Milliomos lehettem volna, ha fogadok arra, amiben senki sem hitt a világon

A 2019-es év rengeteg nagyszerű magyar sportsikert hozott. Most azonban egyetlen meccsről, egyetlen olyan győzelemről emlékezünk meg, amely – minden bizonnyal – nem szerepel az év végi összefoglalókban. Pedig ez volt 2019-ben az a győzelem, amelyért senki, de tényleg senki sem adott volna egy fillért sem.

Vannak olyan sportesemények, amelyekkel az oddsmesterek (ők azok, akik egy-egy meccsre megállapítják a fogadási számokat, az oddsokat, a szorzókat, a téteket) egyszerűen nem foglalkoznak. Nincs vele dolguk, mert az egyik csapat annyival esélyesebb a másiknál, hogy felesleges rá oddsokat kitalálni. A 2019. február 6-án az oroszországi Kurszkban lejátszott Dinamo Kurszk-Sopron Basket női kosárlabda Euroliga-mérkőzés – az alapszakasz 12. fordulójában – ilyen volt.

A meccset megelőzően a Kurszk 11-ből 11 összecsapást megnyerve, 100 százalékos teljesítménnyel, veretlenül vezette a csoportját. A Sopron a 9. fordulóban Görögországban 63-52-re kikapott az Olimpiakosztól. A 10. körben – hazai pályán – 84-80-ra a török Fenerbahce együttesétől. A 11. fordulóban – megint Sopronban – 68-66-ra a spanyol Salamanca nyert. Akárhogy is számolom, ez három vereség sorozatban. Így következett a 12. forduló, amikor a magyar bajnoknak az orosz Kurszk otthonába kellett mennie.

Az oddsmesterek végigtekintettek mindezen, majd megállapították, hogy a hazai csapat győzelme 1.05-ös szorzót ér (azaz ez olyan, mintha nem is lehetne rá tenni, mert 100 forintra 105-öt fizet), a vendéggyőzelem 18-szoros pénzt taksált, a hosszabbítás kiharcolása, azaz a rendes játékidő végi döntetlen meg 25-szöröst.

Fogadnom kellett volna Forrás: NurPhoto/Artur Widak/NurPhoto/Artur Widak

Mivel kosárlabdában azért elég ritka a 4x10 perc utáni iksz, az oddsmesterek nem sokat kockáztatnak ezzel. Csak szólok: ha valaki 1000 forintot tett volna a döntetlenre, 25 ezer lett volna a jutalma. Tízezres tétnél már negyedmillió. És így tovább, a lehetőségek tárháza végtelen.

„Te most komolyan elmész Kurszkba?" – kérdezte az egyik kolléga pár nappal az indulás előtt. „Bajban ismerszik meg a jó barát" – feleltem rá, de magam sem voltam meggyőződve arról, hogyan fogom tudni eladni a Dinamo várhatóan nagy különbségű győzelmét. Ekkor megint csengett a telefonom, a vonal végén Hajdu B. István tévériporter, ő szintén azt kérdezte, megyek-e? Mondom persze. „Helyes, helyes" – vágta rá Hajdu B. „Menned is kell, mert a Sopron hosszabbításban úgyis nyerni fog" – tette még hozzá. Na, ezen azért elnevettünk egy sort, tudtam, hogy ő sem gondolta ez komolyan, ámbátor lehet, hogy ekkor kellett volna fogadást kötnöm az ikszre.

Ugyanakkor elárulom, talán ezt a túrát vártam a legjobban az összes idegenbeli Euroliga-meccs közül. Februárban Kurszkba menni tényleg a legnagyobbak sajátossága. Egy szezonnal ezelőtt a Sopronnak januárban kellett látogatást tennie a nagy tankcsata városában.

A kispadon ülők is nehezen hitték el, mi történt a kurszki parketten Forrás: Origo

A helyi reptér már akkor sem működött, a magyar bajnok Moszkvából éjszakai vonattal tette meg az utat, amely – a szemtanúk beszámolója szerint – feledhetetlen volt. Minden szempontból. 2019-ben annyi volt a változás, hogy a „közeli" (149 km) Belgorod városának repülőterét vette célba a magyar bajnokcsapat.

Az első gyanús jel akkor mutatkozott, amikor megkaptam az utazási menetrendet, láttam, hogy Bécsből este 7-kor indul a moszkvai gép. Az átszállást is beleszámolva nem értettem, mi a jó ebben, de ezt sem nekem kellett érteni, hanem az edzőnek, Roberto Inigueznek, aki az indulás előtti délelőtt még keményen meghajtotta csapatát az edzésen a Novomatic Arénában. Már rég ránk sötétedett, amikor a klub mikrobuszai elindultak Schwehat felé. Szemben velünk az összes hazatérő vendégmunkás tartott Sopronba, mi meg mentünk, hogy az orosz fővároson keresztül Belgorodba repüljünk.

