Három magyar győzelem a Magyar Jégkorongszövetség születésnapján

Szombat este hokigálát rendeztek a Papp László Sportarénában a Magyar Jégkorongszövetség 90. születésnapjának alkalmából. Az esemény során három válogatottunk is jégre lépett: először a nők játszottak Lengyelország legjobbjai ellen, majd a Szapporói Hősök mérkőztek meg a finn Arany Oroszlánokkal, végül pedig a magyar és a lengyel férfi nemzeti csapat feszült egymásnak. Utóbbin két szövetségi kapitány is debütált. 

A hölgyek rendesen megadták a gála alaphangját, ellentmondást nem tűrve 8-1-re verték a lengyel válogatottat a nap első meccsén.

A Szapporói Hősök mérkőzése előtt kezdett szépen megtelni a Sportaréna nézőtere, igaz, teltházról közel sem beszélhetünk, inkább félről. A meccs és a játékosok bemutatása előtt hangolódás és tiszeletadásként egy videót vetítettek le a 2008-as Ukrajna elleni döntő utolsó momentumairól. Ahogy Vas Márton és Ladányi Balázs emberhátrányos összjátéka után előbbi belövi a negyedik magyar gólt, Máté Pál kiabál, Spiller István sír, de mindenki más is.

"Repülnek a kesztyűk, repülnek a botok, jönnek a magyar játékosok."

Ki ne emlékezne ezekre a szavakra? A videó megteszi hatását, megjön a közönség hangja.

Majd jön a játékosok bemutatása. Egy ember azonban nagyon hiányzott onnan, még mindig, így nyolc és fél év után is.

Ifjabb Ocskay Gábor emlékére a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) által készített kisfilmet mutattak be, nem sok szem maradt szárazon.

A mérkőzés nem indult túl gyors tempóban, bár ez nem is meglepő, a Hősök közül a legtöbben már a negyvenet tapossák, a finneknél pedig még magasabb az átlagéletkor, hiszen a Golden Eagles magját az 1995-ös világbajnok csapat adja. Az első harmad végén a magyar csapat két gólt is szerzett Majoross Gergely és Kovács Csaba révén, majd a második harmad azzal indult, hogy mindketten dupláztak.

Jere Lehtinen (balra) nagyon szeretné a magyar csapatot újra az A-csoportban látni Fotó: Mudra László - Origo

A finnek több büntetőt is kihagytak, de egy gólt azért sikerült szerezniük, azonban Horváth András visszaállította a négygólos különbséget. A harmadik harmadra a vendégek feljebb kapcsoltak, sikerült egyenlíteniük is, de a mérkőzés vége előtt Ladányi Balázs egy baseballos góllal megszerezte a Szapporói Hősök hatodik, egyben győztes gólját is.

A közönség közben éltette mind a hazai, mind a vendég világbajnokokat, a mérkőzés végén pedig állva tapsolták az újabb győztes csatát megvívó Hősöket. Többükkel beszélni is sikerült.

Nagyon élveztem a meccset és örülök a meghívásnak. Megtisztelő, hogy minket hívtak meg a helyi hősök ünneplésére és erre a gálára. A magyarok csapata fiatalabb, nálunk azért vegyes a korosztály. A legtöbben ott voltunk az 1995-ös világbajnok csapatban, de azóta mindenki éli a saját életét, úgyhogy kicsit nehéz volt összeszedni a srácokat.

- kezdte az értékelést a finnek legendája, a Stanley Kupa-győztes, háromszoros Selke Trophy-győztes (az NHL legjobban védekező csatárának járó díj) Jere Lehtinen, majd így folytatta:

"Öröm látni, ahogyan a magyar jégkorong fejlődik, hiszen nemcsak 2009-ben, hanem tavaly is ott voltak az A-csoportban, a finnek ellen is játszottak és jól is tartották magukat. Szerintem az utánpótlás is jó úton halad. De ugye ez egy sportos ország, és ez látszik is, a szurkolókon is, akik fantasztikusak, és nemcsak a hazaiakat, de minket is buzdítottak.

Bízom benne, hogy hamarosan újra az A-csoportban láthatjuk a magyarokat!"

Vas Márton és Holéczy Roger többször is veszélyeztették a finn kaput Fotó: Mudra László - Origo

A szapporói válogatott csapatkapitánya, Kangyal Balázs is jól érezte magát:
"Nagyon nem fáradtam el, habár egy kicsit meleg volt. A tempó is megemelkedett egy kicsit a végére, ők is belelendültek. Nagyon jó volt a hangulat, de igazából ehhez már hozzászoktunk, hiszen minket az egész ország szeretett, vagy még szeret most is.

