Öccse az Atlético Madrid világsztárja, ő egy magyar kisváros csillaga

Teja Oblak 2017 nyarán Kassáról szerződött a Szekszárd női kosárlabdacsapatához. A 27 éves hátvéd megjárta már az Euroligát és Magyarországra is nyerni jött. Sportos családban nőtt fel öccsével, az Atlético Madrid kapusával, Jannal, akivel a mai napig támogatják egymást. Az Origónak beszélt kettőjük kapcsolatáról, szekszárdi céljairól, Studer Ágnesről, valamint jövőbeni terveiről is.

Miért éppen a Szekszárdot választotta nyáron, amikor lejárt a szerződése Kassán?
Egyrészt az ügynököm is tanácsolta, mert szerettem volna az Euroligában játszani, a csapat pedig ott volt a selejtezőkben. Szerettem volna én is fejlődni, ráadásul a honfitársam, Maja Erkic, akivel a válogatottnál is szobatársak vagyunk, mondta, hogy milyen jó csapat van itt és mennyire jól érzi magát. Dicsérte a csapattársakat is, szerinte ez egy szép család, ezek alapján nem volt nehéz a döntésem.

Hogy tetszik a város, a csapat, a bajnokság?
A város nem túl nagy, jóval kisebb mondjuk Kassánál, viszont a bajnokság sokkal erősebb a szlováknál. A csapattársaimról csak jót tudok mondani, már a kezdetektől otthon éreztem magam közöttük és a játékukba is beleillek. Ráadásul Szlovénia is közel van, ami szintén sokat számított a döntésemnél.

Teja Oblak (labdával) nyerni jött Szekszárdra Forrás: Csudai Sándor - Origo

Milyen célokkal érkezett Szekszárdra?
Fontos volt az Euroliga, de sajnos a Montpellier ellen kiestünk a selejtezőkben. Azóta a legfontosabb, hogy döntőzzünk a magyar bajnokságban, és ha már ott vagyunk, nyerjük is meg. Mármint, mi más lenne a cél? Az Európa-kupában pedig bármi lehet.

Az elejétől fogva mondom, hogy jó csapatunk van, miért ne jöhetne össze valami nagy dolog?

Senki sem számol velünk, de ha rendesen, lépésről lépésre haladunk, bármi lehet. A csapatösszhang kiváló és bármit elérhetünk, hiszen nincs rajtunk nyomás.

Ha már a játéknál tartunk. Rendkívül sokoldalú játékos, mindkét hátvédposzton képes játszani. Minek tartja magát, irányítónak, vagy dobóhátvédnek?
Egyiknek sem, és mindkettőnek. Combo guard (aki mindkét poszton otthonosan mozog – a szerk.) vagyok, mindkettőt tudok és szeretek játszani. Zseljko Djokics edző főleg dobóként használ, de néha irányítóként is. Ugyanez a helyzet a szlovén válogatottban és hasonló volt Kassán is. Eredetileg dobó voltam és a pontszerzés volt a feladatom, de megszerettem az irányítást és a játékszervezést is.

Amikor leszerződött, úgy is tekintettek Önre, mint Studer Ágnes mentorára, hiszen hasonló a posztjuk. Milyen játékosnak tartja őt?
Ági nagyon fiatal még és fantasztikus jövő áll előtte.

Kiváló a hozzáállása, edzéseken is mindig odateszi magát és a maximumot nyújtja, keményen dolgozik és folyamatosan fejlődni akar.

Ezen kívül már most rendkívül okos, ésszel játszik, jól lát a pályán, ami egy irányítónál kulcsfontosságú. Ha továbbra is így fejlődik és megkapja folyamatosan a lehetőséget, ahogy most is, akkor bármi lehet belőle.

Teja Oblak szerint Studer Ágnes (labdával) előtt fényes jövő áll Forrás: Csudai Sándor - Origo

Könnyű vele játszani?
Igen, szerintem jól passzol a stílusunk is, mindketten tudjuk szervezni a játékot, de labda nélkül is elboldogulunk és megtaláljuk az ideális helyeket, dobóhelyzeteket.

Ha már szóba jött az Európa-kupa. Az elmúlt héten csodát hajtottak végre a Wroclaw ellen, az itthoni ötpontos vereség után idegenben tízzel győzték le a lengyel bajnokot és továbbjutottak. Meséljen egy kicsit a visszavágóról.
Az itteni meccsen nem játszottunk jól, főleg védekezésben voltak hiányosságaink, a szezon legrosszabb teljesítményét nyújtottuk. Tudtuk, hogy ennél csak jobbak lehetünk és jobbnak is kell lennünk.

A visszavágó rendkívül szoros volt, pár pont volt a különbség végig, szerencsére sokkal jobban védekeztünk, ahogy az edzőnk is elvárta.

