Ugyan az emberek többsége vékony kabátban, vagy pulóverben mászkál, a francia Riviéra februárban sem alszik, szép számmal érkeznek most is a turisták. St. Raphael nem a legnagyobb város a térségben, mintegy 60 kilométerre fekszik Nizzától, de itt is van élet. A Békéscsaba utazása tulajdonképpen zökkenőmentes volt, a csapat Budapesten fel-, Zürichben át-, Nizzában pedig leszállt. Itt három kisbusz várt a csapatra, a stábtagokat szállító sofőr pedig tett arról, hogy emlékezetesen teljen az egyórás út a szállásig.
A Cote d'Azur Alain Prostja nem igazán foglalkozott a sávokkal (pedig volt belőlük három), leginkább az ideális ívet, vagy pedig a szaggatott vonalat próbálta tartani az autópálya szerpentinjein, és rendre megtalálta. A sebességi fokozatokat és az indexet már kevésbé, igaz, utóbbit nem is kereste. Közben lelkesen magyarázta, hogy mi micsoda, milyen a francia női röplabda, mekkora kórháza van a kisvárosnak, majd amikor megérkeztünk a tengerpartra,
megkérdezte Bogdan Pault, a Békéscsaba vezetőedzőjét, hogy nem lenne-e inkább a St. Raphael mestere.
Tény, önmagában a látvány komoly vonzerőt jelenthetett volna, de a román szakvezető udvariasan visszautasította a semmiből jött ajánlatot.
Az összes lapzártát lekéste a meccs
1996. február 14-én az olaszországi Ravennában a Vasas csapata a Ravenna ellen vívott CEV-kupa negyeddöntőt. Az első meccset Budapesten a Vasas 3-1-re nyerte meg. Az olaszok 20.30-as kezdést írtak ki, a meccs pedig elképesztően hosszú és izgalmas volt. Amikor a Nemzeti Sport lapzártája bekövetkezett, a Ravenna 2-1-re vezetett. Akkor még 15 pontig mentek a szettek és minden egyes hiba után forgás következett. Végül 23.15-kor ért véget a szédületes meccs, amelyet a Ravenna 3-1-re megnyert, de a 97-95-ös pontarány a Vasast juttatta az ankarai négyes döntőbe. A negyedik szettben a Vasasnak el kellett érnie a 12 pontot, hogy biztos legyen a továbbjutás. A Ravenna 14-9-re vezetett, azaz öt meccslabdája volt, de nyerhette volna a találkozót, csak legyen meg a Vasasnak a 12 pontja. Innentől jött a csoda. A Vasas két cserejátékos, Szórád Lívia és Balogh Dóra vezetésével 14-9 után összekapart még 3 pontot. Amikor 14-12 lett az állás, egy pillanatra megállt a meccs, mert a Vasas kispadján ülők örömükben kis híján a pályára rohantak. A magyar csapat akkori edzője egy fiatalember, a ma már Ausztráliában élő Janda Attila volt. A Vasas az ankarai Final Fourban a negyedik helyen végzett. Magyar női röplabda klubcsapat azóta sem járt hasonló magasságokban. Most a Békéscsaba ismételheti meg a Vasas 23 évvel ezelőtti csodáját.Persze a lányok nem a környezet miatt érkeztek (de azért a legtöbben tettek egy gyors sétát az esti edzés előtt), és szerencsére rájuk jobban vigyáztak a sofőrök.
Múlt csütörtökön óriási csatában, szetthátrányból felállva legyőzték otthon a St. Raphaelt, egy ugyanilyen arányú siker most is elég lenne. Egy 3-2-es vereség is az lehet, de akkor jönne az aranyszett, ami lutri, így ne is gondoljunk erre. Az első mérkőzésen nem játszott tökéletesen a Békéscsaba, sok ki nem kényszerített hiba csúszott be, de aztán hatalmasat küzdött, és fordított.
Az ellenfél az első játszmában sokat rontott, utána viszont feljavult, viszont ugyanezt megtette a BRSE is az ötödik szettre, ahol hengerelt.
A francia csapat elképesztő mezőnymunkát végzett, nem ismert elveszett labdát, és ugyanerre lehet számítani most is, azonban ha a Békéscsaba koncentráltabban játszik, mint múlt héten, akkor összejöhet a történelmi siker.
A mérkőzést a 2000 férőhelyes Palais des Sports Jean-Francois Krakowski csarnokban rendezik meg Fréjusben, St. Raphael ikervárosában. Ez egyébként a helyi férfi kézilabdásoké, a St. Raphael a bajnoki meccseit nem itt, hanem az ezzel szemben található, inkább tornateremre hasonlító „komplexumban" szokta játszani, ahol a csabai lányok is edzettek.
Ami egyébként rövidebbre sikerült a tervezettnél, ugyanis a három kisbuszból csak kettő maradt, ráadásul azok is késve érkeztek, így a tréning is csúszással kezdődött. Erről viszont nem szóltak a lányok után következő, helyi sörligás csapatnak, amelyik megérkezett abban az időpontban, amikortól papíron övék a pálya, és néhány perc múlva el is foglalta.
Bogdan Paul természetesen szeretné, ha ez sem zavarná meg a lányokat, mert a múlt hetihez hasonló, maratoni összecsapásra számít:
Mindkét csapat jól ismeri már egymást, hiszen nagyon hosszú meccset játszottunk egymással csütörtökön. Az lehet a kulcs, hogy fejben és fizikálisan ki lesz jobb állapotban, amikor kezdődik a mérkőzés. A két együttes hasonló szinten van, a mentális felkészültség lehet majd a döntő.
Nagyon nehéz meccsre számítok, múlt héten elvittek tőlünk egy pontot, úgyhogy talán könnyebb lesz nekik menedzselni a játékot, de természetesen nyerni jöttünk. Az első szett fontos lesz, de akkor sem fogunk pánikolni, ha ők nyerik, mert a legfontosabb az lesz, ki bírja jobban erővel a várhatóan nagyon hosszú csatát. Hiszek abban, hogy továbbjuthatunk, de ehhez tudásunk legjavát kell nyújtanunk."
A stáb mindenesetre komoly fogadalmat tett: továbbjutás esetén mindannyian beugranak a 15 fokos Földközi-tengerbe.