Dortmund, 1965. november 13.
Csenki Györgyné Varga Zsuzsanna (b) kapura dob Nada Vukovic mellett a Magyarország-Jugoszlávia mérkőzésen, a III. Női Kézilabda-világbajnokság döntőjében. A mérkőzést a magyar válogatott nyerte 5:3-ra.
(MTI/UPI)
Vágólapra másolva!
2019. november 30-án Japánban, Kumamotóban rendezik meg az olimpiai kvalifikációs női kézilabda-világbajnokságot, amelyen a magyar válogatott is részt vesz. Az 1965-ös, NSZK-ban rendezett vb-re olyan selejtezőn vezetett az út, amelynek történései örökké megmaradnak a sportágat szeretők emlékezetében. Nem túlzás: a vb-t könnyebb volt megnyerni, mint oda eljutni.
Az egyik játékos azt mondta, ha nem nekünk kedvez a döntés, öngyilkos lesz. A másik a kezdőkörben zokogott és nem mert odanézni. Guricsné Pásztor Erzsébet, a női kézilabda-válogatott csapatkapitánya odaállt és annyit mondott: írás.
A feldobott pénz ott pörgött a schwerini csarnok padlóján, majd továbbgurult.
Amikor felszedték, a bíró csak annyit mondott: írás. A magyar női kézilabda-válogatott – kis túlzással – ekkor nyerte meg a világbajnokságot.
1965-ben a női kézilabdasport három legjobb válogatottja az NDK, a román és a magyar csapat volt. Ebben az erősorrendben. Éppen ezért szisszent fel mindenki, amikor az NSZK-ban megrendezett világbajnokságra zajló selejtezőn a keletnémet és a magyar válogatottat összesorsolták. Amikor ez megtörtént, tudni lehetett, hogy
az egyik favorit el sem jut a vb-re, mert nem éli túl a selejtezőt.
1965. július 4-én a tatai edzőtáborban 500 néző zsúfolódott be a kis sportcsarnokba, ahol elkezdődött a gyilkos csata első felvonása. Már ez is megér egy bekezdést: ekkor az országban kevés olyan sportcsarnok volt, ahol egy ilyen kézilabdameccset meg lehetett rendezni.
Ráadásul a meccsre egyetlen jegyet sem adtak el, az az 500 ember, aki ott volt, a szövetség meghívójával jutott be a mérkőzésre. Az NDK lányai roppant magabiztosan érkeztek meg Tatára. Másfél napot buszoztak, majd az első dolguk az volt, hogy
a Kristály Hotel éttermében jó erős, magyaros marhapörköltet rendeljenek.
A vendéglátóknak sem kellett kétszer mondani: az erős paprikával tűzdelt pörkölt után a vendégjátékosok órákon át meg sem tudtak mukkanni, annyira csípte őket a jófajta paprika.
Az első vb-selejtező végeredménye 8-6 lett Magyarország javára. A győzelem önmagában óriási dolog volt, de mindenki keserűen beszélt arról, hogy háromgólos vezetésnél Jóna Magda hétméterest hibázott. A magyar szövetségi kapitány, Török Bódog is azt mondta: ez a hetes nagyon hiányozhat majd a július 19-i visszavágón, Schwerinben. Ahová a magyar válogatott repülőgéppel utazhatott el. A berlini landolás után autóbusszal érkeztek meg a játékosok a visszavágó helyszínére. A busz üléseire az előzékeny NDK-vendéglátók a helyi sportlapokat helyezték el. Aki tudott németül – a szövetségi kapitány tudott – azt olvashatta, hogy
a bivalyerős, elképesztő fizikummal megáldott németeknek semmi gondot nem jelent majd, hogy három góllal legyőzzék Magyarországot.
A háromból kettő lett. A július 19-i visszavágón az NDK 6-4-re nyert Magyarország ellen. Ha ekkor létezett volna az idegenben lőtt gólok szabálya, akkor a magyar együttes kiesik, hiszen az NDK Tatán 6 gólt dobott, mi Schwerinben csak négyet. Hála istennek, ez a regula akkor ismeretlen volt. Más döntött.
Mielőtt erre rátérnénk, érdemes felidézni a meccset, amelyet 3000, a végletekig felajzott néző előtt játszott le a magyar csapat. A 2. percben az NDK már 2-0-ra vezetett, azaz két perc alatt dolgozta le a Tatán szerzett hátrányát. Ekkor következett a magyar kapus, Rothermel Anna, aki egymás után két keletnémet hétméterest védett ki.
