Már egy Messije sincs a magyar pólónak

Vágólapra másolva!

Gerendás György a következő szezon végén távozik Egerből, ahol kilenc éve dolgozik, és a múlt héten másodszor nyert bajnokságot a csapattal. A játékosként olimpiai bajnok edző nem érti, miért nem veszik észre a szponzorok, hogy a vízilabdában lehet a legolcsóbban sikercsapatot építeni, és miért nem látják be a sportág irányítói, hogy senki sem akar februárban pólómeccset nézni. Szerinte a magyar klubok azért nem érnek el jelentős nemzetközi eredményeket, mert eltűntek a Benedekhez, Kásáshoz és Biroshoz hasonló szupersztárok, de az sem jó, hogy túl sok erős csapat van a magyar bajnokságban.

Nagy volt az ünneplés?

Nem tartott nagyon sokáig, de így sem sikerült kipihennem magam, nem tudtam aludni utána, másnap reggel már hajnali fél 6-kor felébredtem. Jó dolog ez a bajnoki cím, hiszen egész évben ezért küzdünk, de azért ilyenkor, amikor vége van, ürességet érez az ember.

Kilenc éve az Eger edzője, ezalatt két bajnoki címet és öt bajnoki ezüstérmet nyert a csapattal. Ezért szerződött 2004-ben Egerbe?

Ennél jóval többet akartam. Ha minden évben bejutottunk volna az Euroligában, illetve a Bajnokok Ligájában a Final Fourba, ha kilenc bajnoki aranyat szerzünk, és kilenc kupagyőzelmet aratunk, akkor elégedett lennék. Ugyanakkor a klubnál végzett munkámat nem a bajnoki címeim száma alapján kell megítélni. Szerintem akkor végeztem jó munkát, ha az egri póló még hosszú évekig az élvonalban marad.

Gerendás másodszor ünnepelt bajnoki címet az Egerrel MTI/Komka Péter

A női és a férfi pólócsapat is bajnok lett Egerben, ez legutóbb 2006-ban, a Honvédnál fordult elő, miközben például a komoly anyagi gondokkal küzdő focicsapat alig tudja befejezni a bajnokságot. Hogy jön össze ez a kettőség?

A vízilabda talán a legelőkelőbb helyen szerepel a sportok közül Egerben, de ezen annyira nem is lehet csodálkozni. Azt viszont nem értem, a szponzorok miért nem veszik észre, hogy a csapatsportok, a látványsportok közül egyértelműen a vízilabda a legolcsóbb, sokkal kevesebb pénzből lehet sikercsapatot építeni, mint például a labdarúgásban vagy a kézilabdában.

Ennek ellenére - a Vasas tavalyi Bajnokok Ligája-negyedik helyét leszámítva - a nemzetközi kupákban nem született komolyabb magyar siker az utóbbi években, holott korábban rendszeresen a végső győzelemre is esélyesek voltak a magyar csapatok. Min kellene változtatniuk a kluboknak?

Sok mindenen. Utoljára a Domino-Honvéd tudott jelentős sikereket elérni, de akkor hét-nyolc olimpiai bajnok pólózott a csapatban egy tehetős szponzornak köszönhetően. Ilyen támogatók kellenének, és akkor lehetne európai élklubunk. Az is baj, hogy van öt-hat magyar élcsapat, Alex Giorgetti, a debreceniek világbajnok olasz játékosa például azt mondta, hogy soha nem játszott még ilyen erős bajnokságban. Szerintem viszont sokkal versenyképesebbek lennénk európai szinten, ha mondjuk ebből az öt-hat csapatból összeraknánk kettőt, és kétpólusú lenne a bajnokság, mint például a női kézilabdában, ahol a Győr és a Fradi uralkodik. De párhuzamot lehet vonni a focival is: a spanyol válogatott ugyanúgy a világ legjobbja már évek óta, mint volt a magyar pólóválogatott, ezzel párhuzamosan klubszinten a Barcelona is évekig uralta a világot, a magyar vízilabdaklubok közül viszont egy sem tudott ilyen eredményes lenni. A különbség az, hogy a Barcelonának van egy Lionel Messije, aki mindig átsegíti a csapatot a nehéz helyzetekben. A magyar póló nem engedheti meg, hogy ilyen nemzetközi sztárokat igazoljon.

Magyar pólós nem lehet egy Messi?

Korábban voltak szupersztárjaink, Benedek Tibi, Kásás Tomi vagy a fiatal Biros Peti, ők Messik voltak, miattuk nyertünk három olimpiát, de ez a generáció lecsengett, és ebből a szempontból átalakult a vízilabda. Most is vannak kiugróan jó játékosok, de szupersztárok már nincsenek, és nemcsak nálunk, hanem a szerbeknél vagy a horvátoknál is ugyanez a helyzet. Az említett hármas után belelkesedtünk, hogy majd nevelünk szupersztárokat, de azokat nem lehet nevelni, azok csak valahogy kijönnek. A mai vízilabdában a csapategységnek kiemelt szerepe van. Nem azt mondom, hogy tíz évvel ezelőtt nem volt csapategység, de akkor voltak szupersztárok, akik eldönthettek meccseket, ma pedig az a siker receptje, hogy nagyon jó játékosokból kell nagyon jó csapatot csinálni.

