Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Kölnből.
„A védekezésünk nem volt olyan, mint amilyennek lennie kellett volna, emiatt nyilván a kapusteljesítmény sem tudott olyan lenni, mint a Kielce elleni meccsen – kezdte értékelését Lékai Máté, a veszprémi csapat irányítója. – Támadásban sok labdát lőttünk el előkészítetlenül.
A második félidőben ugyan feljöttünk egy gólra, de ez sokat kivett a csapatból. Ráadásul a Vardar sokszor hosszan támadhatott, ez sem kedvezett nekünk, ráadásul vagy góllal fejezték be ezeket, vagy kiállítottak valakit tőlünk. A végén pedig már nem volt erőnk egyenlíteni.
Nyilván a következő szezonban újra nekifutunk, hogy eljussunk ide, de ez egyáltalán nem lesz egyszerű.
De most nem ez jár a fejemben. Magam alatt vagyok."
„Nem kezdtük el jól a meccset, egy döntőben nem így kell játszani szerintem – vágott rögtön a közepébe a Kielce ellen megsérülő, a játékot mégis vállaló, és több bravúrt is bemutató kapus, Sterbik Árpád. Könnyű gólokat kaptunk az elején, beállóból, hat méterről lőhettek, Mikler Rolandnak nem volt sok esélye, nagyon nehéz dolga volt. Támadásban is többször eladtuk a labdát, így nagyon nehéz megnyerni egy ilyen meccset.
Egy döntőt úgy kell játszani, mintha ez lenne az utolsó meccsed a karrieredben.
A lábam fájt, törésem nincs, de fáj minden porcikám. Vasárnap reggel még gyalogolni, sétálni sem tudtam rendesen.
Megpróbáltam mindent megtenni, hogy pályán legyek. Sajnálom, mert ebben a csapatban tényleg több volt. Nagy László és Momir Ilics miatt különösen szomorú vagyok, mert ők visszavonulnak, és jó lett volna, ha egy BL-győzelemmel fejezik be a pályafutásukat.
Sokan fel sem fogják, mit jelent ide bekerülni, lehet, hogy soha az életben nem fognak Final Fourt játszani Kölnben.
Ezért kell minden alkalmat kihasználni, hogy egy ilyen mérkőzést megnyerj."
„Óriási csalódottság van bennem. Az első félidőben borzalmasan játszottunk, az ott összeszedett hátrányt pedig már nem tudtuk ledolgozni.
Azért is vagyok csalódott, mert a Vardar semmi különöset nem csinált.
Mégsem tudtuk a játékukat menedzselni. A védekezés a kapusunknak sem nyújtott elég támaszt az első félidőben. A második félidőben meg csak rohantunk az eredmény után.
A döntőben mindenképpen szerettem volna játszani, ilyenkor nem számít, hogy mi fáj. Óriási lehetőséget szalasztottunk el. Jó lett volna BL-győztesként befejezni a pályafutásom.
Remélem, az új idényben is marad az edzőnk David Davis, mert az a munka, amit ő elvégzett, tényleg nagyszerű.
Én azonban ezt már sportvezetőként fogom szemlélni" – mondta a pályafutása utolsó mérkőzését játszó Nagy László.
