Ma már kordokumentumként is felfoghatjuk azt a pár sort, amelyet a Nemzeti Sport egykori „örökös" győri tudósítója, Havasréti Béla 2000. november 28-án papírra vetett. Győrben és Pápán ekkor rendezték meg azt a junior női Világkupa-versenyt, amely a következő évi, magyarországi rendezésű junior női világbajnokság főpróbája volt.
De idézzük most Havasréti cikkét: „Külön említést kell tenni Görbicz Anitáról.
Osztjuk a szakemberek véleményét, hogy a 17 éves lány az elmúlt évek egyik legnagyobb magyar tehetsége, aki ezen a tornán is igazolta, ha van kedve, ha megrázza magát, olyan megoldásokra képes, amely ámulatba ejti a szakembereket és a közönséget egyaránt.
Kár, hogy egyelőre hangulatjátékos, mert máris a csapat vezéregyéniségének kellene lennie. Lehetséges, hogy elhiszi azt, amit elfogult imádói (máris sokan vannak) csicseregnek a fülébe, pedig ezzel alighanem rossz útra terelik. Nagy kár lenne érte!"
Havasréti szigorú ítéletének egyetlen mondatába érdemes belekapaszkodni.
Mégpedig abba, amikor az újságíró szinte számon kérte a még csak 17 éves Görbiczen, hogy miért nem vált azonnal vezérré.
Egy 17 éves, akkor még kiforratlan, ámde zseniális képességekkel megáldott sportolóra rakott már akkor is óriási terhet a média, a sportág és a közvélemény.
Görbicz zseni, mert annak született, és kész. Neki mindig, minden pillanatban a csúcson kell lennie.
Mindennek fényében tényleg van abban valami hátborzongató, hogy az időközben érett klasszissá nemesedett Görbicz vasárnap este, 33 évesen nyerte meg pályafutása harmadik BL-trófeáját a Győrrel.
Nehéz is lett volna másik csapattal megtennie ugyanezt, tekintettel arra, hogy hosszú pályafutása során soha nem játszott másik klubban. A hozzá rosszindulattal viszonyulók időről időre a fejéhez vágták, hogy Görbicz „nem merte" magát kipróbálni külföldön, a realisták és a sportághoz értők azonban jól tudták, hogy idehaza is mindent megkap, amit külföldön megkaphatna. Érdekes, hogy erről pont a 2017-es BL-döntő előtt beszélt.
Egyszer azt ajánlották, hogy kapok egy biankó csekket, és olyan összeget írok rá, amilyet szeretnék. De nem érdekelt"
– mondta Görbicz az EHF honlapján vele készített interjúban.
"Olyan ikonja a győri sportéletnek, hogy mindig mindenki törekedett megtartani – nyilatkozta róla Róth Kálmán, aki edzőként felfedezte az akkor tízéves Görbicz Anitát. - Ő is mindig maradni akart, köré építették a csapatot, imádja a várost, és ez kölcsönös, azt hiszem, ez a szerelem már meg is marad.
Ahogy az eredményei jöttek, úgy erősödött az ETO is anyagilag, azaz meg tudta fizetni, és igazolt mellé olyan kaliberű társakat, hogy eszébe se jusson távozni.
Nélküle egész más lenne a csapat. És ez már nem is elsősorban szakmai, hanem ikonkérdés.
Ha ma valaki azt mondja, ETO, akkor megjelenik Görbicz is a szemünk előtt - mondta Róth Kálmán.
Görbicz tehát mindig Győrben maradt, bár a nemzetközi kupákkal jó ideig nem volt szerencséje.
A Veszprémben született irányító (bár a mostani BL-győzelemből szélsőként vette ki a részét) példátlan pechsorozata hét elvesztett kupafináléban csúcsosodott ki.
