Emberfeletti bravúr lenne az olimpiai selejtező elérése

A 2020-as sportév magyar szempontból is fontos eseménnyel indul: január 9-től 26-ig rendezik a férfi kézilabda Európa-bajnokságot, amely a Gulyás István vezette újjáalakuló magyar válogatott első komoly megmérettetése lesz majd. A szövetségi kapitánnyal és a csapat rangidős játékosával, Mikler Rolanddal latolgattuk az esélyeket és beszéltünk tervekről, célokról a jövőt illetően.

A MOL Pick Szeged 35 éves kapusa, a válogatott rangidőse, Mikler Roland maga sem tudja, mire lehet képes az alaposan megfiatalított, új szakmai stábbal készülő kéziválogatott a januári kontinensviadalon, abban azonban bízik, hogy Malmőbe is sok magyar szurkoló kíséri majd el a csapatot.

Nagy csatákat megélt már, hogy egy klasszikust idézzek: ez a harc lesz a végső?
Jó kérdés, sok minden megfordult már a fejemben, de ezt azért így még nem merném kijelenteni.

Természetesen amióta apa lettem, más dolgok is előtérbe kerültek az életemben, de ezzel kapcsolatban konkrét elhatározásom még nincs, és talán még rá is érek később döntést hozni.

Mondjuk egy eredményes tokiói olimpia után?
Az valami egészen elképesztő lenne, ha kijutnánk a nyári játékokra, de sajnos emberfeletti bravúrra lenne szükségünk a kvalifikációra.

Amíg megvan az esély, természetesen nem adjuk fel, de azért reálisan kell nézni a dolgokat.

Mikler Roland rangidősként igazi vezére lehet a magyar válogatottnak a januári Európa-bajnokságon Forrás: MTI/Illyés Tibor

Rendkívül fiatal a csapat átlagéletkora, rangidősként mit tart a legfontosabb feladatának?
Már az előző világbajnokságon is a három legidősebb játékos közé tartoztam a keretben, úgyhogy ez nem lesz akkora újdonság a számomra.

A közel 200 válogatottság is elég nagy rutint jelent, arról nem is beszélve, hogy kapusposzton egyébként is meghatározó szerepem van a meccseken. Természetesen szeretném a tapasztalatommal segíteni a fiatalokat, ahol és amiben csak tudom.

Mekkora hátrány, hogy nem a szomszédos Ausztriában, hanem inkább a riválisoknak kedvező Malmőben kell játszanunk a csoportmeccseket?
Nyilván sokkal jobb lett volna, ha minél közelebb játszunk Magyarországhoz,

a szurkolóink rengetegszer bizonyították, hogy a szomszédos országokban olyan hangulatot tudnak teremteni a lelátókra, mintha hazai pályán játszanánk.

Bízom benne, hogy azért Svédországba is sokan elkísérnek minket, de természetesen az itthonról értünk drukkolók szeretete is nagy erőt ad, mindig jólesnek a pozitív üzenetek, amik eljutnak hozzánk.

Alighanem az is sokkal jobb lett volna, ha nem az oroszokkal, az izlandiakkal és a világbajnok dánokkal kell csatázni a csoportban. Mi kell ahhoz, hogy a magyar csapat meglepetést okozzon?
Tény, hogy nem túl jók az esélyeink, papíron mindhárom válogatott erősebb nálunk. A dánok ellen nem reális a pontszerzésről beszélni, a másik két meccsen viszont, ha mindenki a maximumot nyújtja, és

mind védekezésben, mind támadásban végig koncentráltak maradunk, akkor Oroszország és Izland ellen szerintem lehet esélyünk.

Mikler bravúrjaira Malmőben is nagy szüksége lesz a válogatottnak Forrás: MTI/Kovács Tamás

Mennyiben nehezíti a helyzetet, hogy a szakmai stáb is új, és rengeteg játékosnak ez lesz az első felnőtt tornája?
Nyilván a rutin hiánya sokat számít, sokaknak valóban nincs nemzetközi tapasztalatuk sem klub-, sem válogatott szinten.

Éppen ezért mi magunk sem tudjuk, hogy mire számíthatunk, így nem érdemes esélyekről beszélni, vagy helyezéseket kitűzni.

Egy hosszú és remélhetőleg sikeres út első állomása lesz ez az Európa-bajnokság, amelyen az a legfontosabb, hogy mindenki kihozza magából a tudása legjavát, valamint hogy szívünket, lelkünket kitegyük a pályára.