Olyan ez a válogatott, mint az öreg király legkisebb fia. Az ilyenek miatt érdemes sportolónak lenni.

Nagyon örülök, hogy a fiatalok is látják azt a szurkolást, amit kapunk, hátha ők is sportolók lesznek."

A magyar válogatott egykori kiváló kapusa, Szuper Levente is élvezte a mérkőzést:
"Nagyon jó érzés volt újra jégen lenni a srácokkal, izgatottan vártuk. Örülünk és megható, hogy a szövetség 90 évében mi is egy kulcsfontosságú szerepet töltünk be. Nagy öröm volt a szurkolókkal ismét együtt lenni és ünnepelni a magyar jégkorongot, a srácokkal összejönni pedig mindig a non plusz ultra.

Maga a „hősök" kifejezés egy olyan kellemes nyomást ad, hogy a hideg kiráz tőle.

Persze megdolgoztunk érte, nagyon sokat tettünk, mindannyian tudjuk a mai napig, hogy ki honnan jött, azokhoz a gyökerekhez hűek vagyunk továbbra is, és ugyanolyan felfogással és alázattal dolgozunk továbbra is a magyar jégkorongért."

"Nagyon jó volt újra együtt. Ilyenkor mindegy teljesen, hogy milyen rendezvényen vagyunk, az a lényeg, hogy együtt." - mondta a győztes gólt szerző Ladányi Balázs, aki a szapporói világbajnokság pontkirálya is volt. "Bár most a meccsnek tényleg volt olyan része, amikor annyira nem volt levegő, hogy nem is tudtuk, milyen rendezvényen vagyunk.

De majd a lengyel-meccs után feltesszük az i-re a pontot az öltözőben, 1-2 karton sör biztosan lesz.

Örülünk, hogy ennyi fiatal is kinn volt, legalább a nagyon kicsik is fogják tudni, hogy kik voltunk, ha máshogy nem, akkor egy fényképről."

Akik egészen biztosan tudják, azok a mostani válogatott játékosai, ők a jég mellett melegítettek a saját meccsükre, közben pedig nézték a nagy elődöket.

A közönség is hozta a szokásos formáját Fotó: Mudra László - Origo

Az este zárómeccse a Magyarország - Lengyelország barátságos válogatott meccs volt. Hogy mennyire volt barátságos, azt a lengyel szurkolók bemutatták: amint beléptek a Sportarénába, néhány saját rigmus után rákezdtek a Ria-Ria-Hungáriára. Nem nagyon hittem a fülemnek, ezért kétszer is megnéztem, milyen öltözékben voltak. Hát igen, ők is komolyan veszik a barátságot. A jégen viszont nem volt ilyen. Mivel mindkét csapat ligaválogatottal érkezett (azaz csak a saját bajnokságból érkeztek játékosok a válogatottba játékosok), ezért a legtöbben igyekeztek megmutatni az új kapitányoknak, hogy helyük van a nemzeti csapatban.

Most debütált ugyanis Jarmo Tolvanen, a magyar válogatott új szövetségi kapitánya, valamint Ted Nolan is, ő a lengyelek kispadján. Utóbbi egyébként évekig volt edző az NHL-ben is, 1997-ben elnyerte az Év Edzőjének járó Jack Adams Awardot is.

Az összecsapás előtt köszöntöttek három legendát: két szapporói hőst, Ladányi Balázst és Peterdi Imrét, akiket ezennel hivatalosan is elbúcsúztattak, valamint Gebei Pétert, egykori kiváló játékvezetőt, aki még a KHL-ben is vezetett mérkőzést.

Nagy Gergő helyettes kapitány lehetett válogatott meccsen Fotó: Mudra László - Origo

Az első harmad kiegyenlített volt, de a vége felé kezdték a magyarok átvenni az irányítást, gólt azonban nem hozott ez a húsz perc. A második harmadban aztán a válogatott olyan teljesítménnyel rukkolt elő, amilyet már rég láttunk tőlük.

