A 23 pontot szóró Vojvoda Dávid a mérkőzést követően így értékelt az Origónak. "Talán a 2017-es Európa-bajnokságon a csehek és a románok ellen játszottunk ennyire jól, mint most, a hollandok elleni összecsapáson" - mondta Vojvoda.
A mérkőzés előtt mindenütt azt olvashattuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek - ez alaposan felpiszkált bennünket és a szövetségi kapitányt is.
Meg akartuk mutatni, hogy ezt a válogatottat nem lehet lebecsülni.
Három napon keresztül elemeztük a hollandok játékát. Hazai pályán 59 pontot dobtak - ez mindent elárul a csapatvédekezésről. Ezzel nyertük meg az összecsapást. Ez a győzelem akkor ér majd sokat, ha hétfőn tudunk győzni az olaszok ellen Debrecenben."
Akik látták a meccset, észrevehették, hogy mentálisan nagyon egyben volt a magyar társaság. "A Szolnokkal készültem négy hetet, izomlázam volt, fájt mindenem, így érkeztem meg a válogatotthoz" - mondta Vojvoda Dávid.
Engem külön motivált, hogy egy hete született meg a kisfiam - a föld felett járok, lebegek. Ez volt az első olyan meccsem, hogy én külföldön voltam egy meccsen, a kisfiam meg odahaza.
Sok ilyen lesz még, szoknom kell ezt is. Ennek a válogatottnak mentálisan soha nem voltak gondjai, erről a szövetségi kapitány gondoskodik."
A hollandok elleni összecsapás előtt hat nappal Belgrádban játszott zárt kapus edzőmeccset a magyar férfiválogatott, ott a szerbek 99-43-ra nyertek. Szinte még le sem fújták az összecsapást, amikor megjelentek az első károgó vélemények, amelyek szerint Ivkovics kapitány a vágóhídra vitte a csapatot, de Vojvoda Dávidnak erről merőben más a véleménye. "Bár én nem voltam ott a szerb fővárosban, annak a felkészülési összecsapásnak is óriási haszna volt.
Gondoljunk csak bele, hogy elolvasták a hollandok a végeredményt és azt látták, hogy a szerbek 56 ponttal megverték Magyarországot.
Mit szűrhettek le ebből? Hogy ezeket (mármint bennünket) fél kézzel is elintéznek. A negatív hírekkel mi nem foglalkoztunk, de a belgrádi meccsen részt vevők megtapasztalhatták, hogy milyen a legmagasabb szinten játszani.
A hollandok ellen az elején érezni lehetett, hogy lenéznek bennünket. Az első negyedben lazán védekeztek, játszogattak. Mire felébredtek, elmentünk tíz ponttal, és onnan már nem volt számukra visszaút.
2014 augusztusában a portugálok elleni Eb-selejtezőn idegenben 38 pontot kaptunk a teljes meccsen, ehhez tudnám hasonlítani ezt a mostani összecsapást, mert akkor és most játszott a csapat ennyire koncentráltan és végig agresszívan. És négy éve domináltunk úgy idegenben, mint most. Rosco Allen, Hanga Ádám nem volt itt velünk, Eilingsfeld János hamar megsérült - ennek ellenére hoztuk ezt a hollandiai meccset."
Nincs komoly baja Eilingsfeldnek
A mérkőzés első félidejében ijesztőnek tűnő sérülést szenvedett Eilingsfeld János, akit óvatosságból a helyi kórházba kísértek. A vizsgálatok szerencsére nem állapítottak meg súlyos sérülést, szombaton hajnalban a magyar játékos már csak rossz emlékként tekintett a történtekre.A vb-selejtező második szakaszából az első három együttes jut tovább a 2019-es világbajnokságra. Ez most még az álom kategóriája, de minden egyes győzelemmel közelebb kerülhetünk a megvalósuláshoz.
Nyilván a földön kell maradni, és nem szabad elszállni. Mondjuk a nagyképűség sosem volt ránk jellemző.
Amikor elkezdtük a selejtezőket, azt mondtuk, hogy Kína, mást nem is tehettünk, hiszen ha nem így gondolkodnánk, akkor minek lejátszani az egész sorozatot. Nagyon remélem, hogy történelmet írhatunk. Miért ne álmodozzunk? Sportolók vagyunk, azért küzdünk, hogy ott lehessünk a jövő évi férfi kosárlabda-világbajnokságon.
Most a hétfői olaszok elleni mérkőzéssel foglalkozunk. Nekik megyünk, szép lenne két győzelemmel zárni ezt a két meccset."
A magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya, Sztojan Ivkovics is boldogan válaszolt az Origo kérdéseire.
Amióta ön a szövetségi kapitány, tétmeccsen játszott-e már idegenben ilyen jól a magyar válogatott?
Nagyon sok jó meccsünk volt, de a hollandiai összecsapás mégis más volt.
Miben volt más?
Abban, hogy a Magyarországon lévő hangulat ránk ragadt és feltüzelt bennünket. Mi nem szeretjük, ha bárki piszkál bennünket - főleg, ha az a piszkálódás igazságtalan.
Meg kellett mutassuk, hogy a magyarok tudnak harcolni, hogy semmivel nem vagyunk rosszabbak, mint a hollandok.
