A döcögősen lehozott csoportkör, és pénteki nap felét elraboló utazás után rögtön a csoportjában ötből öt meccset nyerő, megállíthatatlannak tűnő dánokkal kerültek szembe Nagy Lászlóék. Mikkel Hansenék a második legtöbb (167) gólt lőtték, és messze a legkevesebbet (103) kapták, és, ahogy minden meccsen, úgy ezúttal is számíthattak a 15 ezer fanatikus szurkoló buzdítására. Magyar részről Csoknyai István és Vladan Matics nem számíthatott a bokáját megrántó Bodó Richárdra – a szegedi átlövő azért leült a kispadara –, akinek az erejével a vasárnapi, Tunézia elleni meccsre tartalékolunk.
Ha minden igaz, akkor az Afrika-bajnok ellen Szegedről visszatérő Balogh Zsolt is bevethető lesz.
Szombaton viszont még csak abban bízhattunk, hogy a Császár Gábor helyére becserélt Szita Zoltán is képes lesz olyan meglepetést szerezni, mint két nappal korábban az élete első vébémeccsén hat gólt szerző Máthé Dominik.
A koppenhágai csarnok is hangos volt, de a herningihez képest utólag olyan tűnt, mint egy kripta. Itt sokkal hangosabb (és jobb) volt a zene, a közönséget hergelő szpíker olyan hangerővel szólt, hogy a fülünk belesajdult.
A közönségről pedig már nem is beszélve, akik megvadultak egyszer, amikor pályára futott bemelegíteni a csapatuk, majd még egyszer, amikor egyperces hatásszünettel bekocogott Mikkel Hansen is. A mieinket mérsékelt "búzás" fogadta, inkább csak megszokásból.
A bemelegítésnél nem tűntek idegesnek a mieink, elvégre vajmi kevés vesztenivalójuk volt a vébé első számú esélyese, az aktuális olimpiai bajnok ellen. Ilyen lelátók előtt:
Magnus Landin kiharcolt és Mikkel Hansen gólra váltott büntetőjével indult a meccs, amire Hornyák Péter válaszolt egy szépen végigjátszott akció végén. Bodó hiányában Ligetvári Patrik támadásban is a pályán maradt, és ő szerezte a második gólunkat. Landin és Lauge is betalált a hazaiaktól, a másik Landin, Niklas pedig kettőt is védett, de nálunk is bemutatott egy kisebb bravúrt Mikler. A félelmetesen gyors szélsőikkel azonban nem bírtunk,
sorra húzták le a labdákat a bal sarokba, ahonnan háromszor is eredményesek voltak.
Bánhiditől láthatóan tartottak, nagyon szigorúan őrizték, de azért sikerült kétszer is megtalálni: előbb gólt szerzett, majd kiállítást harcolt ki, így a tizedik percben csak egy gól volt a dánok előnye (3-4).
Sajnos a dánok első emberhátrányos támadásánál rögtön kiállították Bókát, Mikkel Hansen pedig belőtte az újabb hetest. A túloldalon viszont megint meg tudtuk játszani Hornyákot, aki faulttal együtt bedobta, Magnus Landint pedig kiállították. A változatosság kedvéért a mi kapunknál is érkezett egy kiállítás, Lékait küldték le egy szabálytalannak is alig tűnő megmozdulás után, Hansen pedig ezúttal Székely Mártonnak vágta be a hetest.
Ligetvári újabb bombája után Nikolaj Jacobsen kapust cserélt, érkezett Yannick Green, Máthé Dominik első lövését már ő fogta meg. És a másodikat is, ami után ráadásul Lasse Svan talált be, és három góllal elléptek a dánok (6-9).
Kellett a gól, és jött is a gól: a vébéújonc Szita Zoltán talált be átlövésből.
Majd ismételt a füredi játékos, ráadásul még Henrik Möllgardot is kiküldték az akciója után. Felzárkózni viszont nem tudtunk, miután a dánok szinte minden támadásukat góllal fejezték be. A 23. percben 8-12-es dán vezetésnél kért időt a magyar kispad.
Az időkérés után Szita harmadik góljával faragtunk a hátrányunkból, Mikler pedig megfogta Möllgard ziccerét, azaz megvolt az esély a felzárkózásra, de kétszer is eladtuk a labdát.
Ezekben a percekben Juhász Ádám irányított, a két oldalán pedig az első, illetve második vb-meccsét játszó Szita, Máthé páros mozgott. Green fogta meg Hornyák ziccerét, a túloldalon Svan nem hibázott, és már öt gól volt a hátrányunk (9-14). Ebből faragott Juhász, mielőtt a dánok időt kértek. Az ág is húzott bennünket, újabb gólt kaptunk, majd Green megfogta Máthé Dominik büntetőjét. A félidő Mikkel Hansen kapu mellett elsüvítő bombájával és ötgólos dán vezetéssel ért véget (10-15).
Juhász Ádám harmadik gólja nyitotta a második félidőt, újra a pályán volt Nagy László is, de hiába a jó védekezés, Bánhidit kiállították egy labdért folytatott ki-ki küzdelem után, Svan pedig Székely Mártont is felavatta a kapunkban. Juhász lőtt újabb gólt, majd lőhette volna a következőt, de a Nagy Lászlótól kapott légpasszból nem jött össze a kínai figura, mert Green megfogta a ziccert, és ugyanezt tette Bóka szélről leadott lövése után is. Nagy László lőtt gólt átlövésből, majd Bóka leindulásból. Biztató volt a 15-18-as állás, de Mensah Larsen gyorsan lehűtött bennünket.