A csapat szövetségi kapitánya, Gulyás István egyetértett Mikler Rolanddal abban, hogy ezen a tornán nem feltétlenül az eredmény az elsődleges, sokkal inkább a mutatott játék, és hogy a sportolók bebizonyítsák, hogy méltók a címeres mezre.

Milyen válogatottat szeretne látni az Európa-bajnokságon?
A legfontosabb, hogy mind támadásban, mind védekezésben visszaköszönjenek azok az elemek, amelyeket az összetartásokon és a kontinenstornára való felkészülés alatt gyakoroltunk.

Nagyon fiatal csapattal kezdtük meg a munkát, lépésről lépésre kell haladnunk, nem szabad irreális célokat megfogalmazni feléjük. Szeretném, ha mindannyian élnének a lehetőséggel és bebizonyítanák, hogy helyük van a keretben.

Megtartott valamit az elődök csapatából, vagy próbálja teljesen a saját képére formálni az együttest?
Ha valami működik, azt érdemes megtartani, maximum csiszolni kell rajta. Természetesen voltak saját elképzeléseim, ezeket az új stratégiai elemeket próbáljuk átadni a szakmai stábbal közösen. Szerencsére a játékosok klubszinten sok hasonlóval találkoztak már, így nem a nulláról kell építkezni, az alap adott, csak a finomhangolás a feladat.

Azt szeretnénk egyébként, hogy már utánpótlás szinten azt a rendszert kövessék a csapataink, amit aztán a felnőtteknél is elvárunk, akkor válhatna igazán egységessé a kézilabda, és válna később még könnyebbé a junior és az ifi sportolók integrálása.

Gulyás István számára az lesz a legfontosabb a januári Eb-n, hogy viszontlássa a begyakorolt elemeket a játékosoktól Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ha már a szakmai stáb szóba került, hogyan oszlik meg a munka Nagy László, Chema Rodríguez és ön között?
Mindenkinek megvan a maga feladata, de szinte mindent meg is beszélünk egymással. Ha valamelyikünknek bármilyen észrevétele van, megosztjuk, és ha van rá lehetőség, megpróbáljuk meg is valósítani azt. De ugyanolyan fontos a kapus- vagy az erőnléti edző szerepe is a csapatban, mint a miénk, olyan emberek alkotják a stábot, akik hasonlóan gondolkoznak, együtt próbálunk meg sikeresek lenni. Ami a konkrét kérdésre adott választ illeti:

nyilván az én feladatom, hogy az egész munkát menedzseljem a szakmai stábon belül is, és profiljuknak megfelelően Chema inkább a támadással kapcsolatos munkában dominál, Laci a védekezést illetően „lép be" többet.

Szigorú szabályok persze nincsenek, mindenki elmondja a véleményét a „másik oldalon" is, a lényeg, hogy a csapatnak hasznára váljunk.

Nincs önben egy kis félelem, hogy gyakorlatilag egy teljesen újjáalakuló csapattal kell majd bizonyítania egy kőkemény csoportban, számtalan világsztár ellen?
Ha félelem lenne, nem lennék itt.

Egy kis drukk és egészséges izgalom nyilván mindenkiben van, nemcsak a játékosoknak, nekünk is ez lesz az első igazi erőfelmérő.

Járjuk az utunkat, úgy érzem, jó az irány, ennek egy fontos állomása lesz majd ez az Európa-bajnokság. Meg persze remek felkészülés a 2022-es, részben hazai rendezésű Eb-re is, amely kiemelten fontos lesz a magyar kézilabda életében.

El tudja azt képzelni, hogy a világbajnok Dánia hasonlóan a női Eb-n a franciákhoz nem veszi komolyan, és teljesen elengedi ezt a tornát?
A dán csapatban szinte minden poszton világklasszisok játszanak, annak ellenére, hogy már kijutottak az olimpiára, nem hiszem, hogy a kísérletezésről fog szólni nekik ez az Európa-bajnokság.

De nekünk nem az ellenfelekkel és az ő esetleges céljaikkal, hanem saját magunkkal kell foglalkoznunk.

A januári Európa-bajnokság nemcsak a játékosoknak, a szakmai stábnak is jó erőfelmérő lesz majd Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mikor lenne elégedett?
Tisztában vagyunk a játékosok képességével,

ha mindenki ennek megfelelően teljesít majd, netán át is lépi a határait, és megalkuvást nem tűrően, szívvel-lélekkel harcol majd a csapatért, önmagáért és a címeres mezért, akkor eredményektől és helyezéstől függetlenül büszke leszek a fiúkra.