A tiszteletet megérdemeljük. Az sem tetszett, hogy a szakértők eleve a hollandokat tartották esélyesebbnek. Mire fel? Ezen a mérkőzésen az jött le számomra, hogy büszkék lehetünk a magyarságunkra és arra, ahogyan harcolni tudunk.
Mi abban a pillanatban euforikus állapotban vagyunk, ha felkerül ránk a címeres mez.
Ezt az elmúlt nyolc évben értük el. A tavalyi Európa-bajnokság után én is azt hittem, hogy a csúcsról - mert nekünk az az Eb-szereplés valahol a csúcs megmászása volt - időszakosan lefelé vezet majd az út. Boldog vagyok, hogy a csapat nem ezt az utat választotta.
Hat nappal a hollandok elleni meccs előtt ön Belgrádba ment a csapattal, hogy zárt kapus edzőmeccset játsszon az olimpiai ezüstérmes szerbekkel. A 99-43-as vereség után rögtön megjelent, hogy vágóhídra vitte a fiatalokat. Miért mentek el Belgrádba?
Szakmai döntés volt a szerbek elleni felkészülési meccs. Nem kell mögötte mást keresni és nem kell azt az eredményt a hollandiai sikerrel összekötni.
Ha férfi vagy, állnod kell a pofonokat, fel kell állnod és menned tovább. Ha becsületes vagy, ha tisztességes vagy, nem biztos, hogy a legjobb leszel a világon, de megtanulsz harcolni, számomra pedig ez a legfontosabb.
Én nem szégyellek kikapni a szerbektől, de csak akkor nem, ha a csapat mindent megtett. A tavalyi sikeres Eb előtt olyan felkészülési sorozatmeccseket vívtunk, amit nagyon kevesen. Volt, hogy egy megnyert összecsapást elvesztettünk, de a lényeg az volt, amit az Európa-bajnokságon produkáltunk.
Van arra esély, hogy ez a csapat eljusson oda, ahol még a sportág történetében magyar férfiválogatott soha nem járt? Azaz a világbajnokságra?
Visszakérdezek.
Volt annak realitása, hogy a 2017-es Eb-re úgy jutunk ki, hogy a hat selejtezőből hatot megnyerünk? Nem volt. Volt annak realitása, hogy az Eb-n két győzelmet szerzünk és továbbjutunk a legjobb tizenhat közé? Nem volt. Akkor mi a kérdés?
Volt realitása, hogy most így állunk ebben a csoportban? Nem volt. Elmondom, mi az, ami nekem nagyon fáj. A Koszovó elleni vb-selejtezőt június legvégén játszottuk.
A magyar sajtó nagy része azzal foglalkozott, hogy micsoda nehézségei vannak a koszovói csapatnak, nem azzal, hogy a magyar válogatott milyen lehetetlen körülmények között, hány hiányzóval megy neki annak a meccsnek, amelyen a továbbjutásunk múlt az első szakaszból.
Nem lehet, hogy a mi fájdalmaink kisebbek legyenek, mint az ellenfeleinké.
Álljunk meg egy szóra, nekem nem tisztem ebben az ügyben igazságot tenni, de akkor a koszovói együttes egyik játékosa pár nappal a meccs előtt tragikus közlekedési balesetben elhunyt.
Ez így igaz. Odamentünk, leróttuk a kegyeletünket, táviratot küldtünk, magam kerestem fel a családot. De Hanga Ádám vagy Allen Rosco hiánya kisebb jelentőségű dolog kell, hogy legyen? Nem hiszem. Ez nagy tanulság volt a számunkra.
Nekünk az újságírókkal közösen abban van a felelősségünk, hogy a következő nemzedék számára megmutassuk, mit jelent a hazáért, a nemzetért harcolni.
Én amikor letettem az állampolgári esküt, azt mondtam, hogy a "hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom". Erre gondolok mindig, amikor elkezdődik egy válogatott meccs, és erre gondolok akkor, amikor igaztalanul bántanak bennünket.
És ezt akkor is így gondolom, ha nem jutunk ki a világbajnokságra. Amíg én vagyok, harcolni fogok ezért a csapatért, a srácokért.
Ha kell, mindenkivel összeveszek, akik igazságtalanul bántanak bennünket, legyen az tévé, újság, vagy akárki.
Hétfőn az olaszok elleni összecsapással Debrecenben folytatódik a vb-selejtező. Üzenne valamit a debreceni közönségnek?
Nem kell nekik semmit üzennem, mert egy évvel ezelőtt a Koszovó elleni vb-selejtezőre is kijöttek hatezren szurkolni nekünk. Akkor ez nagyon meglepett, nem véletlenül térünk vissza most Debrecenbe. Nem hiszem, hogy most egyetlen szék is üresen maradna a Főnix Csarnokban.
Ott lehetünk a kínai vb-n?
Baklava evése volt a tervben?
Benne volt a kalapban, hogy a 2017-es Eb-n a kolozsvári csoportmeccsek után Isztambulba megyünk a nyolcaddöntőre?
Nem.
Na látja. Maradjunk annyiban, hogy most még a rizsevésről nem szeretnék hosszas elemzést nyitni.