és bár nem kelt el, így is Észak-Amerikába mehetett, a kanadai juniorligában szereplő Montreal Juniors játékosa lett. Az a kaland azonban nem úgy alakult, ahogy tervezte, aminek elsősorban az volt az oka, hogy mononukleózist kapott, és emiatt az alapozást is ki kellett hagynia. "Akkor nem hittem, hogy ekkora jelentősége van, de azóta visszanézve leginkább az volt gond, hogy fizikailag hazavágott a betegség. Ennek ellenére jó tapasztalatszerzés volt, nem bántam meg, hogy belevágtam, minden teljesen más volt, mint a svédeknél, sok új dolgot tanultam ott is".

Második válogatott meccsén meglőtte első gólját

Hári 2011 januárjában a Montrealtól a kevés lehetőség miatt eljött, a Rouyn-Noranda Huskies lett az új csapata, de tavasszal visszatért Svédországba, és profi szerződést kötött a svéd élvonalban szereplő Modóval. Első idényében 31 meccsen 11 pontot (5 gól, 6 gólpassz) ért el a svéd felnőtt bajnokságban. Tette ezt a világ egyik legerősebb ligájában; ennél többre magyar játékos még soha nem jutott, a teljesítmény csak Vas Jánoséval vethető össze, akinek az AHL-ben volt másfél jó szezonja néhány éve. Ugyanekkor Hári a junioroknál 24 alkalommal szerepelt, és 41 pont (17 gól, 24 assziszt) került a neve mellé. Bár a nemzetközi szövetség egy svéd juniormeccsen összeszedett végleges kiállítás miatt akadékoskodott egy sort, Hári novemberben a válogatottban is bemutatkozott egy felkészülési tornán, a japánok ellen gólpasszal debütált, majd az olaszok ellen már a gól is összejött, Kevin Primeau szövetségi kapitány dicsérte is a torna után.

Az első válogatott gól pillanata

Hogy a Modóban is megállta a helyét, azt mutatja: egyéves szerződését idén januárban 2014-ig meghosszabbította a klubja, amely 2007 után ismét rájátszásba jutott, de ott 4-2-es összesítéssel kizúgott a későbbi ezüstérmes Skellefteával szemben. Hári a playoffban egy meccsen lépett jégre. A ljubljanai divízió 1-es világbajnokságon már jóval több feladata volt a fiatal centernek, aki élete első felnőtt világeseményén mind az öt meccsen hajtott, küzdött, végül egy gólpasszal került be a jegyzőkönyvekbe a bronzéremmel záruló tornán.

"Ment minden simán, a többiek nagyon rendesek voltak, az ellenfelek nem voltak erősebbek azoknál, akikhez hozzászoktam. Jó a társaság a válogatottnál, mindig jól érzem magam, amikor ott vagyok" - felelte Hári, amikor arról kérdeztük, bele kellett-e szoknia. Pár éve még úgy nyilatkozott, a magyar hokinak az az egyik problémája, hogy fizikailag le van maradva az elittől, de úgy látja, ezen a téren pozitív változás állt be, amit leginkább az EBEL-nek tulajdonít, ahol a Fehérvár folyamatosan minőségi ellenfelekkel találkozik. "A külföldi edzők behozták a kemény nyári edzéseket, úgyhogy azt tapasztaltam, a válogatott játékosok jól állnak ilyen téren, de ezt fiatalabb kortól kéne így csinálni" - mondta Hári, aki a Modónál az alapozás időszakában brutális mennyiségű munkát végzett.

Mindig bele kell mennem a dolgokba

Az ősz eseménydúsra sikerült Hári számára. A felnőtteknél kevesebb lehetőséget kapott, ezért azt kérte a vezetőségtől, hogy adják kölcsön, így került a másodosztályú Asplövenhez, ahol az első meccsén három gólpasszt kiosztott, mire egyből visszarendelte a Modo. Csapatában ebben a szezonban 26 alkalommal öltözött be, három pontig jutott, de azt mondja, ha többször játszhatott volna, hetet-kilencet biztosan elér. Éppen ezért döntött úgy, hogy ismét máshol próbálna szerencsét, mivel úgy tűnik, a juniorokat kinőtte - túlkorosként visszajátszva kilenc meccsen tizenhat pontot szerzett -, a Modóban azonban nem tud annyit játszani, amennyit szeretne.