Ebből voltak olyan döntők, amelyekben tényleg nem volt esélye a Győrnek (mint például 2004-ben a dán Viborg elleni EHF-kupa fináléjában), de akadt olyan is, amikor egy másik magyar csapat, a székesfehérvári Cornexi nyert egy máig emlékezetes EHF-kupa-döntőben, 2005-ben. A 2009-es BL-döntőben szintén a dán Viborg orozta el a kupát a Győr elől egy végletekig kiélezett ütközetben. A drámai elemekkel tarkított második mérkőzésnek Görbicz szülővárosa, Veszprém adott otthont.
Máig emlékezetes, hogy az elveszített döntő után az akkor sérült, így pályára nem lépő Görbicz Anita szinte magának tette fel azt a kérdést, amely úgy szólt:
mikor nyerek én nemzetközi kupát ezzel a csapattal?"
A kérdés már csak azért is jogos volt, mert a következő két idényben a Bajnokok Ligája fináléjába sem tudott bejutni a Győr (előbb a román Valcea, majd a spanyol Itxako jelentett megoldhatatlan feladatot az elődöntőben), majd jött a 2012-es BL-döntő, amelyet idegenben lőtt több góljának köszönhetően a montenegrói Buducsnoszt Podgorica nyert meg a Győr előtt. Az akkor még kétmérkőzéses aranycsata második összecsapásán Görbicz Anita világklasszis teljesítménye és kilenc gólja sem volt elég a győzelemhez. Az újságírók ekkor vethették papírra a következő mondatot:
A Győr még soha nem diadalmaskodott európai kupában, ez volt a hetedik döntő, amit elbukott, egyszer a BL-ben (2009), négyszer az EHF-kupában (1999, 2002, 2004, 2005) és egyszer a KEK-ben (2006) kapott ki"
„Görbicz Anita világklasszis, de a magyar bajnoki és kupagyőzelmeken túl a nemzetközi porondon és a válogatottal sem nyert még semmit" – szólt a sommás és meglehetősen rosszindulatú ítélet ekkor.
Tény, hogy a kiváló játékosnak nagyon hosszú időt kellett várnia arra, hogy megtudja, milyen érzés Bajnokok Ligáját és nemzetközi kupát nyerni szeretett csapatával.
A történelmi nap 2013. május 11-én érkezett el, amikor Görbicz Anita hét elveszített kupadöntő után végre a magasba emelhette a Bajnokok Ligája serlegét.
Nem véletlen, hogy a nagyszerű játékos alaposan elérzékenyült, amikor a norvég Larvik elleni BL-döntő befejeződött Veszprémben.
Köszönjük ezt a hihetetlen buzdítást a közönségtől, egész évben segítettek minket! Mindenki nagyon várta már ezt az érzést, nagyon boldog vagyok, hogy végre sikerült. Köszönöm ezt a szülinapi ajándékot a csapatnak is!"
– nyilatkozta ekkor Görbicz, aki tehát először ért a csúcsra. Másodszor pedig egy évvel később, 2014-ben Budapesten, az első alkalommal megrendezett Final Fourban, ahol a döntőben a Buducsnoszt Podgorica ellen nyertek 27-21-re. Ebben a kupasorozatban Görbicznek minden sikerült. 87 góljával ő lett a BL gólkirálynője. Elképesztő teljesítmény.
Azt, amelyet az idei négyes döntő után – kissé érthetetlen módon – nem neki ítéltek oda az EHF szakemberei.
Hanem a holland Nycke Grootnak.
Ráadásul úgy, hogy ezt a címet már a döntő előtt kiosztották. Tény, hogy ő is remekül játszott, de Görbicz Anita harmadik BL-diadala során a két nap alatt összesen 16 gólt lőtt a Podgoricának, illetve a Vardarnak. Arról nem is beszélve, hogy a mostani négyes döntőben már nem irányítóként, hanem főleg szélsőként játszatta őt a Győr spanyol vezetőedzője, Ambros Martín.
Görbicz Anita emberi és sportolói nagyságát is jól mutatta, hogy ezen a poszton is elképesztő teljesítményt produkált. Mint a döntő utáni nyilatkozatában kifejtette, dolgozott benne egyfajta dac, amiért Ambros Martín a tavalyi, CSM Bucuresti ellen elveszített fináléban nem szánt számára kulcsszerepet.
