Nem jött jól a magyaroknak, hogy borult a papírforma az elit hokivébén

Hétfőn eldőlt, hogy a 2019-es A-csoportos jégkorong-világbajnokságból melyik két válogatott esik ki. A menetrendnek köszönhetően a nézők szerencséjére a két-két érintett dönthetett a bentmaradásról, és nem csalódtunk, ráadásul mindkét meccsen borult a papírforma, ami viszont pont nem kedvez a magyar válogatottnak a jövő évi divízió I/A vb-re nézve.

Délután az az angol válogatott csapott össze a franciával, amely két évvel ezelőtt a harmadosztályban, azaz a divízió I/B-ben volt érdekelt. Már tavaly is mindenki lesajnálta őket egy csoporttal feljebb, de – ki ne emlékezne rá – végül feljutást ünnepelhettek a Papp László Sportarénában.
Az elit-vb-n aztán már a várakozások szerint szerepeltek, az első hat meccsükön ezeket az eredményeket érték el:

• 1-3 a németek ellen, abszolút vállalható
• 0-8 Kanada ellen, reális
• 0-9 Dánia ellen, ez már felvet néhány kérdést, de erről később
• 3-6 az USA ellen, az első harmad után 1-1 volt, de a 65 kapott lövés nagyon sok
• 0-5 a finnek ellen, ez sem túl meglepő
• 1-7 a szlovákok ellen, akik egyébként remekül játszottak az egész vb-n

A felsorolt hat mérkőzés végeredményéből egyértelműen látható, hogy a nagy a szakadék a britek és a tényleges elit között. A Dánia elleni 0-9 viszont borzasztó csúnyán fest, mert az északiak nem tartoznak a legjobbak közé, még úgy sem, több jelenlegi, vagy egykori NHL-es játékossal is büszkélkedhetnek.

A meccs egy újabb érv az ötlet mellett, amelyről egyre többet hallani: szűkíteni kell az A-csoport létszámát, mert nagyon sok meccs inkább tét nélküli gálába megy át, a különbség pedig óriási néhány csapat között.

A briteket ez persze nem érdekelte, hiszen ők az utolsó, Franciaország elleni összecsapásra készültek, mert úgy számoltak, ellenük kell majd nagyot alkotni. Természetesen itt sem ők voltak a favoritok, viszont a számításuk bejött, a franciák addig csak egy pontot gyűjtöttek (vereség szétlövésben Dániával szemben), azaz nem tudták biztosítani a bennmaradásukat.

A gólnélküli első harmad után a franciák robbantottak, négy perc alatt három gól szereztek, a második és a harmadik között hat másodperc telt el.

A britek azonban most sem törtek meg (ahogy tavaly Budapesten sem), és még a játékrész vége előtt egyre csökkentették a hátrányukat, a harmadik harmadban pedig egyenlítettek is.

Jöhetett a hirtelen halál, ahol hiába volt öt kapura lövése és hatalmas helyzete a francia csapatnak, a britek az első adandó alkalmat kihasználták, és Ben Davies góljával megszerezték a győzelmet, valamint a bérelt helyüket a 2020-as tornán.

1962 óta nem nyertek meccset az elitkörben, most egy elég volt a bennmaradáshoz. A franciák pedig 11 év után veszítették el A-csoportos tagságukat.

Ben Davies (balra) és a brit válogatott katarzisa a győztes gól után Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Monika Skolimowska

Jöhetett az esti meccs, hasonló előzményekkel. Az osztrák és az olasz csapat tudásban jóval közelebb áll egymáshoz, mint a francia és a brit, de pontosan a délután történtekből okulva nem lehetett papírformáról beszélni. Azt viszont muszáj megemlíteni, hogy az olaszok minden idők egyik leggyengébb A-csoportos produkciójával hangoltak a ki-ki meccsre, itt is érdemes végigböngészni a már-már sokkoló eredménylistát:

• 0-9 a svájciak ellen, akik ugyan tavaly ezüstöt nyertek, nem tartoznak a szűk elithez
• 0-8 a kétszeres címvédő svédek ellen, akiknek idén is bivalyerős a keretük, belefér
• 0-3 Lettország ellen, ez annyira nem vészes, a 65 kapott lövés viszont embertelen sok
• 0-10 az All-Star csapattal érkező oroszok ellen, és a különbség tükrözi a valóságot, de 10 gólt kapni akkor is vérciki
• 0-8 a csehekkel szemben, ezen már meg se lepődött senki
• 1-7 Norvégia ellen, hurrá, megvan az első gól az egyébként nem éppen világverő skandinávok ellen

1-45-ös gólarány, még leírni is szörnyű. Tavaly Korea 4-48-cal esett ki, ami szintén nem mutat jól, de legalább kicsit más az arány.

