A pofonokból is erőt kell meríteni

Vágólapra másolva!

Szivós Márton az olimpiai aranycsapatokból kimaradt, részese volt viszont három elveszített döntőnek, mielőtt Barcelonában végre sikerült felérnie a csúcsra. A társaival szemben mégsem érzi úgy, hogy kijárt már neki ez a vb-arany, az sem érdekli különösebben, hogy ő dobta a győztes gólt Montenegrónak, de megkönnyebbült a döntő után. A harmadik generációs pólóbajnok szerint Benedek Tibor minden rezdülésüket érezte, ők pedig bebizonyították, hogy hittel és győzni akarással a jobb csapatokat is meg lehet verni.

Sok társa mondta, hogy ez az arany már kijárt önnek, Benedek Tibor szövetségi kapitány is külön kiemelte, hogy örül Szivós Marci aranyérmének. Tényleg kijárt?

Egy csapatsportágban a csapat érdemli ki a sikert, nem pedig a játékos, de nagyon örülök, hogy sikerült végre fölállni a dobogó tetejére.

Átszakadt egy gát? Elvégre közel a 32. születésnapjához ez volt az első, válogatott világversenyen nyert aranyérme.

Megkönnyebbültem a barcelonai döntő után, hiszen mégis csak ezért a vb-címért dolgoztunk a többiekkel.

"Neki kellett lőnie" - írta önről a Nemzeti Sport, kifejtve, hogy korábban rendre ezüstérmet nyert a válogatottal. Egyetért ezzel, a győztes gólt önnek kellett lőnie?

Nem értek egyet, bárki lőhette volna. Így jött ki a lépés, hogy én lőttem, ez jó érzés, de nem ez volt a fontos, hanem a győzelem. Ha nem lövök gólt egyáltalán, és nyerünk, én akkor is ugyanilyen boldog lennék.

2005 és 2007 között két vb-n és egy Eb-n is tagja volt az ezüstérmes csapatnak. Lehet az ilyen döntőbeli vereségekből tanulni?

Természetesen lehet, és kell is, mindazonáltal, ami megvan írva az embernek, azt meg kell élni. Nekem eddig nem jött össze az arany, és mindig nagy motivációt jelentett, hogy egyszer sikerüljön. Viszont most, hogy megvan, egyáltalán nem érzem úgy, hogy hátra lehet dőlni. A csapattal, Tibivel azért dolgozunk tovább, hogy továbbra is ott legyünk az élmezőnyben. Ha ez aranyéremmel párosul, akkor nagyon boldogok leszünk, de elképesztően kiegyenlített a mezőny, nüánszok döntenek, és nem lehet mindig nyerni. Biztosan kapunk majd pofonokat, de azokból is erőt kell majd merítenünk, mint ahogy ebből a sikerből is.

Úgy tűnt, mintha az első három csoportmeccs is még a formába hozás része lett volna, hiszen büntetlenül ki lehetett például kapni a szerbektől, akik végül csak hetedikek lettek. Ön érzett ilyet, hogy még a vb első felében is formálódott a csapat, hogy aztán az éles szakaszban megállíthatatlan legyen?

Ahogy Tibi is fogalmazott, egyre egységesebbek lettünk, és a két hét alatt felnőtt ez a csapat oda, hogy képes legyen megnyerni a vb-t. Mentálisan is folyamatosan erősödtünk, de nem vettük félvállról a csoportmeccseket, mert fontos volt, hogy hányadik helyen jutunk tovább. A játékunk, a formánk és az önbizalmunk is egyre csak jobb lett.

Egy felmérés szerint a vb mezőnyében az öné a második legerősebb lövés, közel 90 km/órával is meg tudja küldeni a labdát, emlékezhetünk például a horvátok elleni bombagóljaira is.

Lehet, hogy mérték, de én nem foglalkozom ilyenekkel, a pici gól és a nagy gól is ugyanannyit ér, a lényeg, hogy bemenjen a labda. De nem csak a gólok számítanak, ugyanilyen fontos például a védekezés. Van, hogy egy játékos nem lő gólt egy adott meccsen, de rengeteget dolgozik, és sok mindent befolyásolt a játékával.

Ha bevezetnék a Faragó Tamás-féle szabályokat, akkor mégis csak többet, konkrétan kettőt is érne egy távolról dobott gól. Támogatná?

Jópofa dolog lenne kipróbálni, de mindig az aktuálisan érvényes szabályokhoz kell alkalmazkodni. Nem lehet tudni, mennyire lenne jó ötlet, de egy próbát mindenképp megérne.

A magyar csapatnál nem az volt jellemző, hogy két-három játékos viszi a hátán a csapatot, mint például a montenegróiaknál. Ehelyett úgy tűnt, mindenki kiveszi a részét a sikerből, és mindegyik meccsen más lendíti át a holtponton a csapatot.

Ez így is volt, és ebben volt a mi erőnk. Ez egy igazi csapat, és mindenki komolyan hozzá tudott tenni a sikerhez. Tibi is nagyon jól érezte, hogy mikor, kinek kell több vagy éppen kevesebb időt a vízben töltenie. És ami a legfontosabb, hogy ezt senki nem vette rossz néven, mert tudta, hogy az ő pillanata is eljöhet bármikor. Ezáltal egyre erősebbé váltunk.

Ez tudatos lehetett, hogy nem kapott senki nagyobb szerepet a kapitánytól?