"Az én döntésem volt, hogy váltsak, mindig bele kell mennem a dolgokba, hogy történjen valami. Nem tudom, hogyan lesz pontosan a kölcsönadás, én az egész szezonra szerettem volna, de a vezetőség nem ment bele, így egyelőre négy meccsről van szó. Meglátjuk, hogyan sikerül, mindenesetre jobb ez, mint nézni a játékot kívülről" - avatott be minket abba, hogyan kötött ki a szintén másodosztályú, de nagy múltú Djurgardennél. Szerinte nincs nagy különbség a svéd élvonal és a másodosztály között, bár az eddigi egy meccs alapján - amit még az Asplövenben játszott - nehéz pontos képet adni a színvonalról.

Bár klubcsapatában nem úgy sikerült számára az ősz, ahogyan szerette volna, a válogatottban az olimpiai selejtezőn eljött az ideje, három meccsen összesen nyolc pontot termelt, nem rajta múlt, hogy a hollandok elleni vereség miatt nem sikerült a továbbjutás - igaz, a büntetőpárbajban ő is rontott.

"Rossz érzés volt, hogy nem jutottunk tovább, nem így terveztük, de van ilyen is sajnos. A büntetőket nem szeretem, olyan, mint a szerencsejáték, sajnos én is kihagytam, de ez előfordult már nagy sztárokkal is, úgyhogy szívesen lövök máskor is. Néha úgy kell nézni a dolgokat, hogy csak hoki az egész, és másnap is felkel majd a nap, nem mindig jöhet össze, amit szeretnénk" - mutatott példát a pozitív hozzáállásból Hári, akire egyébként is jellemző, hogy ha felmegy a jégre, önbizalommal teszi a dolgát. Szerinte kint jobban hagyják a fiatalokat érvényesülni, ha valaki itthon megpróbál egy szép dolgot, rámondják, hogy nagyképű, Svédországban viszont senki nem szól bele, ha egy büntetőnél trükközni próbál.

Az ütközésektől sem riad vissza

A válogatottal a következő nagy feladat áprilisban, a hazai rendezésű világbajnokságon vár rá, amelyen, ha minden összejön, a hőn áhított feljutás is sikerülhet. "Az elejétől a végéig kemény meccsek várnak ránk, mindre oda kell figyelnünk, nincs lehetőség hibázni. Eléggé egyforma a mezőny, fel is juthatunk, zárhatunk ötödikként is, bár úgy érzem, az olaszok ellen több esélyünk lehet, mint idén az osztrákok és a szlovénok ellen volt. A hazai pálya is segíteni fog, ezt az olimpiai selejtezőn is éreztük, csodálatos volt a hangulat" - taglalta várakozásait Hári, aki azt mondta, a Modo meccsein nincs valami fergeteges hangulat, a Djurgarden viszont ilyen szempontból tökéletes, az ottani szurkolást hallva még ellenfélként is szívesen játszott ott.

Nagy álma, hogy az öccsével együtt játsszon a válogatottban

A válogatottnál állandó téma, mi lesz a csapattal, ha elköszön a pályafutását a szapporói feljutással megkoronázó Szélig-, Tokaji-, Ladányi-féle garnitúra. Pedig Hári mellett is vannak tehetséges fiataljaink, a korábbi ifiválogatottbeli társak közül Nemes és Hardi a KHL előszobájának számító MHL egyetlen magyar érdekeltségű csapatában pallérozódik, Hentes a svájci másodosztályban szerepel, Galló egy kanadai juniorligában, a GMHL-ben szórja a pontokat. Hári szerint kortársai is képesek lennének tartalmas produkcióra, ha megadnák nekik a lehetőséget, úgyhogy szép lassan el lehetne kezdeni beépíteni a fiatalokat. "Nem látom őket játszani, de ha én lennék a főnök, megnézném őket élőben, és aztán betenném őket mondjuk a negyedik sorba. Inkább egy fiatal tanuljon ott, mint egy idősebb, hadd legyen lehetőség följebb lépni".

