"Mindig azt mondtam, hogy én nem fogok gügyögni de Szofi még talán csak kéthónapos lehetett a pocakomban, már gügyögtem" - mesélte nevetve Pálinger a MezTelenül kamerája előtt. "Szépen felborulnak ezek a dolgok, ezt akkor érzi meg az ember, amikor a saját gyerekét magához öleli, amikor szuszog mellette, és nap, mint nap rámosolyog. Szerencsés vagyok, mert nagyon jó kisbabát kaptam, és a terhességemet is egy csodaként éltem meg, nagyon jól éreztem magam végig. Amikor pedig először megfoghattam a lányomat, egy teljesen más világba csöppenhettem, tényleg ez a legcsodálatosabb dolog az életben."
Az egykori kapus és párja későbbi terveitől is mesélt a SportKlub stábjának, amelyben az élsport egyelőre nem, egy kistestvér viszont fontos szerepet kap.
"Mindig maximalista voltam, százszázalékosan arra koncentráltam, amit csináltam. Most nem tudnám a lányomat úgy otthon hagyni, hogy minden erőmmel és idegszálammal máshol legyek, és oda koncentráljak. Szinte mindent feláldoztam a kézilabdáért az életemben, a sport mindennél többet jelentett a számomra. Az anyaság az egyetlen, aminél semmi nem lehet fontosabb" - szögezte le Pálinger.
Arról már letett, hogy nagy családja legyen, de még egy gyermeket mindenképpen szeretnének párjával.
"Szofi annyira jó baba, meg is beszéltük a kedvesemmel, hogy át kell gondolni, mikor jön a második, mert még egy ilyen jó babánk nem lesz, az biztos. Szeretném majd neki is megadni azt a figyelmet, amit Szofikának, ezért én pár évet várnék, két év, két és fél, három év múlva tervezzük a másodikat" - tette hozzá a női válogatott mellett csapatmenedzserként dolgozó klasszis.