Közte tíznél sem adták fel a kézisek, hiszen a címeres mezt viselték

A magyar férfi kézilabda-válogatott szoros első félidőt követően végül 32-25-re kikapott az olimpiai bajnok Dániától a horvátországi férfi kézilabda Európa-bajnokság első csoportmeccsén. A vereséget ugyan lehetett kalkulálni, mégis csüggedten nyilatkoztak a főszereplők a lefújás után.

Tulajdonképpen azt kaptuk és kapták a kézilabdabarátok Varasdon, amire számítani lehetett. Remek hangulatot, egy félelmetesen magabiztos ellenfelet és

egy olyan magyar válogatottat, amelyik remekül játszott, amíg vitte előre az Eb-láz lendülete.

Amikor pedig a lendület elfogyott, akkor megmutatta, hogy képes harcolni a becsületért. Mert hét góllal kikapni az olimpiai bajnoktól egy tétmérkőzésen nem a világ vége, viszont, ha tíz lett volna közte - ahogy volt is egyszer - az valóban csúnyán mutatott volna.

Bárki lesz az ellenfél, a csapat otthon érezheti magát Varasdon Forrás: Origo

Hogy nem így lett, az köszönhető annak a 16 játékosnak, aki a magyar válogatottat alkotják (közülük 13-an léptek pályára szombaton), és annak a mintegy háromezer magyar szurkolónak, aki kocsiba ült, hogy a helyszínen szurkoljon a válogatottnak.

Még nem volt sötét, azaz hol volt még a mieink meccse, amikor "későn" érkezőknek már csak egy kanális és egy csalitó közötti kis műút mentén jutott hely.

Szinte csak magyar rendszámú autók voltak, elvétve egy-két cseh.

A dánok szervezett csoportokban jöttek, a spanyolok meg sehogy - belőlük összesen hatot számoltunk össze a csehek elleni meccsen.

Bent is a mieink voltak a legtöbben, igaz eleinte nem ők voltak a leghangosabbak, hanem a - mint később kiderült - indokolatlanul optimista csehek, akik síppal, dobbal, légkürttel felszerelve igyekeztek mindenkit megsüketíteni. Szombaton még vidáman pacsiztak egymással a magyar és a cseh szurkolók, szerdán már kicsit fagyosabb lesz a hangulat, valami azt súgja.

A mérkőzésre sok szót kár lenne vesztegetni, a témában csak ajánlani tudom a tárgyban született összefoglalónkat, ahol részletesen nyomon követhető, miként lett 40 percen át tartó ki-ki meccsből, ahol talán csak egyszer volt két gólnál nagyobb a különbség, szinte perceken belül egy kis híján megsemmisítő vereség.

Nagyot küzdöttek, de vereséggel kezdték az Eb-t a magyar férfi kézisek

A magyar férfi kézilabda-válogatott az olimpiai bajnok Dánia ellen kezdte meg a szereplését a horvátországi Európa-bajnokságon. A magyar határtól mindössze 35 kilométerre lévő varasdi összecsapáson Ljubomir Vranjes csapata sokáig jól tartotta magát, ám az olimpiai bajnok dánok a második félidőben egy fokozattal feljebb kapcsolatak, amelyet már nem sikerült követni, így végül 32-25-ös vereséget szenvedett a magyar válogatott.

Elemzésbe nem mernénk bocsátkozni, de azért egy-két gondolat erejéig mégis az eredmény mögé pillantanánk. A svédek elleni két felkészülési mérkőzést követő Eb-felvezetőnkben is azt írtuk, hogy a védekezésen még van mit csiszolni, és ez most is látszott. Az első félidőben kapott 14 gól ugyan cseppet sem rossz,

de talán túlságosan is könnyűszerrel lőtték azokat a dánok.

A második félidőben pedig valami elromlott, és a kapusaink, Mikler Roland és Borbély Ádám sorozatban kerültek kiszolgáltatott helyzetbe.

