Magyarországot is bejárta az a közösségi oldalra feltöltött fotó, amelyen Natasa Kovacevic fél lábbal újra kosárra dob. Erről a lelkierőről is beszélt a belgrádi katonai kórházban gyógyuló játékos.
„Az optimizmus mindig a természetemben volt, és a jelek szerint most sem hagyott cserben. Amikor a szörnyűség megtörtént, szembesülve vele sokkot kaptam, elájultam. Amikor azonban a helikopteren magamhoz tértem, az első gondolatom az volt: és akkor most mi van? Elvesztettem a lábam, de abba még senki sem halt bele. Ma sem tudok erre másként gondolni" - idézte a Kisalföld Kovacevicet.
"Édesapám tanított még kicsi koromban arra, hogy a sorscsapás, ami az embert nem öli meg, a lelkét megerősíti. Már tapasztalatból is tudom, igaza volt" – mondta a mindössze 19 éves játékos, akit hazája egyik legígéretesebb játékosának tartottak, és aki egy interjúban azt mondta, álmában két lába van.
„Ha álmodom, akkor még futok is, kosarazok is, olyan vagyok, mint mindenki más, aki egészséges, amilyen nem egész két hónapja még magam is voltam. Az igazság az, hogy nagyon nehéz annak tudatában élni, hogy az ember nyomorék lett, de csak akkor, ha mindig azzal foglalkozik. A tragédia minden részletére emlékszem, de nincsenek miatta rémálmaim. Mással kötöm le magam. A kórházban olvasok, internetezem és tanulok. El kell fogadnom a sorsomat, tovább kell lépnem. Ebben rengetegen segítenek. Csodálatosak a szüleim, a fivérem mindig mellettem van, a barátaim naponta felkeresnek" – folytatta a játékos, aki mindent tud a győri csapatról.
Kovacevic elmondta, hogy valaki mindennap felhívja, naprakész a győri együttesből. "Arról is tudok, hogy szerződtettek két amerikait, nagyon szorítok értük. Remélem, jók lesznek a nemzetközi porondon. Ha most viccelni akarnék, úgy is mondhatnám, már csak miattam is ajánlom nekik, hogy helytálljanak, hisz játékosként nekem a legnagyobb álmom az volt, hogy bemutatkozzak Európában. Ez azonban nem jött össze..."
Kovacevicnek a győri klub munkát is ajánlott, amiért a kosaras nagyon hálás. "Nem tudom, mit mondjak erre. Egy biztos: jólesik a törődés és boldog vagyok, hogy ilyen embereket ismerhettem meg. De majd meglátjuk, mi lesz, ha kimegyek a kórházból, és protézis segítségével járni tudok. Munkahelyet Belgrádban is ajánlanak, Vanja Udovicic sportminiszter, aki a nyáron még vízilabdázott és jó barátom, szintén azt mondta, számíthatok rá és a szerb sportra."
A múlt héten a győri kosaraslányok edzésén jártunk, az ott készült riportunkat itt olvashatja el.