A Worldofvolley.com portál írta meg a napokban, hogy a Crvena zvezda magyar röplabdázója, Milovits Júlia megkapta a szerb állampolgárságot, így a 2015. szeptember 26. és október 4. közötti, belga-holland közös rendezésű Európa-bajnokságon már a szerb válogatott színeiben szerepelhet. Mindezt úgy, hogy 28 év után először a magyar csapat is kivívta az Eb-szereplés jogát - igaz, azokon a selejtezőkön Milovits nem játszott.
A játékos a Crvena zvezda hivatalos honlapjának azt mondta, hogy az elmúlt két évben megtanulta a nyelvet, megismerte a kultúrát, és sok barátot szerzett. "Azzal, hogy szerb állampolgár lettem, semmilyen jogi akadálya nincs, hogy a szerb válogatott színeiben pályára lépjek, hiszen ki ne vágyna arra, hogy a világ egyik legjobb nemzeti csapatában szerepeljen" - tette hozzá. A válogatott feladó az Origo megkeresésére is válaszolt.
Mióta érlelődött önben a gondolat, hogy elfogadja a szerbek ajánlatát? Hogyan vették fel önnel a kapcsolatot?
Arra az ajánlatra gondol, hogy felvegyem a szerb állampolgárságot? Mert most csak ez történt. A szerbek megkerestek, és az állampolgárság felvétele a hétköznapi életemet is megkönnyíti. Sok barátom van itt, jól beszélem már a nyelvet is. Egyébként a nagypapám családja erről a vidékről származik. És nem utolsósorban az állampolgárság felvételével vált jogilag járható úttá az, hogy esetleg egyszer a szerb válogatottban röplabdázhassak.
Beszélt erről már Zoran Terzic szövetségi kapitánnyal?
Nem, még nem beszéltem vele.
Egy éve az Origónak azt mondta, "megtiszteltetés a magyar válogatottban játszani". Mi változott azóta?
Semmi. A megtiszteltetés az megtiszteltetés.
Nehéz összehasonlítani a két csapatot, hiszen egyik oldalon egy 2011-es Európa-bajnok (legutóbb Eb-4.) válogatott van, a magyarok pedig 28 év után most jutottak ki először az Eb-re. A sikerorientáltság szerepet játszott a döntésedben?
Természetesen igen, a siker fontos. Adódott egy lehetőség, amit egyszer talán ki tudok majd használni. Meglátjuk.
A Zvezdában a csapatkapitányi szerepet is betölti, márpedig Szerbiában külföldi játékos ritkán részesül ekkora megtiszteltetésben. Ezt mivel sikerült kiérdemelnie?
Nagyra értékelik az elmúlt szezonokban végzett teljesítményemet, a hozzáállásomat, a játékkedvemet. Minden nap dolgoztam és dolgozom. Általában élvezetet, örömet találok abban, amit csinálok, szeretem a mindennapi apró kihívásokat, izgalmakat. Ha lehet, megpróbálok napról napra, ha csak egy kicsit is, de kilépni a komfortzónámon kívülre. Ez minden alkalommal félelmetes és kockázatos, de egyben kellemes a tudat, hogy meg tudom tenni. És biztonságot adó érzés is. Szeretem a változást, az hajt előre.
Mennyire kísérte figyelemmel a magyarok selejtezőjét?
Követtem a meccseket. Drukkoltam a lányoknak. örültem a sikerüknek.
Tavaly azt mondta, "szerintem jó magyar játékosok játszanak külföldön, itthon is akadnak jó játékosok. Őket kellene összefogni és motiválni, akkor lehetne eredményt elérni válogatott szinten". Miből tudta így megjósolni a sikert?
Kicsit sem vagyok jós! Csak elmondtam, amit gondolok. Történt, ami történt, és így most már könnyű azt mondani, hogy "na, a Juli megmondta" - de ez nem igaz, ettől még ki is lehetett volna kapni. Munka nélkül nincs eredmény, és ez az Eb-szereplés nem az én munkám volt, hanem az övék.
Egykori játékostársai tudtak a döntéséről?
A döntést, hogy a magyar válogatottban nem játszom, már egy évvel ezelőtt meghoztam, és az összes érintett tudomására hoztam. Azt, hogy esetleg a világ egyik legjobb csapatában játszhatnék, általában mindenki nagy lehetőségnek tartja. Ez egyébként a magyar röplabdázás érdemes is lenne.
Jövőre Európa-bajnokság, mit vár önmagadtól és a szerb válogatottól?
Jelenleg nem vagyok a szerb válogatott tagja, de természetesen drukkolok neki, ugyanúgy, mint a magyar válogatottnak is.
Gondolom, látta a szerb pólósok Eb-győzelmét, és utána a belgrádi fogadást. Beleborzongana egy ilyen ünneplésbe mondjuk egy Európa-bajnoki (arany)érem után?
Igen, néztem a döntőt, éppen a barátaimmal voltam nyaralni. Melyik sportoló nem örülne egy Eb-aranynak? Valamint azt követően ki ne osztozna az elért sikerekben másokkal? A siker mindenkié.
Mi a helyzet az egyetemi tanulmányaival?
Lassan, de biztosan haladok. Nehéz, tekintve a sok kötelezettségemet, pláne, hogy az egyetem Budapesten van, én meg Belgrádban élek - egyelőre.