A legszerethetőbb Békéscsaba megcélozza a röplabda Bajnokok Ligáját

A békéscsabai női röplabdacsapat az elmúlt években teljesen kisajátította a magyar bajnokságot, 2014 óta folyamatosan a csúcson van. Sokan nem tudják, de jelenleg a BRSE az egyetlen klub Magyarországon, amely bármelyik profi labdasportot nézve ötszörös címvédőként vág neki az új idénynek. Emellett a Közép-európai Liga (MEVZA) legutóbbi két kiírását is megnyerte, szóval nemcsak az ország, de a régió meghatározó csapata is egyben. Van azonban egy cél, amelyet eddig nem sikerült elérni: bejutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Nyáron minden követ megmozgatott ennek érdekében a vezetőség, ráadásul a sorsolás is kedvezőbben alakult, mint korábban, így a szimpatizánsok joggal reménykedhetnek a sporttörténelmi tettben. Az érintettekkel beszélgettünk a felkészülési szakasz legvégén.

A 2018-19-es idénynek is a Kormos Mihály-Leiszt Máté edzőpárossal vág neki a Békéscsaba. Kormos a szakmai igazgatói posztot is betölti egy ideje, a márciusban elveszített kupadöntő után ült vissza a kispadra, miután a csapat megvált Alberto Salomoni vezetőedzőtől. A váltás jókor jött, a bajnoki döntőt megnyerte az együttes, zsinórban az ötödik címét szerezve. Ezúttal már a felkészülést is együtt vezényelhette a duó, amely a játékoskeret változása miatt nem volt izgalommentes.

Nagy volt a játékosmozgás nyáron, kulcsemberek távoztak és érkeztek újak is. Mennyire kell átalakítani a csapat játékát a tavalyihoz képest?
Leiszt Máté: Valamennyire muszáj volt, ugyanis minden játékos más szisztémára alkalmas. Próbálunk egy olyan rendszert kialakítani, amiben mindenkinek az erősségét tudjuk használni. Az újak beépítésére kell idő, ahogy az összeszokásra is, de jó úton haladunk, és az már most látszik, hogy sokmindenben erősebbek leszünk, mint mondjuk tavaly.

Hosszú felkészülésen vannak túl, mindenki kapott a nyárra egyéni edzésprogramot, a keret nagy része augusztus óta készül együtt. Elég volt ennyi idő?
Kormos Mihály: Bizonyos szempontból szerencsések vagyunk, hiszen Magyarország a jövő évi Európa-bajnokság társházigazdája lesz, ezért nem kell a válogatottnak selejtezőket játszania.

Kevés magyar csapat van, ahol annyi hazai röpis játszik, mint nálunk, ők adják a gerincét is a nemzeti csapatnak, ezúttal ők is velünk készülhettek.

A 14-es keretből tizenegy játékossal az első pillanattól kezdve együtt dolgoztunk. Ez azért is jó, mert az elmúlt évekkel ellentétben fizikálisan is készen állnak az idényre, nem pedig egy világverseny után "esnek" haza, ahol aztán rögtön jönnek a meccsek. Három külföldi játékosunk később csatlakozott, szeptember eleje óta a teljes keret együtt készül, úgyhogy nem menet közben kell összerakni a csapatot.

2018-ban zsinórban ötödik bajnoki címét ünnepelhette a Békéscsaba Fotó: Hirling Bálint - Origo

Mennyiben lesz az idei csapat más, mint a tavalyi?
L.M.: Más karaktereink vannak,

ez lehet minden idők egyik, ha nem a legszerethetőbb Békéscsabája.

Olyan játékosok alkotják a csapatot, akik igénylik, szeretik és bírják is a munkát, emellett nagyon jó közösséget alkotnak, a közösség építésében előrébb tartunk, mint tavaly ilyenkor, ez pedig a pályán is meglátszik az edzéseken.