Nem véletlen nyilatkozott megrendülten a kiváló játékos:
A tavalyi döntő után nehezen dolgoztam fel, hogy Ambros mellőzött, így most neki, és mindenki másnak is meg akartam mutatni, hogy bárhová tesznek, megállom a helyem."
Egészen elképesztő sportemberi nagyság, nem véletlen lett már évekkel ezelőtt Görbicz Anita számtalan magyar fiatal példaképe.
Görbicz Anita 2002. augusztus 23-án, Miskolcon, Norvégia ellen húzhatta először magára a felnőtt női kézilabda-válogatott mezét.
Ekkor még húszéves sem volt.
A szakemberek fényes jövőt jósoltak neki, mert válogatott szinten a magyar női kézilabdázás ekkor valóban a csúcsokat ostromolta. Két évvel voltunk a számunkra felfoghatatlan módon elveszített olimpiai döntő után (Sydney-ben a dánoktól úgy kaptunk ki, hogy 13 perccel a lefújás előtt még hat góllal vezetett Magyarország), Mocsai Lajos szövetségi kapitány pedig ezen a felkészülési mérkőzésen adott először lehetőséget Görbicznek a felnőttválogatottban való szereplésre.
Görbicz Anita két gólt lőtt a norvégoknak, innen indult el tehát a nemzeti csapattal az a kaland, amelynek a vége akár világbajnoki győzelmet is hozott volna a 2003-ban még mindig csak 20 éves Görbicz Anita számára. Ha...
...ha a franciák elleni zágrábi vb-döntőben 28-27-es magyar vezetésnél megadják Görbicz szabályos gólját, vagy ha 13 másodperccel a vége előtt egygólos magyar vezetésnél nem csúszik ki a kezéből a labda.
Kicsúszott, a franciák támadtak, hetest kaptak, belőtték, hosszabbításra mentve ezzel a meccset.
A többit már tudjuk, a végletekig elcsigázott magyar együttes három góllal, 32-29-re kikapott. "Egygólos vezetésnél dobott egy szabályos gólt ziccerben, a kapus feje fölé, csakhogy ezt a gólt nem adták meg.
A franciák később elemezték a vb-döntőt, és személyesen bocsánatot kértek tőlünk, illetve Franciaországban megjelent egy írás, amelyben elismerik, hogy ezt a vb-címet Magyarország érdemelte ki.
Ezt a bocsánatkérést azonban Magyarországon elhallgatták - emlékezett vissza az akkori szövetségi kapitány, Mocsai Lajos. - Görbicz azt tette abban az utolsó percben, amit egy vérbeli kézilabdázónak tennie kell: egygólos vezetésnél belőtte a meccs legfontosabb gólját, és mivel már egy percen belül voltunk, már nem jöhetett volna fel szabályosan az ellenfél. Nehéz feldolgozni, de hosszú távon az idő kompenzálja ezeket az igazságtalanságokat."
„Az izzadságtól nedves volt a labda, de ezt nem mentségként mondom – ezt már Görbicz Anita nyilatkozta egy héttel az elveszített döntő után. - Borzasztóan szurkoltam Pálinger Katinak, hogy védje ki az időntúli hetest. Nem sikerült.
Az elveszített döntő után zokogásban törtem ki, ekkor egy dél-koreai újságíró jött oda hozzám mosolyogva egy papírral. Fogalmam sem volt, mi állt rajta. Csak később derült ki, hogy a döntő előtt megválasztották a torna álomcsapatát, amelybe én is bekerültem."
Athénban, a 2004-es nyári olimpián az ötödik, négy évvel később, Pekingben a negyedik helyen végzett a magyar női kézilabda-válogatott.
Mivel a 2012-es és a 2016-os olimpiára sem jutott ki női csapatunk, ma már elmondhatjuk, hogy Görbicz Anitának eddig négy helyett két olimpiai szereplés jutott.