A következő támadásnál megint ellenünk fújtak, a reklamáló Csoknyai István pedig kapott egy sárgát – mintha szükségük lett volna erre a dánoknak...
Enélkül is tudtak két újabb gólt lőni, és máris hat góllal vezettek (15-21). Nem volt szabad megadnunk magunkat, és nem is tettük meg, muszáj volt fenntartani a küzdőszellemet, amire vasárnap Tunézia ellen (18 óra) még a mainál is nagyobb szükség lesz. Négy rontott lövés után aztán csak betalált Máthé Dominik is.
Hosszú idő után kivédekeztünk egy-két dán támadást, a túloldalon pedig eredményesek tudtunk lenni, így nem nőtt a dánok előnye, akik az 50. percben négy góllal vezettek (18-22). Bóka kiállításával indult a mérkőzés hajrája, de mi is be tudtunk találni, viszont sajnos a hazaiak is. Szita ekkor is remekelt, az ötödik góljával megint négyre csökkentettük a hátrányt (20-24).
Az utolsó perceknek is ekkora különbséggel vágtunk neki, majd egy Székely-bravúr után esélyt kaptunk a további zárkózásra, viszont Green megfogta Szita átlövését, majd egy Bóka-ziccert is.
A végére is elkapta a fonalat a dánok cserekapusa, az utolsó másodpercekben aztán Bóka fejezett be jól egy leindítást, amivel beállította 25-22-es végeredményt, azaz a második félidőt megnyertük 12-10-re. A háromgólos vereség nem a világ vége, a vasárnapi, Tunézia mérkőzés lesz az igazán fontos. A fiatalok jól vizsgáztak, az afrikai bajnok ellen pedig jöhetnek a veteránok.
A középdöntős csoport másik szombati mérkőzésén Svédország a papírformának megfelelően 35-23-ra legyőzte Tunéziát, így továbbra is a magyar csapat áll a csoport negyedik helyén, amit, ha sikerül megtartanunk, mi játszhatunk az olimpiai kvalifikációs tornára jogosító 7. helyért.
Eredmény, középdöntő, 1. forduló:
Magyarország–Dánia 22-25 (10-15)
Herning, Jyske Bank Boxen, v.: Schulze, Tonnies (németek)
a magyar csapat gólszerzői: Hornyák 3, Ligetvári 2, Bánhidi 1, Juhász Á. 4, Szita 5, Nagy L. 2, Bóka 3, Máthé 2
A mérkőzés után Csoknyai István szövetségi kapitány kicsit sem volt csalódott, amikor az M4 Sportnak értékelt:
"Az első félidőben nem voltunk rosszak, 25 percig azt játszottuk, amit elképzeltünk, aztán belehibáztunk, kimaradt hétméteres és sok ziccer is, mondjuk ez a második félidőre is igaz volt. Landinnal továbbra sincs problémánk, de Green ahogy beállt, megbabonázott minket, nagyon sok ziccert hárított. Megnyertük a második félidőt, és persze az edző mindig akkor boldog, ha nyer, de kicsit előre tekintve azt gondolom, hogy az eredmény számunkra talán kedvező.
Örülök, hogy Szita Zoltán ilyen jól mutatkozott be a válogatottban, de ugyanígy Juhász Ádám, Ligetvári Patrik, Máthé Dominik is odatette magát rendesen, a fiatal sorunk sem vallott szégyent, sőt! Holnap teljesen más mérkőzés vár ránk, mindkét csapat tudja, miért játszik. Őszintén szólva ma szinte egész nap "tunéziáztunk", fél szemmel előre nézünk, a szakmai stáb már megvan a videóelemzéssel, feltérképeztük őket. Ha tudunk nyerni, óriásit léphetünk előre, két nap szünet után aztán jönnek a norvégok, abban a meccsben is sok van, de ne rohanjunk ennyire előre, nekünk a holnapi nap kell, de nagyon!"
Juhász Ádám szinte végigjátszotta a találkozót, és egyáltalán nem vallott szégyen kedvenc posztján:
"Nagyon örülök, hogy játszhattam kicsit középen, nem számítottam ennyi lehetőségre, de a keret úgy alakult, hogy Császár Gábor kimaradásával én léptem elő második számú irányítónak. Lékai Máté már nagyon fáradt volt, pihentetni kellett kicsit, rajtam meg látszott, hogy pihentebb vagyok a többieknél, meg az ellenfélnél. Próbáltam megtenni, amit tudok.
Az eredmény egyrészt jó, másrészt nem annyira, nagyon sok ziccert kihagytunk a végén, de ha azt nézzük, hogy kb. 22 év volt a csapat átlagéletkora a második félidőben az olimpiai bajnok ellen, akkor nem is olyan rossz.
Ha minden igaz, Tunézia ellen Balogh Zsolti és Bodó Ricsi is tud játszani, Lékai Máté sokat tudott pihenni, bízom benne, hogy rendben leszünk, mindeképp nyerni kell, nem is kérdés!