A korábban csúnyán lekönyökölt Dansereau Keegan szerzett vezetést, majd Miskolczi Márk duplázta meg az előnyt egy lézer-pontosságú lövéssel. Orban Brance sem szeretett volna lemaradni, olyannyira, hogy duplázott is a harmad végén,

az utolsó percben azonban szépítettek a lengyelek egy távoli lövéssel. A harmadik harmadban már kisebb volt az iram, Duschek Dávid kapustól azonban néha szükség volt egy-egy bravúrra. A végén még betalált Nagy Gergő is, így a vége 5-1-es magyar siker.

Kolusz (balra) és Duschek (jobbra) a lettek két csapat legjobbjai Fotó: Mudra László - Origo

A meccs végén értékeltek a főszereplők is:

Mindig nagyon jó érzés otthon nyerni, főleg egy ilyen közönség előtt. Ez egy kiváló alkalom volt arra, hogy megismerkedjünk egymással, játékosok, edzők és főleg én. Jó teljesítményt nyújtott az egész csapat, négy jó sorral játszottunk, jó hozzáállással. Leginkább arra voltam kíváncsi, mennyire tudják megvalósítani a srácok az én kisebb kéréseimet, főleg védekezésben, illetve az agresszivitást letámadásban. Amit láttam, azzal egyelőre elégedett vagyok.

- mondta a debütáló vezetőedző, Jarmo Tolvanen.

A csapat újdonsült helyettes kapitánya, Nagy Gergő is boldog volt a végén:

"Köszönjük azoknak, akik itt voltak egész nap. Szinte teltház volt és parádés hangulat, mi pedig egy magabiztos győzelmet tudtunk aratni. A saját teljesítményemről annyit, hogy rettenetesen örülök, hogy végre sikerült gólt lőnöm, az elmúlt időszakban nem ment annyira a játék. Mindenki próbálta átállítani a fejeket, amit a klubban játszunk, azt mindenki otthagyta. Profi játékosok vagyunk, más lehetőségünk nagyon nem volt, mindenki kihozta magából a maximumot és büszkék lehetünk magunkra.

Hatalmas örömmel tölt el, hogy helyettes kapitány lehettem, főleg itt az Arénában. Amikor kicsi voltam, akkor az ilyen pillanatokért dolgoztam keményen.

Próbáltam átadni a rutinomat, de a többiek könnyűvé tették a dolgomat."

Tiszteletkör a győzelem után Fotó: Mudra László - Origo

A csapatkapitány Benk András is pozitívan értékelt:

"Fontos volt ez a győzelem, hiszen ilyen, vagy ennél erősebb csapatokkal fogunk játszani a vb-n és az a célunk, hogy visszajussunk az A-csoportba. Tökéletes első próba volt, lesz még két torna, aztán a világbajnokság előtt egy edzőtábor, szóval lesz alkalmunk csiszolni a dolgokon.
Nagyon nagy élmény volt kapitányként ekkora közönség előtt játszani, főleg úgy, hogy nyertünk, nem is kérhetek többet, bár egy gólnak is örültem volna, de a győzelem a legfontosabb. Nagyon meleg van a pályán, úgyhogy tényleg mindenki keményen megizzadt, de szerencsére holnap szabadnapunk van.

A kapitány kérte, hogy folyamatosan támadjunk le, ne hagyjunk nekik semmi nyugalmat, szerintem ezt meg is tudtuk valósítani, sok korongot szereztünk így.

A fiataloknak is itt volt a lehetőség, hogy megmutassák, helyük van a keretben."

A mérkőzés legjobbja, a kapus Duschek Dávid a világ valaha volt talán legjobb kapusától, Vlagyiszlav Tretyaktól vehette át a díját:

"A srácok viccelődtek a meccs után, hogy melyik ér többet, a kép, vagy az óra, szerinem előbbi. Örülök, hogy én lettem a legjobb, sikerült hozzátennem a munkámat a csapat teljesítményéhez és szerencsére nyertünk. Nagy izgalommal vártam a mai napot, mert magyar színekben még nem nyertem, de ez megtört szerencsére. Izgalmas volt, jók voltunk, domináltunk és hátul is jól zártunk."

A közönség és a hangulat méltó volt egy hokiünnephez. Mögöttem egy két és fél éves kisfiú kiabálta szüntelen, hogy "Hajlá, Magyalolszág!", miközben a magyar és a lengyel tábor felváltva buzdította mindkét csapatot, ment a Ria-Ria és a Polska! Polska! mindkét csoporttól. Az egész este úgy alakult, ahogy az el volt tervezve, és mind a csapatok, mind a szurkolók kitettek magukért.