K.M.: Nem kell őket noszogatni, hogy bármit is megcsináljanak, és az a hatalmas mennyiségű munka, amit el kell végezni, nem okoz nekik gondot. Az edzéseken sincsenek fegyelmezési problémák, még a hangomat sem kell felemelni. Mindenki motivált, tudják, hogy mit akarnak elérni egyénileg és csapatszinten is. Persze vannak holtpontok, de ezeken átsegítik egymást.

Ezek szerint az újak beilleszkedése is zökkenőmentesen történt?
L.M.: Teljesen, és ebben nagy szerepe van Tálas Zsuzsinak is. Ő egyéves lengyelországi légióskodás után tért haza, ahol egyébként eleinte nem igazán érezte jól magát, mert nem segített neki senki a beilleszkedésben. Itthon pont úgy bánik az újonnan érkező külföldiekkel, ahogy szerette volna, hogy törődjenek vele tavaly Krakkóban.

K.M.: Jó látni, hogy mindenben segítik egymás és ezek is probléma nélkül zajlanak.

Mit kell tudni az újakról, miben jelenthetnek ők pluszt a BRSE-nek?
K.M.: Két külföldi érkezett és kettőt engedtünk el. Tavalyi feladónkkal, Barbora Kosekovával nem hosszabbítottunk szerződést a magyar szabály belépése miatt, amelynek értelmében

egy meccs minden pillanatában legalább két hazai játékosnak pályán kell lennie, aminek egyébként mi is örülünk.

Helyére kerestünk egy tapasztalt, magyar feladót, így esett a választás Tálas Zsuzsira, aki már játszott nálunk. A külföldiek közül Szofija Mediccsel kezdeném, őt azért igazoltuk, mert Dobi Edina abbahagyta a játékot, mi pedig szerettünk volna a helyére egy hasonló kaliberű és stílusú centert. Ő a román bajnok CSM Bukaresttől érkezett, Bajnokok Ligája-tapasztalattal rendelkezik. A közeg ismerős számára, mivel nálunk is megfordult korábban négy hónap erejéig, akkor pont én voltam az edző, utána is tartottuk a kapcsolatot és bíztunk abban, hogy egyszer visszatér hozzánk. Remek mentalitású játékos, ezért is választottuk őt.

A másik új külföldink Nikoleta Perovics, aki Lucia Fresco helyét veszi át átló pozícióban, aki az argentin válogatottal a világbajnokságon játszik és csak későn tudott volna csatlakozni hozzánk.

Lucia Frescót nem lesz könnyű pótolni Fotó: Mudra László - Origo

De le kell szögeznem, hogy nagyon meg voltunk vele elégedve, rengeteget tett a tavalyi sikerekért.

Feladó posztra visszahoztuk Fábián Fannyt, centerbe érkezett Bodovics Hanna, az utánpótlás-csapatból pedig Sebestyén Flóra került fel. Mindhárman fiatalok, sokat kell velük dolgozni, de magas szintre eljuthatnak.

L.M.: Annyit hozzátennék, hogy bár papíron nem újak, de a két fiatalunk, Glemboczki Zóra és Szedmák Réka is szinte új emberként érkezett meg augusztusban. Réka a válogatottban sok meccset játszott, kezdő is volt, rengeteg tapasztalatot szerzett és magabiztosabb lett. Zórival a szezon vége után még a junior között dolgoztunk együtt, komoly technikai munkát végeztünk abban az időszakban, aminek már most látszik a hatása. Ráadásul a bajnoki döntő alatt ő is szerzett meccsrutint, így

bátran adhatunk nekik több lehetőséget a következő szezonban, ami egyébként a célunk is.

Nemcsak a keretben, de a stábban is volt változás, érkezett egy erőnléti edző Karolj Ferenc személyében. Az ő jelenléte mennyit számíthat?
L.M.: Igen, egy vajdasági szakemberről van szó, korábban atletizált, majd kosár- és röpicsapatokkal foglalkozott. Végül utóbbinál maradt, különböző szerb klubokkal, valamint az utánpótlás- és felnőtt válogatottakkal is dolgozott. Például ott volt a szerb női válogatott olimpiai felkészülésénél is, az a csapat Rióból ezüstéremmel jött haza.

