A szerdán az első húsz percet leszámítva tulajdonképpen jó játékkal verte 33-19-re magyar csapat az annyira nem is rossz litvánokat. A mieink pont belejöttek a játékba, mire véget ért a mérkőzés.
Kész szerencse, hogy négy nappal később máris itt az újabb meccs, a csoport nem véletlenül leggyengébbnek tartott csapata, Olaszország ellen. A labdajátékokban remeklő olaszoknál éppen a kézilabda lett a mostohagyerek: a bajnokságok szinte szóra sem érdemesek, klub és válogatott szinten is messze le van maradva az ország még Európa középmezőnyétől is. Világbajnokságon egyszer jártak, 2001-ben a rendző jogán indulhattak, és megeleptésre nyolc csapatot – köztük a románokat és az ukránokat – megelőzve a 16. helyen zártak, amivel rövidre is zárták „az olasz kézilabda sikerei a nagy világversenyeken" című sztorit.
Ettől függetlenül a magyar válogatottnak ezt a meccset is ugyanúgy le kell játszania, mint az összes többit, sőt most még talán úgyabbul is. Kim Rasmussen a miein szövetség kapitánya a csapat hétfői budaörsi edzése után az Origónak elmondta, hogy nem készülnek célirányosan az olaszokból (ahogy a litvánokból sem tették),
sokkal fontosabb, hogy a saját játékunk egyes elemeit, lehetőleg minél többet persze, tudjuk csiszolni,
hogy a világbajnokság előtti roppant rövid felkészülési időben – a Japánban sorra kerülő torna előtt alig több mint egy hete lesz a csapatnak az összeszokásra – már csak fel kelljen frissíteni a most begyakorolt elemeket.
Azért az olaszok is készülnek a meccsre:
Így aztán a cél Lignanóban egyértelmű: minél jobb játékkal, minél simábban nyerni. És persze senki se sérüljön meg!
A csapat már pénteken elutazott Bécsbe, és szombaton reggel nyolckor már a nagy utazótáskák nélkül, a biztonsági ellenőrzést maguk mögött tudva ücsörögtek a játékosok és szakmai stáb tagjai a schwechati repülőtér F jelű szektorának 5-os kapujánál, várva a velencei járat indulását. Ez még a repülőtéri hotelben éjszakázva is legkésőbb 6.30-as ébredést jelentett, ami sokakon meg is látszott. A fiatalabbak jobban bírták, de azok a játékosokat, akik már hosszú évek óta hajtják ezt a verklit a klubjaikkal és a válogatottal, nem vetette szét az öröm.
Még a mindig készséges és mosolygós Kim Rasmussen is meglehetősen morcosan böngészte a telefonját.
Maga az út szerencsére alig egy óra volt Venezia-Mestréig, ahonnan busszal jutott el csapat Lignano Sabbiadoróba, a Bibionéval és Jesolóval az észak-adriai nyaraló szentháromságot alkotó, Velencétől száz kilométerre lévő városba. A buszon volt, aki filmet nézet, zenét hallgatott, de a többség valamilyen pozitúrát felvéve inkább alvással próbálkozott.
Megérkezve aztán kicsit jobb kedvre derült a társaság: nem csak karnyújtásnyira lévő csendespihenő miatt, hanem a tengerparti sétányon, a Lungomarén a tengertől szintén karnyújtásnyira lévő szálloda miatt is.
Az arany homokú (a sabbia d'oro jelentése), végtelen hosszúnak tűnő strandot már nem lepték el a nyaralók, a lecsukott napernyők sovány árnyékában csak elvétve feküdtek a 23-24 fokban még egy kis színt magukra szedni akarók. Páran a tengerben való fürdéssel is megpróbálkoztak, aminek a lehetőségét a délutáni edzésre tartva a csapatbuszon is felvetették néhányan. Szerencsére a szakmai stáb hallótávolságon kívül volt...
Siti Bea, a válogatott másodedzője, korábbi klasszis játékos (olimpiai ezüst- és bronzérmes 2000-ből, illetve 1996-ból, vb 2. 1995-ből, 2000-ben Európa-bajnok, két évvel korábban Eb 3.) még a bécsi reptéren azt mondta a délutáni gyakorlásról, hogy főleg taktikai jellegű lesz, nem fogják meghajtani a lányokat,
az utazás után csak megugrasztjuk egy kicsit a pulzusukat.
Ehhez képest a szövetségi kapitány egy meglehetősen pörgős másfél órás foglalkozást vezényelt a helyi sportcsarnok zárt kapui mögött.
A debreceni Nagyerdőre hasonlító hatalmas parkban található négycsillagos szálloda, olimpiainak hívott uszoda (nyolc pályás, ötven méteres medence) és a ránézésre nagyjából kétezer főt befogadni képes sportcsarnok is a Bella Italia névre hallgató családi üdülőközpont tulajdonában áll.
A mieinknek készségesen segítő helyi erő mondta ezt el kérdésünkre, látható büszkeséggel említve meg, hogy számos országos sportági szövetségi veszi rendszeresen igénybe a valóban tip-top egységeket.
A lábaikban kellemes fáradtsággal – ezt nyilván többen is megcáfolnák – buszra szálló csapat tagjai tíz perccel később eltűntek a hotel halljában, hogy vasárnap délelőtt még egy átmozgató focival hangolódjanak a délutáni mérkőzésre.
Amelyikre Hill Péter csapatvezető elmondása szerint mintegy száz magyar drukkert várnak, így miután vélhetően sem a helyi lakosokat, sem azt a néhány még „itt rekedt" nyaralót nem nagyon fogja lázba hozni a tény, hogy Eb-selejtezőt játszik az olasz női kézilabda-válogatott, Kovacsics Anikóék bátran készülhetnek úgy, hogy számukra lesz hazai pálya a lignanói csarnok.
Európa-bajnoki selejtező, 2. Forduló:
Olaszország–Magyarország
Lignano Sabbiadoro, vasárnap, 17 óra.