A békéscsabai csoda éjszakai fürdőzést ért a Földközi-tengerben

Vágólapra másolva!

A Swietelsky-Békéscsaba női röplabdacsapata végrehajtotta azt a bravúrt, ami legutóbb 23 évvel ezelőtt a Vasasnak sikerült magyar csapatként, azaz bejutott a második számú európai kupasorozat, a CEV-kupa legjobb négy csapata közé. Ehhez nyernie kellett Franciaországban a St. Raphael ellen, ez végül a vártnál simábban sikerült. Ez a klub történetének legjobb szereplése, érthető módon az összes érintett a fellegekben járt a győztes pont után. Jöjjenek az ő gondolataik.

Baran Ádám, a BRSE elnöke óriási sikerként élte meg az eredményt, de szerinte nem szabad itt megállni:

"Amikor lepattant az utolsó labda, kavarogtak bennem az érzések. Nem volt egy hétköznapi meccs, az elmúlt napokban sokat gondoltam arra, hogy sporttörténelmet írhatunk. Amikor elkezdünk egy szezont, meghatározunk célokat, és természetesen nagyon sok függ a sorsolástól, de most lehetett arról álmodni, hogy bejussunk a legjobb négy közé. Évről évre magasabbra tesszük a mércét, és az, hogy idén is sikerült valami olyat elérni, amit még soha, rengeteg erőt ad a folytatáshoz és a jövőhöz. Nem könnyű egy magyar klubot úgy menedzselni, hogy olyanokkal versenyezzen, amelyeknek a költségvetése sokszorosa a miénknek.

Bízom abban, hogy a döntéshozók felkapják a fejüket erre a sikerre, hiszen Európa sztárcsapatai az ellenfeleink. De van még egy álmunk, a Bajnokok Ligája csoportköre, és addig nem adjuk fel, amíg azt el nem érjük. Békéscsaba végérvényesen ott van Európa röplabdatérképén, erre a mérkőzésre is rengeteg országból érkeztek játékosügynökök.

Jó híre van a klubnak, tudják, hogy van koncepció és profi munka folyik itt, én pedig tudom, hogy folytatni kell ezt a munkát. Eddig is megtettük azokat a lépéseket, hogy emeljük a lécet, most is meg fogjuk, addig, amíg meg nem valósítjuk az álmunkat."

Az elmaradhatatlan győzelmi szelfi a továbbjutás után Forrás: BRSE

Bogdan Paul vezetőedző a stábot és a lányokat is dicsérte a mérkőzés után:

"Hosszú meccset jósoltam, de időről időre bebizonyosodik, hogy nem mindig jön be a számítás. Persze ez így jobb, mert többet pihenhetünk. Az ellenfél rosszul kezdett, mi pedig jól irányítottuk a mérkőzést. Olykor hibáztunk, de mindig túllendültünk ezeken, ami rendkívül örömteli, erre lehet építeni. Egyre többet fejlődünk abban, hogyan kezeljünk az ilyen szituációkat.

A siker nem csak az én érdemem, hiszen adott volt egy rendszer, amit kiválóan építettek fel, valamint a jó stáb és a játékosok, az elődöm, Kormos Mihály fektette le az alapokat, neki hatalmas köszönet jár. Büszkének kell lennünk arra, hogy történelmet írtunk!

A csapat kapitányában, Tálas Zsuzsában szép emlékeket idézett fel a győzelem:

"Az jutott eszembe, amikor a válogatottal hosszú idő után kijutottunk az Eb-re. Nagyon örülök, hogy annak is, és ennek is részese lehettem.

Jó érzés egy klub történetének legnagyobb sikerében benne lenni.

Belülről már az elejétől éreztem, hogy ez meglesz, ha nem csinálunk butaságokat, egy pillanatig nem gondoltam, hogy ma veszíthetünk. Nagyon jól nyitottunk, a mezőnymunkánk is remek volt, ez lehetett a kulcs. A harmadik szettben ők már talán elengedték a továbbjutást, lélektanilag rengeteget jelentett az első két szoros szett. Megdolgoztunk minden pontért, ezért is volt néha szerencsénk. Ez a szezon egyik legfontosabb hete, csak módjával ünneplünk, mert vasárnap egy nagyon nehéz kupadöntő vár ránk, és fontos, hogy arra is fel tudjuk venni a ritmust."

A BRSE és a magyar válogatott liberója, Molcsányi Rita is előre tekint:

"Ez a siker ott van a legnagyobbak között, amit elértünk, hiszen nem minden nap jut be az ember a CEV-kupa legjobb négy csapata közé. Minden évben van olyan, amire az ember szívesen emlékszik vissza, jövőre remélhetőleg arra, hogy a bejutottunk a BL csoportkörébe, ami hatalmas megtiszteltetés is lenne.

Most viszont fel kell pörögnünk a Nyíregyháza elleni kupadöntőre, van mit törlesztenünk nekik, szóval a motivációval biztosan nem lesz gond."

A montenegrói ütő, Tanja Bokan novemberi szerződtetéséről a CEV oldala is vezető hírként számolt be, akkora szenzáció volt a páratlan eredménysorral rendelkező klasszis igazolása. Ez a siker számára is különleges értékkel bír:

"Még mindig nem vagyok tökéletes formában, de örülök a 3-0-s sikernek, ami a legfontosabb. Keményen készültünk, tudtuk, hogy nem lesz egyszerű összecsapás, és nem is volt az. Megmutattuk, hogy igazi, egységes csapat vagyunk. Nyertem japán bajnokságot és kupát, egy aranyszett választott el a BL Final Fourtól, voltam francia bajnok és kupagyőztes, de még sosem voltam a CEV-kupa elődöntőjében.

És tudva azt, hogy klubtörténeti sikert értünk el, ráadásul oda jutottunk el, ahol magyar csapat nem járt több mint 20 éve, számomra rendkívül értékessé teszi ezt az eredményt."

Kszenija Ivanovics számára pokolian végződött a 2018-as év, de 2019-ben úszik a boldogságban:

"A szezon eleje nagyon nehéz volt, mert megsérült a könyököm, és sokat kellett kihagynom. Igazi érzelmi hullámvasút volt a pálya széléről nézni a lányokat meccsről meccsre úgy, hogy nem tudtam segíteni nekik. Aztán újév után fokozatosan elkezdtem a labdás edzéseket, és szerencsére a könyököm is jól bírta, nagyon boldog voltam, hogy aztán a pályára is visszatértem. Az ominózus szettlabdánál igazából csak megpróbáltam pályára tenni a labdát, hogy ne hibázzak, és talán annak köszönhetően, hogy a sérülésem alatt sokat ütöttem bal kézzel, végül jobban sikerült a vártnál.

Nagyon örülök a győzelemnek, de igazából ez elvárás volt a számomra, tudtam, hogy jobb csapat vagyunk, mint a St. Raphael. Rendkívül boldog időszakot élek át, nem rég eljegyeztek, most pedig bejutottunk a CEV-kupa legjobb négy csapata közé, boldogabb nem is lehetnék!

Ivanovics ugyan csak képletesen, a stábtagok viszont tényleg úsztak, mivel beváltották ígéretüket, és megfürödtek a Földközi-tengerben, ami egyébként messze nem volt 15 fokos. Valószínűleg nem esett jól senkinek, de az is biztos, hogy bármikor újra átélnék, ha egy ilyen fantasztikus siker előzi meg.