A bajnoki döntőben a Szolnok edzőjével, Kovács Istvánnal MTI/Kovács Anikó

A magyar vízilabda vezetésében is jelentős változások voltak, Kemény Dénes lett a szövetség elnöke, Benedek Tibor pedig a szövetségi kapitány. Mit vár tőlük?

Kemény Dénes szerepvállalása várható volt. A korábbi állapotokhoz képest sokkal rosszabb gazdasági helyzetben vette át a szövetség irányítását, nehezebb dolga lesz elnökként, mint amilyen nehéz volt három olimpiai bajnoki címet nyernie szövetségi kapitányként. Emberpróbáló feladat, de a pólótársadalom bízik abban, hogy a kiváló kapcsolatai révén meg tudja oldani. Benedek Tibor egy nagy kérdőjel, egy abszolút kezdő edző, de mindannyian kezdő edzőként indultunk. Tibiben megbízik a szakma, megbíznak a játékosok, az edzők egyöntetűen ott állnak mögötte. Egyelőre korai lenne értékelni a munkáját, majd az első világversenyek után dől el, hogy jó irányba halad-e, mindenesetre most úgy tűnik, hogy jó, egyenes elképzelései vannak, amiket lehet szeretni.

Kért tanácsot öntől?

Tanácsot nem kért, de beszélgettünk már többször is azóta, hogy kinevezték. Ő az a fajta ember, akinek ha valamit mondanak, akkor elgondolkozik rajta.

Régen nagyon szeretett volna szövetségi kapitány lenni, lemondott már róla?

Nem érdekel már. Ha valaki harmincévesen akar egy nőt, nem biztos, hogy hatvanévesen is akarja. Volt egy időszak, amikor tényleg jó lett volna, de most már nem lenne jó. Nem lehet rossz, amikor kapitány úrnak neveznek, de én ezt az érzést már nem fogom megismerni.

Mi a véleménye a Faragó Tamás által évek óta szajkózott szabályváltoztatásokról?

Nagyon sok okos, a vízilabdáért tenni akaró ember van. Vannak bizonyos dolgok, amik nagyon nem működnek jól a pólóban, és ezek az emberek azt gondolják, hogy tenni kell valamit. Egy dologban azonban mindenki egyetért, hogy a vízilabdának nyári sportágnak kellene lennie. Nem mindegy az, hogy hány játékos, milyen labdával, mekkora pályán játszik, ha egyszer télen, egy csöpögő sátor alatt rendezik a meccset? Ha 1500 néző előtt, egy strandon játszhatnánk, akkor teljesen mindegy lenne, hogy mik a szabályok. Az a baj, hogy erről is mindig csak beszélünk, de soha nem teszünk érte semmit. De ha már itt tartunk, azt sem értettem, hogy nekünk miért kedden kellett lejátszanunk a bajnoki döntőt. Az évben ez a legfontosabb pólóesemény, és kedden este kell ünnepelniük a szurkolóknak, akik közül sokan másnap reggel 6-kor mennek dolgozni. Nyugodtan játszhattuk volna néhány héttel később a döntőt, amikor már a Veszprém is megnyerte a kézibajnokságot, és nincs már foci sem. Ebben a rendszerben nem is férünk be a tévéműsorba, mert nyilván minden csatorna Manchester United-Chelsea bajnokit vagy valami Bajnokok Ligája-meccset akar közvetíteni. Az emberek sem akarnak februárban pólót nézni. Nyáron kellene vízilabdázni, amikor uborkaszezon van, nálunk lehetne nyitott uszodába menni, a spanyoloknál, az olaszoknál vagy a görögöknél pedig játszhatnának a tengerparton, ahol alapvetően feltalálták a vízilabdát.

Mit fog csinálni jövő ilyenkor Gerendás György, amikor távozik Egerből? Egyből leül egy másik csapat kispadjára, vagy amolyan guardiolásan pihen egy évet?

Még nem tudom, de nem is akarok ezen stresszelni. Mindenki tudja, hogy egy év múlva szabad leszek, ha akarnak, megkeresnek, ha nem, akkor az is egy jelzés lesz, hogy már nincs helyem a vízilabdában. Egy dolgot tudok, hogy egy tanyán szeretnék majd élni, de erről még meg kell győznöm a családomat is.

Legutóbb 2011-ben beszélgettünk, akkor így válaszolt arra a kérdésre, hogy lehiggadt-e már: "Ahogyan egyre idősebb lesz az ember, úgy egyre nyugodtabb lesz. De azt is mondják, hogy amint öregszik, annál hülyébb, idiótább lesz. Hogy ez belőlem mit fog kihozni, nem tudom. Ha egy-két év múlva újra hív, meglátjuk." Most újra hívtuk. Dobál még székeket a medencébe, mint fénykorában, vagy már csak a tanyára vágyik?

Egerben nagyon előrelátóak voltak, nincsenek műanyag székek, mint a BVSC-nél voltak, egy nagy, hosszú fapad van, azon ülnek a játékosok, alóluk pedig nem tudom kirángatni. A válaszadás elől most is kitérek, jövő februárban leszek 60 éves, szerintem az vízválasztó lesz, hívjon akkor, és válaszolok!