A 37 éves klasszis 2003-ban mutatkozott be a dán válogatottban, amelynek színeiben 262 mérkőzésen lépett pályára, és a 2008-as illetve a 2012-es Európa-bajnokságon is aranyérmet nyert, viszont a 2016-os olimpián nem örülhetett felhőtlenül, hiába ért fel Dánia a csúcsra.
A 2016-os riói aranyérem megszerzésekor ugyan a keret tagja volt tartalékként,
de nem lépett pályára – Lasse Svan volt helyette a jobbszélső –, így hivatalosan nem mondhatja magát olimpiai bajnoknak,
hiába kapott utólag érmet a dán szövetségtől.
„Furcsa érzés, ez az első szó, ami eszembe jut. A kezdetektől tisztában voltam a szituációval, de természetesen sok forgatókönyvet lefutattam magamban. Az egyik ilyen volt, hogy a kapitány nem fog változtatni, végül így alakult. Nyilvánvaló, hogy
szerettem volna aktív részese lenni a sikernek, de a csapat kiválóan játszott, így ezúttal nem volt rám szükség"
– mondta a 2016-os olimpiai döntőt követően a nyári játékokat végig a lelátóról figyelő Lindberg.
Ráadásul 2011-ben Svédországban és 2013-ban Spanyolországban két világbajnoki döntőt már elbukott a dánokkal,
így a vasárnapi fináléban többszörösen kapott vissza valamennyit a sorstól, na meg természetesen a szövetségi kapitánytól, Nikolaj Jacobsentől (az olimpián még nem ő irányította a dánokat).
Lindberg ugyanis a döntő előtt egyszer sem kapott lehetőséget, ám
Jacobsen a finálé előtt betette a meccskeretbe,
majd amikor már eldőlt a mérkőzés, és az utolsó pár percben kezdődött a fieszta, a 37 éves jobbszélső is beállt, így az Eb-aranyérmek mellett hivatalosan is világbajnoknak vallhatja magát.