Mikler Rolandnak az első félidőben azért akadtak bravúrjai Forrás: MTI/Illyés Tibor

Az pedig a dánok ellen egyet jelent azzal, hogy futhatunk középkezdéshez. Feltűnő volt ugyanis, hogy jóformán egyetlen ziccert sem hibáztak. És lőttek szélsőgólokat, ami a mi játékunkból fájdalmasan hiányzott, olyannyira, hogy

nem is volt a szélekről kísérletünk,

hiába volt a jobbon Hornyák Péter, Ancsin Gábor és Balogh Zsolt is, a szemközti oldalon pedig Juhász Ádám, valamennyiük reménytelenül várta, hogy helyzetbe kerüljön.

Az átlövőinkre nem lehetett panasz, hatan összesen 15 gólt lőttek, beállóból hármat szereztünk (valamennyit a Veszprémben szinte csak védekezésben használt Schuch Timuzsin révén), a mindig remek Lékai-Császár tandem pedig 5-2 arányban osztozott a maradékon.

Schuch Timuzsin számára különösen kemény volt a meccs Forrás: MTI/Illyés Tibor

"Az első félidőben mi is úgy éreztük, hogy tartani tudjuk a lépést a dánokkal, nem tudtak meglépni, a szünet után aztán ez sajnos megváltozott - mondta már a lefújás után az Origónak a második félidőben a kapuba álló Borbély Ádám. - Ekkor támadásban és védekezésben is elmaradtunk az első félidőben mutatottól.

Az meg, hogy mínusz tíznél sem adtuk fel, szerintem, teljesen természetes, ha az emberen címeres mez van.

Ennyivel tartozunk egymásnak, és persze azoknak a szurkolóknak, akik eljöttek ide értünk, hogy hazai pályán érezhessük magunkat."

"Most mindenki tapasztalhatta, aki eddig még nem, hogy milyen egy igazi topcsapat ellen játszani - mondta a másik kapusunk, Mikler Roland.

Most halálosan komolyan vettek bennünket elől és hátul, támadásban és védekezésben is.

A védekezésünk sajnos nem működött a második félidőben, sokszor éreztem azt, hogy lehetett volna feszesebb.

De szó sincs arról, hogy le akarnám rázni magamról a felelősséget, tudom, hogy nekem is voltak olyan döntéseim, amit most már máshogy csinálnék.

Mi a tanulság? A tanulság az, hogy amit 40 percen át jól csináltunk, azt meg kell próbálni 60 percre kitolni, és akkor már nem lehet nagy baj."

Borbély elmondta, hogy a spanyol-cseh mérkőzésből egyetlen percet sem láttak, az majd a vasárnapi videózás programja lesz, azt viszont látatlanban megmondta, hogy Kielce brutális erejű és rendkívül képzett beállójával, Julen Aguinagaldéval biztosan sok dolguk lesz. A csehek már tudnának róla mesélni.

"Nem tudom megmondani, hogy mi történt a 40. perc után - mondta Császár Gábor. - Szétestünk, és nem csak védekezésben, támadásban is rettentően sokat kellett szenvednünk egy-egy gólért.

Császár Gábor máris újra játszotta volna a meccset Forrás: MTI/Illyés Tibor

Az, hogy nem volt stabil hátterünk azt eredményezte, hogy támadásban is elkezdtünk görcsölni.

Egy ideig még jöttek a gólok, de aztán elfogyott a finesz. Ha tehetném én már ma újrajátszanám ezt a meccset, és kijavítanám a hibáinkat, de hát ez, sajnos nem lehetséges.

De nem törtünk meg, miért is törtünk volna. Ez volt az Eb első meccs, lesz még módunk javítani."

