A vasárnapi bronzmérkőzés előtt az volt a kérdés,
mennyit vett ki a magyar csapatból a spanyolok elleni kőkemény, fizikális elődöntő.
A magyar-lett összecsapás másik érdekessége pedig az volt, hogy a két csapat a csoportmérkőzések alkalmával egyszer már találkozott egymással. Akkor a lettek 71-59-re nyertek a magyar csapat ellen.
Az első negyedben 12-12-ig nem engedték el egymást a csapatok, majd
Magyarország egy 6-1-es szériával fejezte be a nyitó 10 percet.
Angyal, Mányoky és Horváth triplái élményszámba mentek, a lettek pedig keményen védekeztek. A negyed elején még Lettország vezetett, de aztán az egyre keményedő magyar csapatjáték és a javuló védekezés azt jelentette, hogy a negyed utolsó három percében összesen egy lett pont született – ez is büntetőből. A támadójátékunk ugyanakkor nem volt annyira csiszolt, mint azt az előző mérkőzéseken láthattuk. Viszont azt is észre lehetett venni, hogy Völgyi Péter csapata roppant motiváltan játszott, és mindenki nagyon szerette volna hazavinni a bronzérmet.
Két szép magyar támadással indult a második negyed, de aztán pontatlanná vált a mieink támadójátéka. Szerencsére a védekezés nem, ezért tudtuk magunktól távol tartani Lettországot.
Volt olyan magyar akció, amikor három támadó-lepattanót is szereztünk, kosarat viszont egyet sem.
Tóth Franka erőszakos palánk alatti játékával a második negyed közepén 24-15 lett az állás, azaz egy híján meglett a közte tíz. Majd jött Mányoky és egy olyan hármas, amely a felnőtt mezőnyben is csettintést érdemel. 27-15, letettük a névjegyünket a bronzmeccsen is. Völgyi Péter azonnal időt kért, amikor a lettek tíz ponton belülre jöttek (29-21), de csupán a támadásaink pontosságán kellett javítanunk, a védekezés teljesen rendben volt. Ez sikerült is. Tóth Franka megint kíméletlenül tört be, majd
Angyal Barbara a lassan szokásossá váló dudaszós triplával
34-23-ra alakította az állást két negyedet követően.
A 11 pontos előny tekintélyesnek számított, és már csak húsz perc volt hátra a bronzmeccsből. Amelynek második félidejét a lett Meldere nyitotta két duplával, amelyre Varga Alíz ugyancsak két kettessel felelt. Ozola triplája viszont nem jött jókor, 38-32-es állásnál megakadt a tű a lemezjátszón. A megnyugtatónak tűnő 11 pontos előnyből 5 lett (40-35), majd újra jött Ozola, megint egy tripla, és 40-38 lett az állás.
Megint az történt, ami szombaton a harmadik negyedben a spanyolok elleni elődöntőben – elfogyott a tudomány, és szétesett a csapatjáték.
Völgyi Péter azonnal időt kért, valamit tenni kellett.
Wentzel jött rá először a megoldásra, tripla és 43-38. Tóth Franka 3+2, azaz tripla és dupla, 48-40 – használt tehát az időkérés.
Amit Tóth Franka ebben a kiélezett helyzetben produkált, arra nem nagyon vannak jelzők.
De a lettek még mindig nem akarták feladni. Az addig semmit sem csináló Nulle távoli hármasa után 48-43 lett az állás a meccs 28. percében. Aztán 48-47, mert a letteknek minden beesett – szó szerint. Úgy ért tehát véget a harmadik negyed, hogy egyetlen ponttal vezetett a magyar válogatott.
Ezt a tíz percet pedig tíz ponttal, 24-14-re Lettország nyerte meg.
A döntés az utolsó tíz percre maradt. A fogát összeszorítva küzdött a magyar csapat. Tóth Orsolya a lehetetlennek látszót is bedobta, de ezzel is csak 51-47, minimális volt az előny. Hat és fél perc volt hátra, de nem tudtuk leszakítani a letteket. Tetézte a bajt, hogy Angyal Barbara ellen befújták a negyedik személyit. A csávából időlegesen Tóth Orsolya rántotta ki a csapatot egy szép tempóval (53-49), miközben
az addig normálisan fújó bírók két érthetetlen ítélettel a magyarok ellen sípoltak.
Óriási szerencsénkre a lett csapat borzalmasan büntetőzött ebben a kiélezett helyzetben, mi viszont alig hibáztunk e műfajban. Ezekkel az apró egy-egy pontokkal léptünk el 56-50-re, három perc volt ekkor hátra.
Amit pedig a védekezésben csináltunk, megint nincsenek szavak rá.
Sikeres közbenyúlások, jó védőlepattanók – a szíve vitte előre a holtfáradt magyar csapatot.
Kevesebb mint másfél perccel a vége előtt öt ponttal, 56-51-re vezetett Magyarország. Ozola már 17 pontnál járt, egy duplával 56-53-ra módosított, majd 16 másodperccel a vége előtt a lettek hárompontos kísérlete leperdült. Miénk lett a labda, csak meg kellett tartani.
A lettek azonnal odavertek, Kiss Angelika bedobta mindkettőt, 58-53. De még mindig nem volt vége. 9 másodperccel a vége előtt Ozola messziről engedte el, kosár, 58-56, de mi jöhettünk ismét. Újabb lett szabálytalanság, Tóth Orsolya mindkettőt kihagyta, de a lettek már nem tudták befejezni a támadást, Magyarország 58-56-ra nyert, és bronzérmes lett.
U18-as női kosárlabda Európa-bajnokság, bronzmérkőzés: Magyarország-Lettország 58-56 (18-13, 16-10, 14-24, 10-9)
MAGYARORSZÁG: Angyal 8/6, Vári, Mányoky 8/6, Tóth F. 7/3, Varga 6. Csere: Wentzel 5/3, Kiss 7, Horváth 5/3, Kovács 2, Tóth O. 10, Révész. Edző: Völgyi Péter
LETTORSZÁG: Ozola 20/9, Wihmane 5, Mote 2, Gulbe 8, Meldere 9. Csere: Markova 5, Zumenta 4, Klescova, Nulle 3/3. Edző: Ainars Cukte
Talán felesleges hangsúlyozni, hogy óriási siker ez, hiszen ez a magyar csapat egy évvel fiatalabb játékosokból állt, mint az Eb mezőnyének nagy része.
Az U17-es világbajnokság negyedik helyezése után most itt ez az Eb-bronz, amely tényleg nagyszerű produkció.
Ez a válogatott nagyon sokra hivatott,
2019-ben már az U19-es világbajnokságon is szerepelhet, na meg újra lesz Eb is a következő nyáron.
Arról nem is beszélve, hogy a Minszkben és Udinében remekül szereplő magyar lányok közül jó néhányan hamarosan a felnőtt válogatott ajtaján fognak dörömbölni.
A magyar női kosárlabdázás gyönyörű időszakot tudhat maga mögött. Áprilisban a Sopron-Basket ezüstérmes lett az Euroligában.
Az U17-es vb-n negyedik, az U18-as Eb-n harmadik lett Völgyi Péter csapata, az U20-as Eb-n Sopronban a magyar együttes úgy lett ötödik, hogy összesen egy meccset vesztett el.
A felnőtt válogatott pedig novemberben egy albániai Eb-selejtezőn már ki is juthat a 2019-es Európa-bajnokságra.