A 2016-os magyar bravúr idén elég lett volna

A magyar válogatott utoljára 2016-ban játszhatott az elitkörben, és nem is vallott szégyent Szentpéterváron. A legnagyobb vereségünk 1-7 volt a későbbi világbajnok, szupersztárokkal teletűzdelt Kanada ellen. A legfájóbb a franciák elleni 2-6, amely végül a bennmaradásunkba került. Ugyanis hiába értünk el hatalmas bravúrt Fehéroroszország 5-2-es legyőzésével, és lett reális esélyünk a kiesés elkerülésére, egyrészt a már továbbjutott németekkel nem bírtunk, másrészt a mi legyőzésünkkel a franciák számára is biztossá vált a bennmaradás (korábban szétlövéssel verték a németeket), és egy számukra tét nélküli meccsen simán kikaptak a fehéroroszoktól, akik ezzel megelőztek minket. Jegyezzük meg, az akkor szerzett 3 pont idén elég lett volna a bennmaradáshoz, ahogy a -19-es gólkülönbségünk is jobb volt, mint idén négy csapaté.

Az olaszok ugyanúgy sakkoztak, mint a britek: az utolsó körre kell tartalékolni, és bízni abban, hogy az osztrákoktól nem csúszik ki egy bravúr (a lettek ellen vezettek, a norvégok ellen 50 perc után 2-2 volt az állás).

A mindent eldöntő összecsapáson az olaszok szereztek vezetést, de Ausztria bő hat perc alatt fordított. A második harmad első tíz percében semmit nem csinált az olasz válogatott, majd magasabb fokozatba kapcsolt, újabb két góljával már vezetett.

A harmadik harmadban az NHL-es Michael Raffl második találatával egyenlített Ausztria, és hiába játszott sokkal jobban, nem sikerült újabb gólt szereznie, ahogy a hosszabbításban sem, pedig voltak ordító helyzeteik.

Szétlövés döntött a bennmaradásról, az első öt-öt lövő után 2-2 volt az állás, végül a hetedik körben a honosított Sean McMonagle góljával az olaszok szerezték meg a győzelmet, és ők lesznek ott jövőre is az elitkörben. Pedig a kapura lövések aránya 41-23 volt az osztrákok javára.

Elmondható, hogy mindkét esetben borult a papírforma, és bár szinte mindenki azt várta, hogy a britek és az olaszok fognak kiesni, végül mindkét válogatott egy hihetetlenül izgalmas, fordulatos meccsen kiharcolta a jövő évi tagságot. Az olaszok 5-48-as gólaránnyal bennmaradtak, ami példátlan, egyben intő jel is.

Ez nem feltétlenül kedvez a magyar válogatottnak, amely így 2020-ban a friss feljutó Romániával, valamint Dél-Koreával, Szlovéniával, Franciaországgal és Ausztriával fog játszani.

Bivalyerős csoport, ahol első ránézésre mindössze egyszer, a románok ellen leszünk mi a favoritok, hiszen a francia válogatott 13., a szlovén 15., a koreai a 16., az osztrák 17. a világranglistán, mi pedig a 20. helyen állunk.

Bár az elmúlt hokivébéken (legyen szó bármelyik osztrályról) bebizonyosodott, hogy felesleges az esélyekkel foglalkozni.

Azon pedig tényleg el kell gondolkozni, érdemes-e továbbra is a 16 csapatos A-csoportot erőltetni. A csoportkörös meccsek nagyobb része általában csak formalitás, alig-alig történik nagyobb meglepetés, miközben egyre több a hét-, nyolc-, kilencgólos kiütés, amely egyik csapatnak sem jó.

Ez persze újabb érvágás lenne az elitkörre áhítozó magyaroknak, de lássuk be, ez a csapat jelenleg a legjobb 16-tól is messze van, még a liftező státuszt sem sikerült állandósítani.

A tízcsapatos divízió I/A-ban többször játszhatnánk tétmeccset olyan ellenféllel, amely valamennyivel erősebb nálunk, de fejlődni csak így lehet.