"Ilyen mérkőzésen azért elvárható, hogy legyenek komoly ütközések - mondta Ligetvári Patrik, amikor azt kezdtük feszegetni, hogy a lelátóról is látszott, meg a 10-10 perc kiállítás is azt mutatja, hogy kőkeményen osztották egymást a felek a védelemben. - A baj az volt, hogy hiába játszottuk ki jól a figurákat, mégis sok helyzetet hagytunk ki, miközben a dánok szinte egyet sem hibáztak el."

Nem lehetséges, hogy Mikkel Hansen végleges kiállítása után kicsit megkönnyebbült a csapat, és úgy gondolta, hogy, ha eddig tartani tudtuk velük a lépést, akkor ezután már nem lehet gond, tettük fel a kérdést a veszprémi átlövőnek.

Balogh Zsolt (labdával) a megmondhatója, hogy Mikkel Hansen (b.) mennyire komolyan vette a meccset Forrás: MTI/Illyés Tibor

"Biztos, hogy nem erről van szó, senki sem gondolta azt, hogy, ha nincs a pályán Mikkel Hansen, akkor hátra lehet dőlni. Tudtuk, hogy a cseréi közel ugyanolyan jók és ezt be is bizonyították." Így igaz Michael Damgaard például öt gólt vágott a bal átlövő helyéről.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy látják a dánok a történteket. A mérkőzésen két gólt szerző Henrik Toft Hansen és a kapuban különösen a második félidőben remeklő Jannick Green készségesen nyilatkozott az Origónak.

"Tudtuk, hogy nehéz meccs lesz, ahogy azt is tudtuk, hogy az ország közelsége miatt nagyon sok magyar szurkoló is lesz a csarnokban - mondta a beálló.

Az első perctől lehetett látni, hogy két remek kézilabdát játszó topcsapat mérkőzik egymással.

Az első félidőben nekünk is voltak problémáink, de a szünet után megtaláltuk a megoldást, hogy könnyebben tudjunk gólokat lőni, és a védekezésünket is rendbe tettük.

Henrik Toft Hansen (szemben) a dán válogatott egyik meghatározó játékosa Forrás: DPPI/Stephane Allaman

Elégedettek vagyunk az eredménnyel, mert egy jó csapatot győztünk le, még akkor is, ha sok az új játékos a keretben és a padon is új kapitány ül.

Senkinek nem lesz könnyű dolga a magyar csapat ellen

- mondta Toft Hansen, aki azt is elárulta, hogy ugyan visszanézték az elmúlt egy év három dán-magyar meccsét (egy-egy győzelem, vereség és döntetlen a mérleg), de nem azokból indultak ki, hiszen azóta mindkét csapat meglehetősen sokat változott.

"Talán az lehetett a különbség a két csapat között, hogy mi stabilabban tudtunk játszani, többször kerültünk helyzetbe és ki is hasznátluk azokat.

A második félidőben volt tíz igazán jó percünk, amikor lőttünk, nem is tudom, hat vagy hét gólt, és ott el is dőlt a mérkőzés

- mondta a kapus, Jannick Green, aki ugyan nem volt rászorulva a dicséretünkre, mi mégis megemlítettük, hogy azért ő sem védett rosszul.

Jannick Greent nem lepte meg, hogy jók a magyarok Forrás: AFP/Thomas Samson

Én különösen a meccs elejével vagyok elégedett. De a kapus teljesítménye a védekezésen is múlik, a két dologból áll össze a végeredmény. Az első félidőben nem volt könnyű dolgom, mert a magyar támadók nagyon jól kerültek helyzetbe, de aztán stabilizáltuk a játékunkat."

A felkészült kapust nem lepték meg a magyar támadók képességei, mint mondta tisztában volt vele, hogy például Lékai és Bodó milyen remek játékos. Zárásként még arra voltunk kíváncsiak, milyen célokkal érkezett a dán csapat Horvátországba.

A cél természetesen az, hogy legalább az elődöntőt elérjük, aztán a többit majd meglátjuk, ha már ott vagyunk."