Ennek megfelelően jóval több könnyű kosarat szereztünk. A harmadik negyedben volt egy nagy rohamuk, de az időkérés után összeszedtük magunkat és egy pillanatra sem vesztettük el a hitünket, talán ennek volt a legnagyobb szerepe.

Oblakék (labdával) csodát tettek Wroclawban Forrás: Csudai Sándor - Origo

Beszéltünk már a családjáról. Mennyit tud hazajárni Szlovéniába?
Voltam néhányszor, például az ünnepek alatt, vagy amikor válogatott szünet volt. Hétközben nincs értelme hazamenni, mert ők is dolgoznak és nem tudunk annyit együtt lenni, ilyenkor inkább Magyarországon megyek ide-oda, mondjuk Budapestre, de voltam már a Balatonnál is. A munka miatt sajnos ők sem sokszor jutnak el ide.

Milyen a kapcsolata öccsével, Jannal, aki az Atlético Madrid kapusa?
Nagyon jó a viszonyunk, mindig is az volt. Próbáljuk minél többet támogatni egymást és annyit beszélni, amennyit tudunk, ami 2-3 naponta össze is jön.

2016-ban ott volt a Bajnokok Ligája döntőjén is, hogy szurkoljon neki. Volt, vagy van rá példa, hogy ő is élőben szurkol Önnek?
Sokan kérdezik ezt tőlem. Sajnos neki még kevesebb ideje van, mint nekem, a szezonjuk is hosszabb, mint a miénk, úgyhogy főleg én szoktam menni hozzá.

Final of champions league ⚽️ #proud#sister

Teja Oblak (@tejaoblak3) által megosztott bejegyzés, Máj 29., 2016, időpont: 1:43 (PDT időzóna szerint)

Édesapjuk is profi kapus volt. Ezek szerint már gyerekkorukban eldőlt, hogy mindketten sportolók lesznek?
Valóban sportos környezetben nőttünk fel és talán bennünk volt, hogy profik leszünk, de gyerekként még nem gondoltuk komolyan.

Én is focival kezdtem, később váltottam kosárra, de akkor még egyáltalán nem hittem azt, hogy ez lesz a hivatásom.

Aztán ahogy telt-múlt az idő és kiderült, hogy jól megy a játék, akkor kezdett el foglalkoztatni, majd egyszer csak profi lettem. Csak úgy jött.

Ugyanez volt a helyzet Jannal is?
Ő már nagyon fiatalon elkezdett focizni és sokkal hamarabb érezte, hogy ez lesz az élete. Persze fiatalon ezt még nehéz komolyan venni, de ő kitartott mellette.

Hogy érzi magát Madridban? Vele kapcsolatban is előjönnek a szokásos átigazolási pletykák, ezek mennyire foglalkoztatják?
Nagyon szereti Madridot és próbál a lehető legkevesebbet foglalkozni ezekkel, de persze jól esik neki, amikor valami nagyobb csapat érdeklődéséről olvas, ez önbizalommal tölti el.

Jan Oblak nővére szerint jól érzi magát Madridban Forrás: NurPhoto/Kieran Galvin/NurPhoto/Kieran Galvin

Szeretik, amikor a média foglalkozik Önökkel?
Nem lehet összehasonlítani a női kosárlabdát a focival, én persze szeretem, hiszen kevesebb figyelmet kap a mi sportunk. Ellenben ő ki nem állhatja, amikor faggatják ezekről a témákról.

Gyerekként milyen volt a kapcsolatuk? Jó testvérek voltak, akadtak összetűzések abból, hogy éppen milyen sportot játsszanak?
Általában együtt mentünk ki a játszótérre és együtt is csináltunk ott mindent, lehetett szó bármiről. Kosaraztunk, kéziztünk, fociztunk, baseballoztunk, hokiztunk. Volt egy társaságunk, akikkel jól elvoltunk ilyenkor és igyekeztünk mindent kipróbálni.

Persze az általános testvéri civakodások is megvoltak, amik néha tovább mentek a szóváltásoknál.

Érintettük Jan jövőbeli kilátásait, mi a helyzet az Önéivel?
Nem szoktam sokat foglalkozni ezzel. Az Euroliga gondolata persze folyamatosan ott motoszkál bennem, annak ellenére, hogy már belekóstoltam, de szeretnék ezzel a csapattal is eljutni oda. Folyamatosan szeretnék fejlődni, amihez kell a sok tapasztalat is.

Visszavonulás után? Edzősködés, szeretne egyáltalán sportközelben maradni?
Mindenképpen, bár az edzőség egyelőre távol áll tőlem. Szeretnék sportos berkeken belül maradni, szívesen dolgoznék a szövetségben, vagy menedzserként. De az is a terveim között szerepel, hogy egyszer megnyitom a saját sportos kávézómat.