Helyi idő szerint 23.45-kor szálltunk le Seremetyevón, ahol – átesve a formaságokon – loholtunk a belgorodi járathoz. A 0.40-kor felszálló gép hajnali 2-kor tett le minket a célállomáson, ahol a tök üres terminálon kódorgó magyar csapatot nézve el sem tudtam képzelni, mi vár ránk másnap. Illetve, dehogynem. Mészárszék.

Kisebb közjáték után előkerültek azok a mikrobuszok, amelyeket a klub rendelt, és amelyek a közeli hotelbe vitték a csapatot. Fél háromkor az orosz vendéglátók citromba harapott mosollyal tálalták fel a vacsorát, hajnali negyed négykor meg mindenki aludni tért. Gondoltam, másnap délnél úgysem kel fel előbb senki.

Erre szerdán délelőtt 10 órakor a szálloda folyosóján Roberto Iniguez „edzést" vezényelt a lányoknak. Maradjunk abban, hogy ezt még gimnasztikának sem lehetett nevezni. Az ebéd után jött a Kurszk által küldött busz, amellyel átdöcögtünk a meccs helyszínére.

Roberto Iniguez magyaráz a kurszki meccsen Forrás: Origo

Közben megint besötétedett, elkezdett szakadni a hó. A városból semmit sem láttam, csak azokat a csotrogányszerű öreg villamosokat, amelyek mellettünk haladtak. Az érkezés után a Dinamo a csarnok egyik vendégszobájába vitte a játékosokat, ahol olyan terülj asztalkám várt bennünket, amelyet nem hitt el senki. Maradjunk annyiban, a kaviár az alapételek közé tartozott ott. Csak azt nem értettük, miért kellett a gigantikus sajttálra műdarazsakat tenni.

Az oroszok hallatlanul magabiztosak voltak. Innentől felidézném azt, amit a messzi síkságon pötyögtem a gépbe azon a felejthetetlen estén. Az első 38 perc „nem érdekes" (dehogynem – aki akarja, az egész meccset visszanézheti a videón), de az utolsó 2 perctől érdemes visszaidézni a történteket.

Kettő perc volt hátra, ekkor nézett be újra 10 pont alá a Kurszk (61-70), ezt már nem lehetett ülve nézni. Már csak azért sem, mert Turner és Prince is bevágott egyet-egyet 64-72, már csak 73 másodperc volt hátra. Prince dupla: 66-72. Egy percen belül voltunk, amikor eladtuk a labdát. Fél perccel a vége előtt kaptunk egy kosarat 68-72. Roberto Iniguez időt kért. Mi jöttünk, nem tudtuk elvégezni a bedobást, Turner ellen fújtak. Prince egyet bedobott, egy kimaradt, a lepattanóból Stewart dupla 71-72.

23 másodperc volt ekkor hátra.

A Kurszknak szabálytalankodnia kellett, amit meg is tettek. Prince ütött oda Turnernek, két dobás. Bement mindkettő, 71-74. Jöhettek az oroszok, de nem ütöttünk oda, pedig akkor ők dobtak volna kettőt. Csak néztük, hogy öt másodperccel a vége előtt Prince beleállt a hármasba és egyenlített.

Hosszabbítás következett.

Lélektanilag mindenképp a Kurszknál volt már ekkor az előny. A Sopron két kosárral kezdett (74-78), Stewart triplával jött, Crvendakics ugyanezzel felelt. Pergett az óra, 2 perccel a vége előtt a finn bíró meglátta, hogy a Sopron edzője átlépte a vonalat. Befújt egy technikait. Mi volt a válasz? Dupree-kosár (80-85) másfél perccel a vége előtt. Egy csodás magyar labdaszerzés jött, és Turner egyedül futhatott. 80-87, hétpontos előny, de láttuk a negyedik negyed végén, mire képes a Kurszk. Úgyhogy csak visszafogottan örült mindenki.

Stewart távolija kimaradt, de a lepattanóból Cruz vágott be egy hármast. A túloldalon Zahui ellen szabálytalankodtak, bement mindkettő. 46 másodperc 83-89. Cruz odavert, de ez már a veszett fejsze nyele volt az oroszoknak.

Turner 27 másodperccel a vége előtt mindkettőt bedobta, 83-91, innen nem lehetett veszteni. A végén még Turner elszaladt, ezt már nem lehetett könnyek nélkül kibírni. Nem is lehetett.