Tavaly az Alba Blaj csapatával BL-döntőbe jutott, tehát egy neves szakembert sikerült leigazolnunk, és szerintem ő is kiválóan beilleszkedett.

Szabad kezet kap tőlünk, kemény edzéseket tart, de a lányok becsülettel csinálják a munkát és látszik is, hogy mennyit erősödtek. Jó döntésnek tartom a szerződtetését.

K.M.: Komoly prevenciós munkát is végez a csapattal, ami remélhetőleg a sérülések számát is csökkenti majd. Az eredményes szerepléshez elengedhetetlen, hogy egészségesen tudjuk teljesíteni a szezont.

Leiszt Máté (balra) és Kormos Mihály (jobbra) irányítja továbbra is a szakmai munkát Békéscsabán Forrás: BRSE

A játékosok is örülnek a szakember érkezésének, tudják, hogy tavaly éppen kondicionális állapot volt a csapat Achilles-sarka. Ebben a magyar válogatott liberó, a csapat saját nevelésű játékosa, Molcsányi Rita is egyetért, aki szerint az új csapat sokra lehet hivatott.

Egész pályafutását Békéscsabán töltötte, folyamatosan cserélődött ön körül a csapat. Hogy tetszik a mostani?
Jó lesz. Sokan maradtak is és az érkezők közül sem mindenki ismeretlen. Szofija és Fanny is játszott már itt, Niki (Perovics) is beilleszkedett, jó fejek és ügyesek is. Erősebbnek tűnik a csapat mint a tavalyi, nem kell újjáépíteni annyira, mint az előzőt. Szofi és Dobi Edina játéka hasonlít, ez nem fog problémát okozni, az ütőknek kell majd azokat a labdákat megszokni, amiket Tálas Zsuzsi játszik.

És a fiatalokra is érdemes lesz figyelni!

Gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön az az idő, amikor már ön lesz a mentoruk?
Kicsit furcsa, hogy 25 évesen én vagyok az egyik legidősebb, csak Kszenija (Ivanovics) és Szofi van előttem ebben a tekintetben. Már tavaly is a szárnyaink alá vettük a fiatalokat, de nincs velük baj, nem kell anyáskodni felettük, tisztelettudóak. A pályán néha megkérdezik, hogy ezt, vagy azt hogy kellett volna csinálni, esetleg fogadásnál kérik, hogy álljak egy lépéssel odébb, hogy másra tudjanak figyelni. De ez nagyon jól működik a csapaton belül.

Pályán kívül is?
Persze, mindenki tudja, mivel jár a profi sportolói élet, nem kell senki terelgetni, és olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Például Niki és kérdezte Kszeniját, mielőtt idekerült, hogy milyen a hangulat, vannak-e konfliktusok, fúrják-e egymást a játékosok a verseny miatt. Kszenija mondta, hogy nincs, Niki persze nem hitte el. Aztán azóta megtapasztalta, hogy milyen jó itt a közösség, és nagyon szereti.

Közösen vett részt a csapat az Autómentes Napon is Forrás: Facebook/BRSE

Örültek, hogy érkezik egy teljes állású erőnléti edző?
Fontos, hogy legyen. Tavaly év végén is azon dolgoztunk, hogy a döntőre minél jobb formába kerüljünk. Most is szinte kétnaponta lesznek meccseink, elengedhetetlen, hogy fizikálisan is felkészültek legyünk.

Hogy lehet bírni ezt a fajta sorozatterhelést? Nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is brutális lehet, hiszen lesz olyan, hogy négy fronton kell majd helyt állniuk.
Szerencsére sokat edzünk. Augusztusban megalapoztuk napi 6-8 óra munkával. Az is sokat számít, hogy bő a keretünk, nem kell mindig ugyanazoknak játszaniuk mind a 60 meccsen, ami jóval sérülésveszélyesebb is lenne.

