A harmadik mérkőzéshez érkezett a női kosárlabda-bajnokság döntője. Az első két találkozón a Sopron nagy különbséggel győzte le a Diósgyőrt, és otthon készült megvédeni a bajnoki címét. A várható fieszta ellenére nem várta telt ház a csapatokat a Novomatic Arénában.
Egy Casas-labdaszerzéssel kezdődött a találkozó, a spanyol hátvéd folytatta azt a remeklést, ami az első két találkozón is jellemezte a játékát. A Sopron az első negyedben már erős nyomást helyezett a Diósgyőrre, a vendégek már nyolc eladott labdánál jártak az első negyed végén. A hazaiak támadásban is pontosak voltak, elosztották a játékosok a befejezéseket egymás között, Casas 6 ponttal a legeredményesebb tudott lenni az első tíz percet követően.
A diósgyőriek közül csak a center Mokango tudott kosarat szerezni, így 22-7-es soproni vezetéssel zárult az első negyed.
A második játékrész harmadik percében Cziczás László kénytelen volt időt kérni, aminek hatására felélénkült a Diósgyőr támadásban, Skoric, Walker és Medgyessy is betalált és a 17. percben már 10 pontnál kevesebb volt a különbség. A Diósgyőr 14-9-re megnyerte a negyedet, de így is 31-21-es soproni vezetéssel zárult a félidő. Mindkét csapat borzalmasan rosszul dobta a hárompontosokat, a Sopron 10, a Diósgyőr 9 kísérletből szerzett egy triplát.
Roberto Iniguez reklamálásért kapott egy technikai hibát a félidőben,
így a vendégek egy büntetődobással kezdhették a második félidőt. A szünet nem tett jót a csapatoknak, továbbra is rossz passzok, eladott labdák és kihagyott ziccerek voltak a jellemzőek mindkét oldalon. A második negyedben tapasztalt diósgyőri fellángolás nem volt tartós, Crvendakic vezetésével ellépett a Sopron. 55-33-mas hazai vezetéssel zárult a harmadik negyed.
A negyedik negyedben három perc alatt összesen három diósgyőri pontot jegyezhettünk fel, látszólag a soproniak már az ünneplésre készültek. A vendégek kihasználták a puhább hazai védekezést, és 14 pontra zárkóztak, de nem tudtak már igazán közel kerülni az ellenfélhez. Roberto Iniguez az utolsó egy percre pályára küldte a csapat fiatal magyar játékosait is, a hazaiak végül 67-52-re megnyerték a találkozót.
A Sopron Basket sem az alapszakaszban, sem a rájátszásban nem szenvedett vereséget, a csapat hibátlan teljesítménnyel nyerte meg a 13. bajnoki címét.
Döntő, 3. mérkőzés:
Sopron Basket-Aluinvent DVTK 67-53 (22-7, 9-15, 24-11, 12-20)
Legjobb dobók: Crvendakic 17, Casas 12, Turner 11, illetve Mokango 19
Roberto Iniguez, a Sopron edzője: Időre van szükségem az értékeléshez. Tudom, hogy lehetetlen jobbnak lenni, de nagyon nehéz megnyerni minden mérkőzést. Ehhez kell egy ilyen közösség, a hit az edzőben. Nagyon nehéz ezt az eredményt megismételni! 2-3 napra szükségem van, hogy pontosan értékelni tudjam majd a szezont.
Az biztos, hogy ennek a csapatnak volt a legjobb kémiája, ahol valaha dolgoztam. Hisznek bennem, hisznek a munkában. Ha végigtekintünk a legfontosabb ligákon Európában, láthatjuk, hogy mindenkinek becsúszik egy-egy vereség, nem sokan tudják megcsinálni a veretlen szezont. Ehhez ilyen játékosok szükségesek.
Ők ezt nélkülem is képesek elvégezni, de én ilyen játékosok nélkül ezt nem tudnám véghez vinni. A jövőről ma nem akarok beszélni. Tudom a jövőmet, de ma élvezni akarom a sikert.
Európa legjobb klub menedzserével akarok először beszélni a jövőről, Török Zolival. Utána jöhetnek mások!
Cziczás László,a DVTK edzője: Nincs bennem hiányérzet, büszke vagyok az eredményünkre, kihoztuk a szezonból a legtöbbet. Megérdemelten lettünk ezüstérmesek, s ezt a medált feleségemnek és kislányomnak ajánlom.
Fegyverneky Zsófia, a Sopron játékosa: Nagy dolog ebben a rendkívül erős magyar bajnokságban veretlenül aranyérmesnek lenni, fantasztikus idényen vagyunk ismételten túl. Nekem december óta voltak gondjaim a sérülésemmel, volt, hogy edzeni sem tudtam, de az eredménysorunk mindenért kárpótol. Jó érzés ehhez a csapathoz tartozni.
Kányási Veronika, a DVTK játékosa: Óriási élmény volt eljutni a fináléig és döntőt játszani. Nyilvánvaló, hogy a Sopron kiemelkedik a magyar mezőnyből, de mindent megpróbáltunk, mindent kiadtunk magunkból. Megtiszteltetés és még egyszer mondom, nagyon nagy élmény volt Európa egyik legjobb csapata ellen döntőt játszani, s bár nyerni nem volt esélyünk, úgy érzem, helytálltunk.