Egészen elképesztő volt, amit a magyar kapus művelt. Az első félidő után az NDK 4-3-ra vezetett, ekkor Magyarország állt továbbjutásra. A második félidő hatalmas küzdelmet és nagyon kevés gólt hozott. Egy perc volt hátra, amikor az NDK 5-4-es vezetésénél a magyar válogatott büntetőt dobhatott. Schmidtné Holub Mária állt oda, de kihagyta.
A kipattanót megszerezték a németek, Schanding elfutott és bedobta. 6-4, összesítésben 12-12, döntetlen.
A csehszlovák játékvezető, Pardubszki teljesen megzavarodott, nem tudta, hogy mi következik. A játékosok bementek az öltözőbe, ott egymástól azt kérdezték, hány perc lesz a hosszabbítás? Senki sem tudott semmit. A helyszínen lévő meccsellenőr tette rendbe a dolgokat, ő meg a bírónak, hogy sorsolni kell.
Ekkor több magyar játékost sírógörcs kapott el.
Egyszerűen nem akarták elhinni, hogy két meccs után ez dönt majd a továbbjutásról.
A bíró a két csapat egy-egy játékosát a kezdőkörbe rendelte, ott jöhetett a pénzfeldobás. A remegő szájú, falfehér arcú Guricsné Pásztor Erzsébetet kérdezte meg, mit mond. A magyar játékos az írást választotta. A többit már tudjuk. Az NDK gigászi küzdelem után esett ki, Magyarország bejutott a III. női kézilabda-világbajnokság nyolcas döntőjébe.
A schwerini meccs hőse, Rothermel Anna:
Az egyetlen gondolatunk az volt, hogy mi itt már semmit sem tehetünk a továbbjutásért. Az utolsó percig, a szerencsétlen módon kihagyott hetesünkig, majd az abból bekapott gólig nekünk állt a mérkőzés. Az NDK a váratlanul kezükbe hulló lehetőséggel élt volna a hosszabbításban. Az egyetlen gondolatunk az volt, hogy egy évig készültünk erre a két meccsre, és most a szerencse dönt. Szörnyű volt Sccwerinben az a pár perc.
A szerencse nekünk kedvezett, de a nagy öröm mellett azért úgy éreztük, hogy a harmadik meccs talán igazságosabb lett volna".
Török Bódog szövetségi kapitány azt emelte ki, hogy míg az NDK egy év alatt tíz nemzetközi meccsel készülhetett fel a magyarok elleni csatára, mi egyet sem játszhattunk. „A visszavágó előtt a Magyar Televízió segített ki bennünket. A tévések Tatán filmet készítettek az első meccsről és ezt megkaptuk.
Az edzések után tízszer, húszszor, százszor néztünk meg egy-egy jelenetet. Most, hogy bent vagyunk a világbajnokságon, megvalósul a régi álmunk: az eddigi bitumenes pályákon történő edzések helyett a vb előtt a Kisstadionba mehetünk, amelynek játékterét fapadlóval fedik be. Így már valóban minőségi edzésmunkát tudunk végezni a vb előtt".
Az 1965-ös női kézilabda-világbajnokságot az NSZK-ban rendezték meg. A nyolc csapatot két négyes csoportba sorsolták. A csoportgyőztesek játszhatták le a vb-döntőt, a második helyezettek pedig a bronzmeccset. A magyar válogatott a csehszlovákokkal, a címvédő románokkal és a lengyelekkel került egy csoportba. Az ekkorra óriási formába lendülő Magyarország a nyitányon a csehszlovákokat 7-4-re verte, majd
a második meccsen a világbajnok románokat 9-6-ra.
A lengyelek elleni 15-5 csak hab volt a tortán. A csoportgyőzelem azt jelentette, hogy Magyarország Jugoszláviával játszotta a világbajnokság döntőjét. Az 5-3-ra megnyert világbajnoki döntő után újra sírtak a magyar lányok. De nem úgy, mint 4 hónappal korábban, Schwerinben.
A világbajnok magyar csapat tagjai: Elek Gyuláné (Rothermel Anna), Ritter Dezsőné (Lengyel Erzsébet), Gurics Györgyné (Pásztor Erzsébet), Csenki Györgyné (Varga Zsuzsanna), Schmidt Jenőné (Holub Mária), Jóna Magdolna, Markovits Kálmánné (Balogh Márta), Fleck Ottóné (Babos Ágnes), Ignácz Ilona, Hajek Károlyné (Végh Ágnes), Takács Péterné (Giba Márta), Romhányi Józsefné (Tóth Mária), Jányáné Bognár Erzsébet, Hanus Ágnes. Szövetségi kapitány: Török Bódog.
A kézilabda-világbajnokságok történelmi sorozatunkban az 1995-ös vb-t itt olvashatja, az 1982-es budapesti vb-ezüstéremről itt talál cikket, a 2003-as zágrábi vb-ezüstről pedig itt olvashat.