Igen, mert így lehet nyerni. Ez nem egyéni játék, hanem csapatsport. Csak akkor fog nyerni egy csapat, ha több lábon tud állni, és mi nagyon sok lábon álltunk. Nagyon fontos volt a védekezés, egyre jobb lett, és önbizalmat adott a támadásokhoz, közben pedig Nagy Viktor is fantasztikusan védett.

Milyen volt Varga Dániel csapatkapitányként?

Hihetetlen akarattal átvészelte, hogy megsérült az ujja, és sikerült felépülnie a vb-re. Talán a nézők ezt nem is látták, de rengetegszer úgy játszott, hogy igazi vezére volt a csapatnak. Folyamatosan éreztük a jelenlétét a vízben, akkor is tanári módon vezényelte a csapatot, ha éppen nem dobott gólt.

Benedek Tibor szerint 70 százalék pszichológia, 30 százalék taktika volt a siker titka. A gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, hogy a kapitány ilyen jól ért a pólósok nyelvén?

A felkészülés alatt és Barcelonában is érezte minden rezdülésünket, tudta, hogy mikor kell nyugtatni, mikor kell felpörgetni, vagy éppen rendbe rakni a fejeket, és keményebben szólni. Kevés edző érzi ezt úgy, mint ő. Tibi mindig is egy erős személyiség volt, nem véletlen, hogy mindenkinek ez az erő ugrik be róla, amit a vb-n végig sugárzott, és ami a csapaton is látszott.

Pár éve még együtt játszottak, másképp beszélt önnel emiatt? Érezhető volt például, hogy az idősebbekre több terhet rak?

Nem volt kivételezés egyik játékossal sem, úgy gondolom, hogy nem is lehet kivételezni senkivel, a terhet pedig mind a 13 ember viselte. Egy csapaton belül szükség van az idősebbek tapasztalatára, de ugyanúgy a fiatalok lendületére is. Nálunk nagyon szerencsés egymásra találás volt ez.

Miben más a régi és az új kapitány, Kemény Dénes és Benedek Tibor?

Nem kell, és nem is lehet összehasonlítani őket, mert más típusú emberek. Mind a kettő nagyon nagy egyénisége a vízilabdának.

Pólós olimpiai bajnok édesapja, Szívós István mivel biztatta a vb előtt, és hogyan fogadta utána?

Biztatni nem szokott, csak azt mondta, hogy játsszak jól, és szurkolni fog nekem. Amikor pedig hazaérkeztem, nagyon boldog volt, és ennek nagyon örülök.

Szokta értékelni a játékát?

Nem szokta. Gondolom, pontosan tudja, hogy ez nem az ő feladata, hanem az aktuális edzőé, én pedig eljutottam egy olyan szintre, hogy tudjam, min kell javítanom. Ettől függetlenül, ha észrevétele van, azt meghallgatom és elfogadom, hiszen nem kis dolgokat ért el a pályafutása során.

Jövőre nagy teher lesz a vállukon, hiszen az Eb-t Budapest rendezi. Eszükbe jutott a játékosoknak ez ilyen rövid idővel a vb-győzelem után?

Természetesen eszünkbe jutott, beszélgettünk is róla, nagyon várjuk, és szeretnénk itthon is nyerni. Nagyon nagy dolog lenne ez egy hazai rendezésű világversenyen, de szükség lesz a szurkolókra is, nélkülük a mostani aranyérem sem jött volna létre. Biztos vagyok benne, hogy harcban leszünk majd az aranyért.

Rióban 35 éves lesz, gondol már az olimpiára?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy 2016-ban 35 éves leszek. Mert hogy ott leszek-e Rióban, azt nem lehet tudni, hiszen még nagyon messze van. Távlati cél lehet Rio, de addig még rengeteg feladat vár a csapatra és rám is. És nagyon meg kell dolgozni még azért is, hogy bekerüljön az ember a válogatottba, hiszen a kimaradók között is rengeteg olyan játékos van, aki a képessége alapján akár ott is lehet majd az olimpián.

A magyar csapat a világ legjobbja?

Ez így nem mondható ki, mert nagyon kiegyenlített a mezőny, és csak öt hónapja készülünk együtt, de a világbajnokságot mi nyertük, és láthattuk, hogy a sikerhez nem kell feltétlenül neked lenni a legerősebbnek. Ha hiszel abban, amit csinálsz, ha hiszel a játékostársaidban, az edződben, és megvan benned az a győzni akarás, ami bennünk megvolt, akkor a jobb csapatokat is meg lehet verni. Ez volt a mi titkunk, ez hozta meg a sikert.

Szivós Márton szeretett volna köszönetet mondani mindenkinek a stábból, aki hozzájárult a barcelonai sikerhez. "Tóvári Zsuzsa, a csapat pszichológusa, Gergely István kapusedző, Dabrowski Norbert másodedző, Egressy János úszó és konditermi edző, Horváth Tamás konditermi edző, dr. Gábor Antal csapatorvos, Illés Roland masszőr, és természetesen Benedek Tibor szövetségi kapitány egytől egyig fantasztikus munkát végeztek. De köszönetet mondunk azoknak az embereknek is, akik a háttérből segítették a munkánkat, és persze köszönjük a szurkolóknak is a biztatást, hiszen nélkülük nem nyerhetünk volna. Köszönet jár a szövetségnek és a szponzoroknak is, és mindenkinek, aki mellettünk volt."