Mit szól ahhoz, hogy a magyar bajnokság létszámát hat csapatra csökkentették?
Örülök, főleg utazás szempontjából könnyebbség ez. Meccsszámban nem lesz érdemi változás, ráadásul annyira kiegyenlített lett így az Extraliga, hogy egy mérkőzést sem lehet ellazázni, a könnyelműséget itt már bárki meg tudja büntetni. Ez a fejlődésünk szempontjából is fontos lehet.

Jövőre itthon (is) rendezik a női Európa-bajnokságot. Mennyire van ott a magyar játékosok fejében, hogy ebben a szezonban meg kell mutatniuk, mit tudnak, mert mindenképp szeretnének hazai pályán a válogatottban is játszani?
Év közben próbálunk erre kevésbé odafigyelni, ahhoz túl sűrű a naptár. Persze, mondjuk utazások közben szóba szokott kerülni, ráadásul a légiósaink között is, akiknek ott vannak még a selejtezők. Majd amikor célegyenesbe kerülünk, akkor fog tudatosulni mindenkiben, hogy mindjárt jön az Eb.

Mi volt az első reakció akkor, amikor kiderült, hogy a BL-selejtezőben végre nem egy olasz sztárklubot kapott a BRSE?
A Lodz se sokkal könnyebb, de itt már nincs könnyű ellenfél. A lengyel bajnokság is nagyon erős, de megvan minden esélyünk a továbbjutásra. Annak nyilván örültünk, hogy nem egy Conegliano-szerű csapatot kaptunk, mint tavaly. Várjuk már nagyon, de célzottan csak az első meccs előtt fogunk készülni rájuk.

Molcsányi Rita (balra) a Békéscsaba egyik legrutinosabb játékosa - pedig csak 25 éves Forrás: BRSE

Ha van olyan, aki sokat tud mesélni a lengyel röplabdáról és annak színvonaláról, az a csapat régi-új feladója, Tálas Zsuzsanna. A magyar válogatott játékos egy év krakkói légióskodás után tért vissza Békéscsabára, ahol ettől az évtől kezdve csapatkapitányként számítanak rá. Természetesen arról is beszélt róla, milyen érzések kavarogtak benne a BL-sorsoláskor.

Mikor merült fel önben először, hogy visszatérne Békéscsabára?
Lementek a bajnoki döntők, utána keresett meg Baran Ádám, hogy szívesen látna ismét. Persze amikor távoztam, akkor sem zártam ki magamban, hogy játsszak még itthon, és bár hosszabb távra terveztem külföldön, végül május elején kezdtem újra ezzel a gondolattal foglalkozni.

Ezek szerint nem úgy alakult a légiós év, mint ahogy tervezte?
Utólag hallottam, hogy mennek a dolgok máshol és azok alapján mondhatom, hogy nehéz volt. Nem ment jól a beilleszkedés, nem úgy fogadtak a társak, ahogy szerettem volna, de azt hittem, hogy ez normális. Sokat beszéltem más légiósokkal, Szakmáry Grétával és Pallag Ágival, akik azt mondták, ennek nem feltétlenül így kellene mennie, mint nálam, elég sok rossz élmény ért.

De, mint kiderült, minden okkal történik, végül jól jött ki, hogy nem maradtam Krakkóban, hiszen a csapat nem sokkal később megszűnt.

Amiért alapvetően külföldre szerződtem, hogy megnézzem, milyen máshol játszani, új tapasztalatokat szerezni, az teljesült, ezáltal mint játékos és mint ember is több lettem.