Egy másik rendre felmerülő téma, hogy bár elöl rengeteg potenciál van a válogatottban, hátvédposzton komoly hiányok érződnek, ami Hári szerint arra is visszavezethető, hogy gyerekkorban az ügyes gyerekekből csatárt csinálnak, és a szülők is azt tartják menőnek, ha a kölyök lövi a gólokat. Azt tapasztalta, nagyjából ugyanez igaz a svéd viszonyokra is, de ott annyival nagyobb a merítési lehetőség, hogy előbb-utóbb előkerülnek a használható hátvédek, másrészt 14 éves korban kiválasztják azokat, akikből aztán védőt csinálnak, még ha előtte csatárt játszottak is. "Úgy látom, itthon le van maradva a hátvédképzés, a válogatottban is feltűnt, hogy nincs meg bennük az a tipikus mozgás, az edzéseken annyira nem törődnek velük."

Gólöröm movemberes bajusszal

A Hári családban nem János az egyetlen, aki a jégkorongra tette fel az életét, és nem meglepő módon öccse, Norbert sem védőt játszik, a Mora U18-as csapatában 21 mérkőzésen 24 gólt lőtt és 21 gólpasszt adott az idén, amivel gól- és pontkirály lett a négy regionális csoportra osztott ifibajnokság nyugati divíziójában. Az ifjabbik Hári a bátyjához hasonlóan szeretne a magyar válogatottban játszani, de a nemzetközi szövetség miatt erre egyelőre nincs lehetősége. Az IIHF úgy határozott, a kettős állampolgárságú játékosoknak 12 éves koruk után kell eltölteniük megszakítás nélkül 730 napot abban az országban, amelyet képviselni szeretnének.

Hári Norbert tízéves kora óta Svédországban játszik, és az IIHF-nek a Jégkorongbloghoz eljuttatott állásfoglalása alapján ő inkább tűnik a svéd hoki neveltjének, mint a magyarénak. A sztoriban csak az a bökkenő, hogy az IIHF egy svéd fiatal ügyében mégis kivételt tett, pedig neki sem volt meg az előírt 730 napja.

"Annyit tudok, hogy a legutóbbi ítélet után újabb fellebbezés történt, és remélem, megoldódik az ügy. Álom lenne az öcsémmel együtt játszani, bízom benne, hogy összejön valamikor. Ha ugyanígy folytatja, jobb lesz, mint én, ő is ugyanabban a korosztályban nyerte meg a pontlistát, mint én, minden esélye megvan, hogy nagy játékos legyen" - méltatta testvérét Hári.

Örnsköldsvikben mindenki megismeri

Hári nem tudná eddigi pályafutásából kiemelni a legkomolyabb eredményét, mert abban bízik, az még előtte van. Azt is nagyon reméli, hogy 2013-ban jól megy majd neki, és akkor összejöhetne a nagy cél, a KHL, amely a színvonal és az anyagiak miatt is vonzó. Az, hogy a pénzt szóba hozta, közel sem azt mutatja, hogy ez motiválja, egyszerűen csak tisztában van vele, a hokipályafutás nem hosszú, úgyhogy ilyen szempontból is ki kell használni a legjobb éveket. És hogy gondol-e arra, hogy egyszer a későbbiekben hazatérjen? "Szerintem nem nagyon fogok itthon játszani, legfeljebb egyszer talán a Fehérvárral az EBEL-ben, ha úgy alakul."

Hári a nyáron egy hetet töltött itthon, jól érezte magát, de egyébként minden Svédországhoz köti, ott vannak a barátai, és a Modo otthonában, a 30 ezer lakosú Örnsköldsvikben mindenki megismeri. "Azért nem kell arra gondolni, hogy ingyen vásárolhatok a boltban, de itt tényleg ismertnek számítanak a hokisok. Ennek megvan az előnye és a hátránya is. Ha az ember elmegy valahova, oda kell figyelni, mit csinál."

Hárinak egy időre most ott kell hagynia Örnsköldsviket, hiszen a Djurgarden stockholmi csapat. Csak remélni tudjuk, hogy az elkövetkező időszakban olyan meccseket produkál majd, hogy a svéd fővárosban is megismerik a nevét.