Köln, 2014. május 31. Schuch István Timuzsin (k), az MKB-MVM Veszprém és Aron Palmarsson (j), a német THW Kiel játékosa a férfi kézilabda Bajnokok Ligája elődöntőjében a kölni Lanxess Arénában 2014. május 31-én. (MTI/AP/Martin Meissner)
Vágólapra másolva!
Megérkezett Veszprémbe Aron Pálmarsson, az izlandi kézilabdasztár, akinek leigazolását tavaly nyár óta kész tényként lehetett kezelni. A Kielből érkező irányító-átlövő alig várja, hogy a veszprémi szurkolók előtt játszhasson, és mindkét fél abban bízik, hogy az ő leigazolása volt az utolsó darab a Veszprém BL-győzelmének évek óta készülő kirakósában.
A 25 éves izlandi játékos már egészen fiatalon kiemelkedett kortársai közül, 17 évesen úgy vezette ötödik helyig a Hafnafjördurt az izlandi bajnokságban, hogy 16 meccsen 115 gólt szerzett. Még nem volt 20, amikor a világ legerősebb bajnokságának élcsapatába, a THW Kielbe igazolt, ahol ötszörös bajnok, kétszeres kupagyőztes és kétszeres Bajnokok Ligája-győztes lett.
Az olimpiai ezüstérmes (2008, Peking) Pálmarsson óriási fogás Veszprémben. Posztján csak a két megasztár, Mikkel Hansen és Nikola Karabatic áll előtte, de mindketten idősebbek nála. Az irányító-átlövő a klub honlapjának adott nyilatkozatában arra is válaszolt, melyik pozícióban érzi magát igazán otthon.
„Nem igazán számít ez nekem. A Kielben inkább irányítót játszottam, míg a nemzeti csapatomban lövőt. Ahogy a szituáció hozza, úgy alakítom a játékom, illetve természetesen aszerint, ahogy az edző kéri tőlem. Irányítóként néha csak játékmesternek kell lenned, figyelned a játékot és helyzetbe hoznod a társakat, míg máskor elő kell lépned, és gólokat kell szerezned.”
Utál veszíteni
Pálmarsson nem tartja magát önzőnek, veszíteni viszont nagyon nem szeret.
A pályán egyáltalán nem vagyok önző, nem érdekel, hogy tíz gólt szerzek, vagy egyet, addig, amíg a csapat nyer. Viszont mindent megteszek a győzelemért, utálok veszíteni!
Ezzel Veszprémben nem lesz gond, a magyar bajnok ugyanis mindössze három meccsét veszítette el tavaly, és a BL-döntő kivételével egyik sem volt fontos. Pálmarsson azt is nagyon várja, hogy a veszprémi szurkolók előtt léphessen pályára, hiszen eddig csak ellenfélként tapasztalta meg, milyen a Veszprém Aréna hangulata.
„Mindig, amikor itt játszottam lenyűgözött a közönség, habár ellenfélként léptem pályára. Mindig arra gondoltam, hogy milyen fantasztikus lenne, ha ez a közönség egyszer én mögöttem is állna. Remélem tehát, hogy mögöttünk fognak állni az egész szezon során.”
A kirakós utolsó darabja
Carlos Ortega, aki három veszprémi éve során az összes magyar címet besöpörte, az első éve után a csapat féloldalasságát oldotta meg Momir Iliccsel, a másodikban a keretet mélyítette a belső posztokon (Lékai Máté és Christian Zeitz mellett egy sztárkapust, Mikler Rolandot szerződtette), Pálmarssonnal pedig egy fiatal, de már kiforrott klasszist szerzett, akivel a csapat támadórepertoárját tudja bővíteni.
Az izlandi érkezésével már teljesül az a feltétel is, amit Pálmarsson a BL-győzelem egyik alapvető követelményének tart („minden posztra két egyformán erős játékossal kell rendelkezned”), emellett a több poszton bevethető játékos az idősebb társai pihentetésében is kulcsszerepet játszhat. Arról nem is beszélve, amit a veszprémi belső sor lövőerejéhez tesz hozzá.
„Egyeztettem az ügynökömmel, és mondtam neki, hogy ide szeretnék jönni, hiszen ez a klub évről évre nagyobb lesz – nyilatkozta Pálmarsson. - Aztán beszéltem a veszprémi klub vezetőségével, akik meggyőztek. Elmondták, hogy milyen nagy céljaik vannak, köztük természetesen a Bajnokok Ligája győzelem, és hogy minden fronton a végső diadalra törekednek."
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!