A hosszabbítást 19-9-re nyerte meg a Sopron. A jelzők elfogytak, jöjjön a végeredmény: Női kosárlabda Euroliga, B-csoport, 12. forduló: Dinamo Kurszk - Sopron Basket 83-93 (17-13, 18-22, 18-21, 21-18, 9-19)

Csak arra emlékszem, hogy néma csend ülte meg a csarnokot. Az orosz nézők legyintettek egyet, kikaptak, na és, majd a következő héten újra nyernek. Valahol távoli ordítást hallottam vissza a fülemben, a telefonvonal recsegett-ropogott, hívtam Hajdu B.-t, hogy elsőként közöljem vele: a Sopron Basket hosszabbításban nyert Kurszkban a női kosárlabda Euroliga 12. fordulójában.

Ez a diadal aztán olyan lendületet adott a Sopronnak, hogy a 13. körben hazai pályán 64-52-re verte a török Hatay-t, egy héttel később meg idegenben 79-71-re a lett Rigát.

Yvonne Turner, aki nélkül soha nem jutott volna el ilyen magasságokba a Sopron Forrás: Origo

Ezzel ért véget az alapszakasz, majd jöhetett a negyeddöntő – kettős győzelem a francia Bourges ellen. Mindez azt jelentette, hogy a Sopron – az egy évvel korábbi sikerét megismételve – újra bejutott a Final Fourba, amelyet újra Sopronban rendeztek meg.

De jó lenne most azt ideírni, hogy ahol újra ezüstérmes lett, de ezt nem tehetem, mert a második Final Fourban már nem sikerült meccset nyerni. Jó, az elődöntőben a verhetetlen orosz Jekatyerinburg jött szembe, a bronzmeccsen a nem verhetetlen USK Praha, de ez a hétvége most nem úgy sikerült, ahogy azt sokan elképzelték. A bronzmeccs után pedig már mindenki sejtette, hogy ezt a pillanatot, ezt a két Euroliga-szezont jól el kell tennie mindenkinek az emlékezetében, mert egyhamar ilyet úgysem lát Sopronban.

A bennfentesek akkor már tudták, hogy a klub a 2019-20-as szezonban új útra lép, azaz a régire: visszatérve egy magyar kisvárosi csapat saját identitásához nem hajszolja tovább az eredményeket.

Honti Kata, akinek a reaktiválása a 2018-19-es szezon hihetetlen történetei közé tartozik Forrás: Origo

A soproni légiós-különítmény egy része, azaz Yvonne Turner, Amanda Zahui, Queralt Casas és Candice Dupree az edzővel, Roberto Inguezzel távozott. Iniguez éppen a Kurszk mestere lett, bár az orosz sztárcsapat hamar megvált tőle, ugyanis az elvártnál jóval gyengébben teljesített a hazai bajnokságban. Körülbelül ezzel egyidőben Dupree pedig visszatért a Sopronhoz.

Hazafelé Kurszkból azt írtam, hogy ez a soproni győzelem olyan volt, mintha legyőztük volna Messi vagy Ronaldo csapatát.

Turner kosárra dob Kurszkban Forrás: Origo

Mert a Dinamo Kurszknál játszik a világ jelenlegi legjobb játékosa, Breanna Stewart, aki a női kosárlabdában olyan kaliber, mint Ronaldo a Juventusban vagy Messi a Barcelonában.
Mert a Dinamo Kurszk költségvetése végtelen. Értsék ezt szó szerint.
Mert a Dinamo a Sopron elleni meccséig mindent nyert, ők voltak az Euroliga egyetlen veretlen csapata.
Mert a Sopron még sosem nyert idegenben tétmeccset a Kurszk ellen.
Mert 70 másodperccel a vége előtt hiába vezetett 8 ponttal a Sopron, a Kurszk innen is képes volt hosszabbításra menteni az ütközetet (ezért világsztárok).
Mert nálunk egy olyan játékos (Honti Kata) is pályára lépett, aki egy hónappal ezelőtt még a civil életét élte Olaszországban, és egy hónap múlva újra azt fogja.
Mert bár az Iniguez-érában soha nem lehet azt mondani, hogy nincs esély, ezúttal valóban botorság lett volna erről beszélni.
Mert a meccs napján hajnali kettőkor a csapat még a belgorodi reptéren kószált, és egy jéggé fagyott parkolóban várta a beígért három minibuszt, amiből egy jött meg.
Mert Casas 43, Turner 39, Dupree 37, Crvendakics 31, Zahui 29 percet töltött a pályán, és mind-mind bírták erővel.

„Fogadtál a döntetlenre?" – kérdezte a kolléga, akivel a hazaérkezésem után újra összehozott egy telefonhívás.

„Elfelejtettem."

Pont.