Athénban az ukránok elleni csoportmérkőzésen a magyarok 23-22-re kikaptak, amely akkor több volt, mint meghökkentő vereség. Ezzel a franciák útjába kerültünk, és Zágráb után ismét ők nyertek – maradt az ötödik helyezés.
A pekingi olimpia előtt néhány nappal Görbicz Anita háztartási balesetet szenvedett (forró olajjal öntötte le a lábát), így sokáig az is kérdéses volt, hogy szerepelhet-e a játékokon.
A kiváló irányító végül elutazhatott, aztán a románok elleni negyeddöntőben élete egyik legnagyobb meccsét játszotta. Talán az sem túlzás, élete meccsét.
A 34-30-ra megnyert negyeddöntő után szinte az egész ország aranyba öltöztette a lányokat – a valóság ennél kissé keserűbb volt, maradt a negyedik helyezés, miután az elődöntőben az oroszoktól, a bronzmeccsen pedig Dél-Koreától is kikaptak. Ekkor kevesen gondolták volna, hogy Görbicznek a következő két olimpián esélye nem lesz arra, hogy dobogóra állhasson. Márpedig ez így történt, így a 2005-ben a világ legjobb kézilabdázónőjének is megválasztott klasszis – a csapattal együtt – Londonról és Rióról is lemaradt.
A két sikertelenül megvívott olimpiai kvalifikáció között a 2012-es szerbiai Európa-bajnokságon Görbicz bronzérmet nyert a válogatottal, de a tavalyi kontinensviadalon fenékig ürítette a méregpoharat, amikor a Kim Rasmussen vezette magyar csapat csupán a tizenkettedik helyen zárt. Görbicz tudása azonban semennyit sem kopott meg, erre bizonyíték a vasárnap elért harmadik BL-győzelme.
Hozzá kell tennünk, hogy Görbicz Anita immáron 15 éves válogatott pályafutása alatt mindig a nemzeti csapat rendelkezésére állt, sokszor pedig nem rajta múlott, hogy az együttes nem szerepelt sikeresebben.
2003-ban, 2005-ben, 2007-ben és 2013-ban is a világbajnokság All Star csapatának a tagja volt.
Ha csak a válogatottbeli szereplését nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy az egy vb-ezüst- és bronzérem (utóbbi 2005-ben Szentpéterváron), valamint a 2004-es és 2012-es Európa-bajnoki bronzérmek mellett Görbicz lehetett volna sokkal sikeresebb, ha a nemzeti csapatban többen is felnőnek az ő teljesítménye mellé.
Görbicz Anita az a játékos, aki mind játékintelligenciában, mind lövőrepertorában világklasszis.
Miközben a sportág az évek során fokozatosan tolódott el az erőkézilabda irányába, ez a törékeny játékos megmutatta, hogyan hazudtolja meg a 21. századbeli kézilabdázás összes tézisét.
"Eleinte, amikor a nővérem miatt elkezdtem én is lejárni edzésre, nem nagyon tetszett a sportág a rengeteg ugrókötelezés miatt. Aztán kilenc-tízévesen Róth Kálmán átvitt a Balázs Bélába, ahol már profi csapatot csinált, profi körülmények között, rengeteg edzéssel, nem volt megállás, csak erőnlét, kondi, futások" – nyilatkozta 2006-ban Görbicz Anita.
A BL-győztes egyben a világ legjobb klubcsapata, és ő ennek a csapatnak egy emblematikus figurája"
– mondta róla Róth Kálmán. A kiváló nevelőedzőnek maximálisan igazat kell adnunk. Görbicz Anita túl a harmincon anyaként és kézilabdázóként is ikon, példakép. Mivel a magyar sportban nem sok hozzá hasonló képességű embert találunk, mi mást kívánhatunk magunknak és az egész magyar női kézilabdázásnak, mint azt, hogy még nagyon sokáig lássuk játszani a női kézilabdázás Lionel Messijét, azaz Görbicz Anitát.
(Az íráshoz forrásként a Sport Televízió közvetítését, a Nemzeti Sport, az Origo, a Kisalföld és a Magyar Narancs cikkeit használtuk fel.)