Mindenképp vissza szeretett volna térni Magyarországra?
Sok dologban megerősített a lengyelországi kitérő, de volt, amiben le is gyengített. Aztán jött egy számomra rosszul sikerült válogatott szereplés, és úgy éreztem, oda szeretnék menni, ahol megint önmagam lehetek, megtalálhatom a saját játékomat. Tudtam, hogy Békéscsaba ideális hely lehet ahhoz, hogy újra felépítsem magamat. Szeretnék a régi énemmel, de újonnan tanult dolgokkal játszani a jövő évi hazai Európa-bajnokságon,

meg akarom mutatni, hogy én vagyok az ország legjobb feladója,

és szerintem 25 évesen erre még bőven lesz lehetőségem.

Tálas Zsuzsannát fűti a bizonyítási vágy Forrás: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij

Szóval hazajött, és egyből a BRSE csapatkapitánya lett. Jelent ez bármilyen plusz terhet, vagy inkább extra motivációról van szó?
Egyértelműen utóbbi. Örülök, hogy a vezetőség ilyen megtisztelő feladattal látott el, persze bármikor fordulhatok a stábhoz a kérdéseimmel. Persze kicsit nő a teher is, de az, amit én teszek magamra, mindig nagyobb, mint amit a vezetők, vagy az edzők.

Régi, vagy új békéscsabaiként érkezett vissza? Gondolok itt arra, hogy habár játszott már itt korábban, azóta szinte teljesen kicserélődött a keret, szóval valamennyire biztosan meg kellett szoknia ezt a környezetet.
Érdekes kérdés, azt mondanám, hogy is-is. Mint ember, régiként, viszont valóban sok minden változott, de pozitív irányba. A "beilleszkedésben" pedig segít Kszenija és Molcsányi Rita,

tulajdonképpen mi hárman látjuk el a kapitányi feladatokat, annyi a különbség, hogy az én mezemen lesz a csík.

Úgy hallottam, külön figyelmet fordít arra, hogy az itteni légiósok ne járjanak úgy, mint ön Lengyelországban.
Nagyon fontosnak tartom. Amíg hárman Eb-selejtezőket játszottak és csak Szofi volt itt, akkor mindig mindent megbeszéltünk, elkísértem bárhová, segítettem, ahol tudtam. Egyértelműen a szívügyemnek tekintettem.

Békéscsabán napi 6-8 órát edzenek a röpis lányok Forrás: Origo

A jó közösség kialakítását is?
Igen, de az egyébként már megvan. A fiatalok rendkívül motiváltak, céltudatosak, tudják, mit akarnak elérni, és ehhez meg is kapják a lehetőséget, a rutinosabbakra pedig felnézhetnek, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Mi pedig nem élünk vissza ezzel, hanem megtiszteltetésnek vesszük, hogy az utánpótlás, a város, a fiatal generáció számára is követendő példák lehetünk.

Ugorjunk az önök előtt álló legnagyobb feladatra. Mit szólt, amikor megtudta, hogy pont egy lengyel csapat lesz a BRSE ellenfele a Bajnokok Ligája selejtezőjében?
Borzasztóan izgultam, hogy őket kapjuk, előző este elmondtam legalább öt imát. Persze kaphattunk volna gyengébb csapatot, de erősebbet is.

Iszonyatosan motivál, hogy kint megmutathassam néhány embernek, mit szalasztottak el.

A Lodznál is mozgalmas volt a nyár, sokat változott a keret a tavalyihoz képest. Van egy nagyon fiatal edzőjük, aki pont a korából adódóan megégette magát párszor. Sokszor lenézett olyan ellenfeleket, akiket nem kellett volna. A játékosok közül a lengyelek ismerem, a friss igazolásokat nem, de biztos vagyok abban, hogy a stáb tökéletesen kielemzi őket is. Nem is lehet más a cél, minthogy legyőzzük őket.

A többi cél egyértelmű?
Igen. Címvédés a magyar bajnokságban és a MEVZA-kupában is, a Magyar Kupát pedig szeretnénk visszahozni Békéscsabára.